Raáb Márta, a Waiting for You kismamaruha megálmodója mesél nekünk a kezdetekről.

Egy klasszikus kérdés: Miért vágtál bele kismamaruha készítésbe?

A kismamaruha tervezésbe egy többgyerekes barátnőm unszolására kezdtem bele. Ő nagyon jól ismert engem, tudta, hogy ha valamit csinálok, akkor azt teljes erőbedobással és abból biztosan gyönyörű ruha lesz.
Mivel már akkor is szakmában dolgoztam, saját szalonomban, ahol egyedi ruhákat terveztem és készítettem adott volt a háttér és a tapasztalat.
Bevallom távol állt tőlem ez a téma, én még nem szültem, talán nem is fogtam a kezembe még kismamaruhát. Mivel a kismamasággal akkor még nem volt közvetlen kapcsolatom, még nem tudtam, hogy minden kismama számára a legsarkalatosabb kérdés a ruházkodás. Ahogy teltek az évek felismertem, hogy minden kismama ugyanúgy szeretne öltözködni, ahogy azelőtt megszokta, tehát bőséges választékot és a megszokott, ha nem még-jobb minőséget kell prezentálni. Mindezt úgy, hogy a kismama testének változásait az adott ruhadarab végig úgy kövesse, hogy a kismama csinos is legyen.

Gondolom, a sok unszolás után már te is elkezdtél játszani a gondolattal, de hogyan indult el a Waiting for You kismamaruha önálló útjára?

A sok bíztatás után az első ruhákat 2001 karácsonyán mutattam be ismerőseimnek, barátaimnak. A kollekció a Waiting for You fantázianevet kapta, és ez lett a nyerő márkanév is.

A plusz poén az volt, hogy január elején kiderült én is babát várok, ez valahogy feltette az i-re a pontot, sors-szerűnek éreztem a találkozást. Abszolút aktív részese lettem a kismamasággal járó örömöknek, bánatoknak, titkoknak. Mire észbe kaptam, már nem is tudtam más ruhákban gondolkozni, mint kismamaruhában és egyre több és több modell mocorgott a fejemben és került ki a kezeim közül.

Ahhoz, hogy minél gyorsabban rájöjjek, hogy miben áll a kényelmes és szép kismamaruha titka, minden egyes kismamanadrágot, kismamaszoknyát, kismamaruhát és pólót magamon, illetve gömbölyödő pocakomon teszteltem. Napról napra egyre mélyebben merültem el a kismamaruha elengedhetetlen szabályaiban és tettem félre a hagyományos ruha tervezés sablonjait. Ahhoz, hogy minden kismamának viselhető, kényelmes és esztétikus ruhát tudjak mutatni, nagyon gyorsan kellett a hagyományos ruhatervezés és varrás reflexeit levetkőznöm és kitalálnom a legjobb megoldásokat.

Márti munka közben

Vagyis egyszerre született meg és fejlődött a két gyermeked. A gyönyörű szép kislányod és a kismamaruha? Hogyan hangoltad össze őket?

2002. nyár végén megszületett Eliána. Új helyzet, új feladatok, talán két hónapot voltam otthon vele, utána beköltöztünk a szalonba. Egy csendes zugban babaszobát alakítottunk ki, így együtt voltunk egész nap, én mégis tudtam dolgozni.
Ez nagyjából 6 hónapos koráig jó volt, utána már a mozgásigénye megnőtt nem volt alkalmas a hely, ezért a babysitter mellett döntöttem.
Nem volt könnyű, sok lelkiismeretfurdalást okozott ez a helyzet. Azonban a jövő érdekében összeszorítottam a fogaimat, tudomásul vettem, hogy ha már elkezdtem valamit, akkor bizony alkalmazkodni kell hozzá - nem dolgozhatok félgőzzel. A saját vállalkozás sok feladattal jár, de természetesen így is több időt tudok lopni magamnak, jó időbeosztással élve minden működik.

Mivel a Waiting for You kismamaruha szalon a IX. kerületben a Mátyás utcában található, ezért mikor eljött az ovi ideje, helyben kerestem meg a megfelelő óvodát kislányom számára. Ez fontos szempont volt, mert a közelség megkönnyíti a mindennapokat. Gyorsan érte tudtam menni, ha sürgős volt, nem az én gyerekem volt az utolsó, akit elvittek az oviból. Ha úgy alakult, akkor ebéd után már el is hoztam és együtt töltöttük az egész délutánt.

Eliána ősztől megkezdte az iskolát, ami új helyzet, újabb kihívásokat hozott: Sokkal precízebb időbeosztással kell élnünk, most már az Ő napjai is sokkal kötöttebbek. Egyszerre két iskolába járunk, mert az általános iskola mellett egy művészeti iskolában balett oktatásra is visszük. Ebben a nagyszülők sokat segítenek, amiért nagyon hálásak vagyunk nekik!

A munkád sokszor több időt vesz el a családi életből, sokszor olyan valóban, mint egy kisgyerek, akit örökké gardírozni kell. Ugyanannyi szüksége van az „anyai gondoskodásra”, mint egy igazi kisgyereknek. Eliána mit szól virtuális „testvéréhez”?

Mivel Eliána ebbe a szituációba született bele, ez a természetes számára. Úgy érzem, ő együtt nő fel a Waiting for You kismamaruhával és annak filozófiájával, céljaival.

December óta működik egy kismamaruha boltod az Aréna plázában, most újítottad fel a Mátyás utcai szalont. Idáig beszéltünk a munkáról és a kislányodról - de mit szól urad, s parancsolód, amikor a romantikusra tervezett hétvégét keresztbehúzza a cég mozgalmas élete?

Akármi is történik körülöttünk, a férjem és én tudomásul vettük, hogy a mi életünk merőben más rendszer köré szerveződik, mint egy átlag család élete.
A férjem is saját vállalkozást vezet. Kicsit más az életvitelünk, de nekünk ez a természetes. Ezért nem rettenünk el attól a körülménytől, hogy a gyerek a kismama ruhaszalonban, asztalos üzemben, és tervezőasztal mellett fog felnőni. Ha pedig itt lesz az ideje, még el is döntheti, hogy melyiket válassza .

Felmerült benned, hogy ha visszaforgathatnád az időt, akkor mit csinálnál másképp? Elsősorban a munkád, a munkaidőd szempontjából? Ha valaki hozzád hasonlóan saját vállalkozásba vág kisgyerek mellett, a saját tapasztalataid alapján mit gondolsz, mi az ami fontos, szerinted hogy kell rangsorolni? Ha egy kismama alkotó munkát vállal egy pici baba mellett, akkor mit érdemes szem előtt tartani?

Nem tudom, hogy mit csinálnék másként. Talán a családdal eltöltött idő, amiből sosem elég és igazán ez az ami miatt a hasonló cipőben lévő nők lelkiismeretfurdalással élik meg minden napjaikat. Egy férfi távolléte a munka miatt valahogy bocsánatosabb bűn, mintha egy anya épít karriert. Az én munkám nem megoldható csak egy számítógéppel, a kiságy mellett - pedig tudom, hogy ezek az üzleti vállalkozások most nagyon népszerűek az anyukák körében. Más dolog egy termelő és kereskedő céget vezetni, ott fontos a személyes jelenlét. Hosszú távon persze szeretném jobban kivonni magam és csak a tervezéssel, az új ötletekkel foglalkozni, remélem ez is nemsokára megvalósul.