Mindenkinek más a motivációja a baba vállalására és mások az elképzelések is, milyen lesz az élet vele. Sokan gond nélkül végig dolgozzák a várandósság hónapjait. Persze a többség nem teheti meg anyagi megfontolásból, hogy a stressztől mentes hétköznapokat válassza saját maga és magzata érdekében, ennek ellenére nem ritka, hogy a kismama egyértelmű jelzést kap: ez egy MÁS-állapot. A túl korán nyíló méhszáj, sűrű pocakkeményedések, bármi olyan jelenség, ami a kismamát ágyba, pihenésre kényszeríti, mind a lecsillapodás, lecsendesedés, az új helyzet elfogadása felé tereli a leendő édesanyát. Ezért nem a legmegfelelőbb megoldás az „irodát áttenni az ágyba” és onnan dolgozni. Már pocakosan is van lehetőségünk felismerni, mekkora szüksége van ránk a babánknak, a figyelmünket óhajtja és ez fog tettekben is megnyilvánulni, miután kibújik. Saját helyzetünket könnyíthetjük meg, ha tudatosan készülünk erre a változásra, hogy másra kell 100 %-ban odafigyelnünk. Hiszen várandósság alatt a magzatra, saját testünk-lelkünk folytonos változásaira kell(ene) odafigyelni és átélni ezt a folyamatot, amely ezekkel a változásokkal jár. A várandósság hónapjai biztosítják azt az érési folyamatot a kismama számára, ami lehetővé teszi, hogy a pici baba kibújása után könnyebben elfogadja, feldolgozza a szükségszerű lemondásokat, a változásokat. Szinte minden leendő anyán átfut a gondolat, miben lesz más az eljövendő élet. Vannak elképzelések, mit hogyan fog csinálni, de általában minden másképp alakul, hiszen képtelenség előre pontosan leírni ezt a fajta ismeretlent.

Meglátásom szerint az ismeretlentől való félelem, az ismeretlennel való fokozatos ismerkedés már a várandósság hónapjaiban elkezdődik, a szüléskor csúcsosodik, majd utána ijesztően folyamatossá válhat. Érezhetjük azt, hogy nincs kontrollunk a történések felett, az irányítás - melyhez szeretünk oly makacsul ragaszkodni - kikerül a kezünkből, és azt hihetjük, ez baj. Pedig nem az, sőt!

Sajnos van egy hatalmas, kimondatlan nyomás a nőkön, egy nagy elváráshalmaz, melynek nagyon szeretnének megfelelni, ám ez képtelenség. Ideig-óráig működhet is akár, de a vége vagy nagyfokú kimerültség, összeomlás, vagy jó esetben a teljes megadás állapota, melyben az anya felismeri a VALÓDI szükségleteket és képes arra koncentrálni, amire VALÓBAN szükséges.

Rengeteg reklám, cikkek, celeb-interjúk szólnak a szuper-nőkről, akik tökéletesen teljesítenek, és sugározzák minden irányból, minden létező csatornán, hogy akkor vagy jó anya, ha ragyog a lakás, meleg ebéddel, vacsorával várod férjedet, a szülés utáni hat hetes kontrollra régi pompádban ragyogva mész és  a kontroll utáni estén szexi démonként csalogatod ágyba hitvesedet. Gyermekedet be tudod illeszteni a megszokott életritmusodba, minimális változtatásokkal, de a régi életedet tudod folytatni, hisz gyermeked csak eszik-alszik. Sajnos ez a kép pont azt vonja meg tőled, amiről szól az anyává érés folyamata: az átalakulásnak folyamata van, amire meg kell hagyni az időt, bele kell jönni az új ritmusba, el kell fogadni tested-lelked teljes átváltozását, engedned kell az ösztönöknek felébredni, melyek a pontos, helyes irányt mutatják meg. Míg, ha próbáljuk elérni az elérhetetlen képet, a beavatásról és a csodás átalakulásról lemaradunk.  

Valóban nem kell elhagynia magát egy nőnek, csak mert szült, de a sugárzott követelmény az, hogy nincs idő az átalakulásra, azonnal, minél hamarabb változz vissza a régi éneddé. Ez teljesíthetetlen! Senki nem lesz már a régi szülés után! Egy kis szemléletváltással megőrizhetjük önbizalmunkat, akkor is, ha nem egy hónap múlva, hanem 1,5 év múlva tűnnek el esetleg szerzett kilóink. A gömbölydedség, a kerek csípő, a telt mellek nagyon is nőies formák, egy vérbeli nő és egyben anya képét mutatja. Nem szabadna az újságok címlapján bájosan mosolygó sztáranyukák fotóiról leolvasni, mennyire nem tudunk megfelelni a követelményeknek!

Időbe telik, míg rendeződnek fizikai és pszichés elváltozásaink. Hazamegyünk újszülöttünkkel és ránk szakad a felismerés: „tényleg itt vagyunk, az új család mi vagyunk, most mi lesz?!”

A ritkábbik eset, hogy csecsemőnk hosszabb ideig csak egyen-aludjon. Sok baba a kórházban valóban így működik, míg kipiheni a születés okozta fáradalmakat és vannak, akik veleszületett temperamentumuknál fogva csendesebb, nyugodtabb típusok maradnak, de gyakoribb, hogy a baba bizony nem röstell hangot adni igényeinek.  Optimális esetben az anya válaszkésszé válik és képes megadni azt, amire babája természetes és normális módon vágyik: sok, szoros testközelség, éhség csillapítása, állandó jelenlét, folyamatos válasz a jelzésekre. Ha figyelembe vesszük, hogy az anyaság beillik 24 órás főfoglalkozásnak, rájövünk, hogy muszáj rangsort felállítani a feladatok közt. Az idő, melyet meg kell hagynunk magunknak a változásra, ugyanúgy jár a babának is. Kibújt a meleg, biztonságos, csendes helyéről, mely 9 hosszú hónapig volt az otthona és most egy zajos, fényes, tarka, hol hideg, hol meleg világba érkezett, ami őrült nagy változás! Szüksége van anyukájára, aki kellemesebbé teszi az átmenetet mindkettőjük számára azzal, hogy míg megszokják egymást és a változást, akár megszűnhet a külvilág. A baba igényei közt szerepel vajon a tökéletesen ragyogó lakás? Aligha. Viszont szeretné, ha anyukája a lehetőségekhez mérten nyugodt és derűs lenne, nem agyonhajszolt és ideges, mert kimerült az állandó vendégjárástól és mert nem tud megfelelni a külső elvárásoknak. Jó, ha tudunk azonosulni belső hangunkkal, és véget vetünk annak, ami nem esik jól! Pihenjünk, ha alszik a baba, ne fogadjunk vendéget, ha nem akarjuk tiszta szívből! Nem tart ez az állapot örökké, ne aggódjunk!

Tudomásul kell venni, hogy egy újszülött 24 órás gondoskodást igényel. Nem tesz jót a korai kötődésnek, ha sokat van letéve a baba, ám pici baba mellett sem kell teljesen lemondani a takarításról. A gyermekágyas időszak után biztonságos technikával, megfelelő hordozóeszközzel hordozva könnyen megoldható a házimunka, így a feladat is ellátva, és a babát sem kell hanyagolni. Átélheti, hogy nem marad ki semmiből, az életbe született bele, tapasztalhat is sokat belőle. DE! A házimunka, főleg az első időszakban elég hátul szerepel a rangsorban.

Az étkezést könnyebbé tehetjük, ha lefagyasztunk készételeket már a várandósság alatt, így percek alatt tálalható a meleg étel.

Minden feladatnál, legyen szó takarításról, mosásról, bármiről, ne szégyelljünk segítséget kérni! Azt hiszem, ez kulcsfogalom, és ezt tanulni kell. Ugyanis a mostani nő-képbe - mikor a nők mindent meg tudnak oldani egyedül - elfelejtődik a segítségkérés művészete. Be kell tudnunk vallani, ha kimerültünk, elfáradtunk. Ha nem valljuk be, és hajszoljuk magunkat tovább, már egyik területen sem tudunk elég jól működni és csak elégedetlen, csalódott érzésünket növeljük, melyből sajnos a baba is érezni fogja, hogy a harmónia rövid ideig vendég nálunk.

Természetesen nem végleg kell lemondani az élet ritmusáról, senkit nem buzdítok arra, hogy koszban éljen, szeparálódjon és éhezzen! Viszont kulcsfontosságú felismerni a valódi szükségleteket és megtanulni kompromisszumokat kötni. Minden cselekedetünkkel egy mintát adunk apró utódunknak, jó odafigyelni, mit közvetítünk felé! Ne feledjük, az első időszak a legsérülékenyebb a kötődés kialakulása szempontjából, az első hat hónap - és még utána sokáig, de már másképp - a szoros együttlét időszaka. Majd ahogy egyre inkább képes kifelé fordítani figyelmét, egyre nagyobb szeleteket képes bekebelezni a világ tortájából, úgy tudunk mi is egyre több időt szánni a külvilágra, a babával együtt.

Nézzük, mi a helyzet a párkapcsolattal?

Párunk is átmegy a már említett érési folyamaton, de jellemzően inkább a szülés után. Optimális esetben a várandósság folyamatába is bevonódhat az apa, akár a mindennapos pocak-simogatásokkal, mese olvasással, akár az orvosi vizsgálatokra kíséréssel, majd, ha mindketten úgy akarják, a szülés-születés csodás, fájdalmas óráiban is részt vesz. Minden férfinak eltérő mennyiségű időre van szüksége, hogy feldolgozza az elkerülhetetlen változásokat, mind a saját életkörülményeiben, mind párja testében-lelkében, és tudomásul kell vennie, hogy egy időre kiszorult az első helyről. Teljesen normális, ha az apa féltékenységet érez, ezek a kellemetlen érzések csökkenthetők, ha a kommunikáció működik a felek közt és meg tudják beszélni a felmerülő érzéseket. Mindkét félnek nyitottnak kell lenni, megértőnek és elfogadónak, nem várható el, hogy a nő egyedül álljon helyt a baba körül és a párkapcsolatban is őrizze a lángot. Erősíti a kapcsolatot, ha a felek tudják vállalni egymás előtt pozitív és negatív érzéseiket.

Nem jó ráerőltetni párunkra a babával való foglalkozást, ha ez nehezére esik az elején, ám ez nem jelenti azt, hogy ne kérhetnénk segítséget tőle a fürdetéshez, pelenkázáshoz, altatáshoz! Sőt! Kérjük is segítségét, csak ne tegyük kötelezővé! Ne akarjunk neki is bizonyítani, minden bizonnyal szívesebben fog segíteni, ha látja, szívesen osztozunk a feladatokon, a közös élet bonyodalmaiban, főleg, ha ennek kevésbé házsártos, nyugodtabb feleség az eredménye.

Ha úgy érezzük, az éjszakázások, kialvatlanság, egyéb teendők eltávolítottak egymástól, szakember segítségét is igénybe vehetjük, aki segít felismerni és kijavítani a meghibásodott kommunikációs rendszert.

Ugyanez vonatkozik a szexuális életre is. Ha úgy érezzük, a szex szót már az értelmező kéziszótárban kell keresni, szintén segíthet szakember, de áldásos hatása van az összebújásnak minden kötelezettség nélkül, pici becsempészett romantikának a hétköznapokba. Udvarlás, virág mindig jól esik esetleg megcsorbult önbizalmunknak, ezt jó megbeszélni párunkkal is! Dolgozni kell az elfogadáson mindkét félnek, akár testileg, akár lelkileg érezzük nehéznek a szexuális érintkezést. Ne feladat legyen a szeretkezés! A testi regenerálódásban segítségünkre lehet az intimtorna, a lelki formálódásban pszichológus, önbizalom növelő tréning, más hasonló érdeklődésű anyákkal való ismerkedés, beszélgetés.

A fogyókúra elkezdése nem tiltott szoptatás alatt, ahogy a mozgás sem, de jó, ha ennek mértéke nem lépi túl az optimális határt.

Tehát, mint látjuk, a baba vállalása elkerülhetetlen változásokkal jár, melyek feldolgozása sokszor nem könnyű. Sokat segíthet, ha már várandósság alatt tudatosan készülünk ezekre a változásokra, ne érjen meglepetés! Ezen felül trenírozzuk magunkat az elfogadásra, nyitottságra, rugalmasságra és tanuljunk meg segítséget kérni, kompromisszumokat kötni! Az első és legfontosabb dolog a baba igényeinek kielégítése, és az anyáé, akinek igénye a pihenés, megértés, türelmesség. A későbbi kiegyensúlyozott szülő-gyerek kapcsolat érdekében ajánlott az első időszakot szoros együttlétben, válaszkésszé fejlődve tölteni.

A tökéletességet felejtsük el, a maximalizmust tegyük kicsit le! Nem lehet szuper-anya senki attól, mert minden tökéletes benne és körülötte, hisz ilyen nincs is, bármennyire is ezt próbálja elhitetni a külvilág! Ez egy hamis kép, melyet ha magunkévá teszünk, gyermekünkbe is átültetjük  az elérhetetlen tökéletesség utáni vágyat, ami nem vezetne jóra, hisz ebben képtelenség működni.

Persze, ha valakinek jól esik és tudja működtetni feladatait csecsemője mellett és nem megy a baba és saját élete rovására, tegye bátran, ám akinek nem ez az igénye, nem akar, nem tud megfelelni a hatalmas elvárásoknak, ne érezze magát csökkent értékűnek!
Az ’elég jó anyaságra’ kell törekedni! Az elég jó anya pedig megértő, biztonságos, elfogadó, meleg, ösztönös. Az tudja ezt megadni babájának, aki saját maga felé is így működik. Márpedig a külső elvárásoknak való megfelelési kényszer eltávolít magunktól, nem vezet jóra. Próbáljuk meghallani saját, belső hangunkat, ne a bulvár sajtóét, anyósét, szomszédét, és találjuk meg azt a rendszert, amiben képesek vagyunk nyugodtan, kiegyensúlyozottan működni anyaként, nőként egyaránt! Hogy ez kialakuljon, idő kell, amit adjunk meg magunknak, babánknak, párunknak egyaránt!

Erre van szükségünk az anyaság kezdetén és után is, ezt a rendszert megtalálva lesz jó hangulatú traccspartink pizzát majszolva, kacagva barátnőkkel, romantikus esténk párunkkal, harmonikus kapcsolatunk babánkkal.

Fotó: barbiecpt0/pixabay.com