Kedves Andrea!
Nyáron költöztünk faluról városba. Van egy 9 3-as fiunk, aki nagyon jó eszű...tanító szerint koràt meghazudtolòan vág az esze. Van egy 6 èves kislányunk, aki ugye most nagycsoportban került ùj òvodába. Egyszerűen nem tud beilleszkedni, nem akarnak játszani vele, elutasìtják a lànyok. Nagyon visszahùzódò, csendes , viszont itthon megfelelően viselkedik. Már beszéltem az òvònővel is, hogy segìtsen beilleszkedni neki, de az a válasz, hogy ezek a lányok ilyen gonoszak, megpròbálja megoldani! Tèny, hogy a kislàny nem fordul minden elutasítás miatt az òvònőhöz. Már ott tartunk, hogy egy szinten ùj kislány volt akivel mindig játszott, most már ő is elküldi, mondván ne járkál mindig utánam, nem játszok veled. Òvònők mindig azt mondják mindenkivel játszik. Nincs baj a kislánnyal. Mègsincs jòl ez ìgy. A kislány azt mondja elutasìtják. Èn mondom, hogy barátkozzon, kedves legyen, mosolyogjon. De tudom, hogy a tevèkenysègekben is elnyomják...pl. kiveszik a kezèből a ceruzát...ő hagyja..., más harcol a farsangis szereplès alkalmával használt szalag szìnèèrt, neki mindegy! Mit tudnèk Èn tenni mèg? Tùlnő rajtam a probléma Hozzáteszem van mèg egy kèt Èn fèl èves öccse, tehát középső gyerek, biztos, hogy vele foglalkoztam a legkevesebbet. A bátyja elèg elnyomò stìlusù.....amit igyekszem orvosolni. Sokat beszèlgetek, de nem jutunk egyről a kettőre...hiába biztatom, erősìtem...... ! Zárkòzott, csendes itthoni környezetben kìvül.
Vàlaszát előre is köszönöm! Krisztina