Egy ilyen időszakban a tőzsdei know-how-val, illetőleg rutinnal nem rendelkező ügyfelek hajlamosak arra, hogy elhamarkodott döntésekkel hibákat kövessenek el. A lehetőség elmulasztása és a tapasztalatlanságból eredő helytelen viselkedés egyaránt előnytelen az ügyfeleink számára, akik ilyenkor megérdemlik a kompetens, józan és világos tanácsadást, amit a szenzációhajhász sajtó nem ad meg (az elismert nemzetközi szaksajtó kivételével). Az alábbiakban ebben szeretnék segítséget nyújtani.

Az Amerikai Egyesül Államok ingatlan- és hitelpiacán, valamint ezzel összefüggésben a teljes pénzügyi szektorban évekig paradicsomi állapotok uralkodtak. Röviden kifejezve a pénz olcsó volt és könnyen hozzá lehetett jutni. A rendkívül kedvező jelzáloghitelek fűtötték az ingatlanpiacot, és az ingatlanok fedezetével felvett pénzek nagy része újra megjelent a befektetési oldalon. A folyamat önmagát táplálta, és a kialakult "spirálból" a kereskedelmi és befektetési bankok, hitelintézetek és lakáskasszák, hedge alapok és a határidős piac sem maradt ki. Túl jó volt az üzlet, túlzottan kecsegtető a nagy haszon.
A tranzakciókban mozgó pénzek mennyiségének egyre kevesebb reális alapja volt, de a gépezet tovább pörgött - majd végül bekövetkezett az, amit egyesek előre jeleztek rámutatva az aránytalanságokra: a túlfeszített lufi kipukkant. Azonnal elkezdődött az elszámolás illetőleg a piac megtisztulása, hasonlóan a 2000 évi internet- vagy más néven "dot.com" lufihoz. A folyamat az USA-ban már hónapok óta tart és egyes nemzetközi tőkepiaci résztvevőket is érintett - de sokkal kisebb mértékben. Amerikában viszont a könnyű pénz spiráljából kiszakított bankok likviditási gondokkal szembesültek (miközben továbbra is óriási vagyonon ülnek). Ez arra kényszeríti őket, hogy fuzionáljanak (Wachovia - JP Morgan?), az állam karjaiba fussanak (AIG, Freddie Mac, Fannie Mae), vagy a csőd küszöbén váljanak valamely konkurens olcsó prédájává (Bear Stearns, Meryll Lynch, Lehmann Brothers). A közhiedelemmel ellentétben az egyébként
profitabilis és hatalmas értéket képviselő cégek nem semmisülnek meg (ezt csak a botrányra éhes sajtó dramatizált főcímei sugallják). A tortát egyszerűen újra felosztják, a gyengébbek beolvadnak, az erősebbek még erősebbek lesznek. Ebben nem is lenne semmi különös. A nagy rendcsinálás viszont már huzamosabb ideje világszerte alacsonyan tartja a tőzsdei indexeket, az egyes régiók ill. iparágak tényleges teljesítményétől és fejlődési kilátásaitól függetlenül. Fontos megérteni ennek főbb okait, mert ez teszi a helyzetet nagyon különlegessé és ebben rejlik az a rendkívüli befektetési lehetőség amelyre fentebb utaltam.
1. Mint említettem, a "lufi" kipukkanása után azon (részben hatalmas) pénzintézeteknél, akik a fent leírt spirálban mértéktelenül részt vettek, egyik pillanatról a másikra pénzhiány keletkezett. Kénytelenek lettek akár veszteségek árán is pénzé tenni a befektetéseiket, és ez a folyamat még nem is fejeződött be teljesen. Az eladások lenyomták (és továbbra is nyomják) a tőzsdei árfolyamokat. A pénz első sorban onnan áramlott ki, ahová előtte előszeretettel tették (ingatlanpiac, BRIC országok, egyéb fejlődő piacok, hedge-alapok stb.). Így ezeken a piacokon és egyes alapoknál, amelyeknek egyébként köze sem volt az amerikai pénz- és hitelpiaci krízishez, nagyobb árfolyamcsökkenés mutatkozott. E csökkenés mögött nem "fundamentális" okok rejlenek. Az egyébként jól fejlődő és nagy jövőbeni potenciállal rendelkező térségek, iparágak és kitűnően működő cégek árfolyama is csökkent! A realisztikus tőzsdei érték és az ár(folyam) közötti olló egyre nagyobbra nyílik. Ha egy (remélem szemléletes) példával élhetek - a mazsolák az összeesett kuglófban most ökölnyi méretűek. Ez teszi a helyzetet befektetői (vásárlói) szemmel rendkívül érdekessé.
2. A bizonytalanság nem kedvez a tőzsdei hangulatnak. A kisebb befektetők unprofesszionálisan reagálnak: államkötvényekbe és pénzpiaci alapokba "mentik át" ("égetik át" jobb kifejezés lenne) a befektetéseiket.