Kedves Andrea!
2 éves Kisfiammal kapcsolatban kérném tanácsát.
Korábban (kb. 1,5 éves koráig) nagyon érzékeny, olyan kis "anyámasszonykatonája" volt, elsírta magát, ha elvették a játékát..stb.
Most pedig elég agresszív, ellenséges bizonyos helyzetekben. Főleg korabeli gyerekekkel, akik "zavarják a köreit". Játékáért nyúlnak, de elég ha csak közelednek, sőt akár boltban is meglök 1-1 "gyanús" gyereket. Nagyobb (kb. 4 év fölötti) gyerekekkel jól eljátszik, de a kicsik látszólag csak idegesítik.
A másik "célcsoport" felnőttek. Ha valaki nem szimpatikus neki (vagy nem tudom, miért), elkezd mondogatni pl. boltban, hogy "nem néni", "nem jön ide a néni", akár lökdösődni is, ha eléri, és hasonlók.
ÉS végül minket, szülőket is szokott bántani, ha nem tetszik valami, vagy csak több figyelmet akar (pl. reggel még félálomban az ágyban köztünk): hajhúzás, kisebb arconcsapás.. Mondjuk, hogy fáj, szomorú Apa/Anya, de ezt egy színjátéknak veszi, bocsánatot kéri, "megsimizi", és legközelebb újra megteszi.

Van -e ok aggodalomra, vagy ez normális jelenség és kinövi? Van -e teendő? Elmondjuk mindig, hogy nem szabad (büntetés nem igazán működik még szerintem), ne csinálja, ha társaságba megyünk, próbálom előre felkészíteni, hogy lesznek gyerekek, nem szabad bántani őket. Ez egy darabig esetleg működik is, de egyszer csak "bekattan" neki valami, és kezdi a lökdösődést, ütögetést. Próbálom a jutalmazást is, hogy ha "kibírja", hogy jó lesz, akkor kap valamit, vagy csinálhat valamit, amit szeret. Ennek van értelme?
És tényleg nem szabad negatív jelzőkkel illetni, ha rosszalkodik? Valahol olvastam, hogy ha mondják egy gyereknek, hogy rossz, akkor az is lesz, mert elkönyveli, hogy ő abba a kategóriába tartozik..?
Amúgy nagyon jó képességű gyerkőc a Fiam, mindig "időben" voltak a mozgásfejlődései, folyékonyan beszél, nagy dumás!
Ami még aggaszt, hogy nekem van egy súlyos autista öcsém, elég agresszív vonásokkal. Nagyon félek, hogy nehogy a Kisfiamnál is előjöjjön valami ilyesmi!

Egyébként most szeretnénk majd bölcsibe menni, mert visszamennék dolgozni. Olvastam, hogy nagyon ellene van, miért? Ebben a helyzetben az állandó gyerekközösség segíthet vagy inkább súlyosbodni fog ez a vislekedés?
Gondolkoztam eddig is már, hogy jobb "erőltetni" a gyerektársaságot vagy inkább egy kicsit kellene távoltartani az ilyen helyzetektől, de ez eléggé kivitelezhetetlen, hiszen ahogy írtam, még boltban is előjön ez a dolog. Néha alábbhagy, azt hinném, már kifelé megyünk belőle, aztán újra előjön:( Kicsit olyan, mintha leesett volna neki, hogy nem csak ő van a világon, és ezt nehéz feldolgoznia..?
Az is eszembe jutott, hogy esetlen én vagyok vele türelmetlenebb, feszültebb, mióta rosszalkodósabb kezdett lenni (próbálgatja a határokat)? Okozhat ez ilyesmit?

Előre is köszönöm segítségét és elnézést a hosszú levélért!

üdvözlettel: egy aggódó(s) anyuka