Kedves Andrea!
Segítséget, tanácsot szeretnék Öntől kérni!A fiam 2 éves 4 hónapos és "sajnos" szeptemberben kénytelenek voltunk bölcsibe iratni.A beszoktatás kissé nehezen ment, de azért hamar beleszokott a bölcsis rendszerbe.A gondozónők azt mondják, hogy nagyon jól elvan, de a társaival szinte egyáltalán nem kommunikál.Nagyon jól eljátszik, de ha egy gyerek odamegy hozzá, akkor ő odébbáll.Ebédelni is csak külön hajlandó, és aludni sem szeret a társaival.A gondozónőkkel visszont nagyon "szoros" a kapcsolata, állandóan velük akar lenni.Állandóan a gondozónőket emlegeti itthon is és nem a társait.Tud ebben segíteni, hogy hogyan lehet ezt orvosolni?Jó lenne ha a gyerekekkel is eljátszana.
Azt még elmondanám, hogy még blcsöde előtt, nyáron is volt pár olyan alkalom, hogy akart menni a játszótérre és amikor odaértünk és meglátta, hogy sok gyerek van ott inkább nem akart bemenni.Pedig jártunk gyerekek közé. Még pici volt járt anyukájával dúdolóba, gyerekjátszó foglalkozásokra is, ahol egy jó kis társaság kb.10-12 korabeli gyerek jött össze akikkel hetente kétszer is összejártak.Együtt ünnepeltük a névnapokat, szülinapokat, télapót stb.Már ott sem volt nagyon barátkozós, de még a picik nem igen játszanak egymással.Szerintünk nagyon anyás.Nagyon jól elvagyunk, a mamákkal is, de ha az anya hazajön akkor csak az anya!
Nagyon sokáig szopott.December elején már bölcsödébe járt amikor leszokott róla.Úgy sikerült, hogy kórházba került hasmenéses, hányással, ahol az édesanyja is ott volt vele, és a doktorbácsik mondták neki, hogy már ilyen nagy fiúnak nem szabad szopni, amit megfogadott és azóta nem szopik.
Remélem sikerült leírnom minden fontosat és tud nekünk valami jótanáccsal segíteni!
Hálás köszönettel!
Kuminka Gábor egy aggódó apuka