Kellermayer Miklós, a kutatóorvos, aki a gyógyítás, a tudomány és a bölcsesség karizmái mellé ajándékba kapta a prófétálás képességét is. Ezzel nemcsak a hívőket, de közvetve talán a hitetleneket is szolgálja.

Professzor úr előadásaiban gyakran szerepet kap a kereszténység. Az Ószövetségben és az Újszövetségben is nagyon sok táplálkozási és életviteli tanácsadással, mintával találkozunk. Mennyire helytállóak ezek egy mai természettudós szemével nézve?

A Szentírásban valóban vannak konkrét utalások a földi életre is, de a Szentírás lényegében misztériumot hord magában. El kell, hogy fogadjuk, hogy minden emberhez örök élet tartozik, ilyen értelemben arra vannak utalások a Bibliában, hogy soha ne feledjük, hogy a földi életünk után egy örök élet következik. A földi életünk egészsége pedig összefügg az örök életünk egészségével. Ez a Szentírás üzenete. A benne lévő táplálkozási útmutatások jók, elfogadhatók, általában lemondásra késztetnek bennünket. Vannak túl szigorúak is, például hogy disznóhúst nem lehet enni, amit ma nem látunk biológiailag megalapozottnak. Ezek nyilván összefüggésben voltak az ott és akkor élt nép előírásaival.

Ismerjük, hogy mi a különbség az őssejt és a nem őssejt működésében. Mennyire ismert a szerkezeti különbség?

Amit ma az élővilágról tudunk – és ebben Darwinnak kitüntetett szerepe van –, az, hogy az élet egyetlen egy élővel kezdődött. Ezt ő „progenitornak” hívta, mi őssejtnek hívjuk. Az élettudomány legfontosabb felfedezése az, hogy minden élő szervezet sejtekből épül fel, ami az élővilág tovább nem osztható egysége. Sejt nélkül nincs élet. Az elsőt, amely létrejött, Darwin teremtettnek mondta, mi, természettudósok, azt mondjuk: valahogy létrejött, amit nem tudtunk megismételni. Az ötmilliárd éves Földünkön úgy 4 milliárd évvel ezelőtt jött létre olyan élő sejt, amely oszlani tudott, és e mellé a tulajdonság mellé a változékonyság is hozzá volt rendelve. Az élővilág többlettörvénye az élettelen világgal szemben, hogy az élet folytonos és változékony. Sejtszinten a folytonosságot olyan sejtek biztosítják, amelyek szaporodni képesek. A változékonyságban benne van a sejtdifferenciálódás is. Amikor a sejt a szaporodási ciklusból leáll – ezt úgy hívjuk, hogy G0 fázisba lép –, akkor valamiféle funkciót tölt be. Működik, majd meghal. A szervezetünk is így van felépítve. Így épül fel a szervezetünk 10¹⁴ élő sejtje. Vannak bennünk olyan sejtek, amelyek a folytonosságot biztosítják, ezek valójában az őssejtek (angolul: stem cells), és vannak olyanok, amelyek munkálkodnak, mint az izomsejtünk, a májsejtünk. Annak a lényegi különbségnek a következtében, hogy funkciót végző vagy tovább szaporodó sejtekről van szó, molekuláris változások is bekövetkeznek, ezeket vesszük észre.

Mód van arra, hogy az őssejteket a többiektől elkülönítsünk. Vannak felszíni markerek, molekulák, fehérjemolekulák, amelyekből tudjuk azt, hogy ez a sejt őssejt, és ezeket el is tudjuk különíteni. Ez képezi annak az alapját, hogy őssejt-terápiáról tudunk beszélni.

Az őssejt terápia a 20-21. század egyik legfontosabb iránya a gyógyászatban – tulajdonképpen ez egy igazi természetgyógyászat. A legjobb, amikor a saját szervezetünkből veszünk ki sejteket, melyekből elkülönítjük az őssejteket, tároljuk, majd a rosszindulatú, például a daganatos fehérvérsejteket kipusztítjuk, és az őssejtből újratelepítjük a szöveteket. A válasz tehát az, hogy az őssejt és a differenciálódott sejt között molekulárisan felismerhető különbségek vannak. Ennek felismerése a sejtkutatás egyik legnagyobb eredménye, jóllehet a sejtdifferenciálódás működése, a mechanizmus maga ma még jobbára ismeretlen.

Darwin elmélete szerint a fajok kialakulását a környezethez való alkalmazkodás határozta meg. Professzor úr hisz abban, hogy ez véletlenszerű próbálkozások sorozatából alakult ki, vagy egy céltudatosan vezérelt folyamat eredményeképpen? Véletlenül létrejöhet-e egy olyan bonyolult céltudatosan szervezett lény, mint az ember?

Magyarországon is láthatta mindenki, hogy van egy megátalkodottan hangos professzor, úgy hívják, hogy Richard Dawkins, aki a leghangosabb neodarwinista, tudatosan ateista is, és mindent erre tesz fel. Sok könyvet írt. A legutóbbi három évben két nagy könyve jelent meg, az egyik az Isteni téveszme, amely azt mondja, hogy Isten nincs, a vallások viszont ártóan isteni téveszméket terjesztenek. A másiknak a címe: A legnagyobb mutatvány. A könyvek áttanulmányozása után kiderül a nagy csúsztatás, hazugság. Az, hogy volt egyetlen egy élő, azt szándékosan elhallgatja. Mintha ez nem lenne lényeges. Pedig nagyon lényeges a tudománynak, hogy ha valami csak egyetlen egyszer jött létre, és ebből indult el egy folytonos lét, és ehhez a folytonos léthez egy törvény tartozik, akkor ez a tudomány számára egy soha meg nem ismerhető határt jelent.

Az élettelen anyagi világnak is volt egy indulása, és hozzátartozott az a törvény, ami az égitesteket és az atomokat egy törvényi rend szerint tartja össze. Ez a törvény tökéletes, ésszerű és célszerű. Hogy honnan van ez a tökéletesség, ésszerűség és célszerűség, ezt Einstein is feltette magának. Ekkor bizonytalanodott el, és ekkor mondta azt, hogy a hit és a tudás össze van kapcsolva.

Az élővilágra vonatkozóan le kell szögeznünk: volt egyszeri kezdet, volt egyetlen egy élő, és ebből bontakozott ki az egész élővilág. Ehhez tartozott az a törvény, hogy az élet folytonos és változékony. Az első élő sejt létrejöttét és a belőle való kibontakozást, a sokszínű élővilág megvalósulását vezérlő törvény eredetét a tudomány eszközeivel soha nem ismerhetjük meg. A hit világában éppen a soha meg nem ismerhetőség miatt azt hisszük, abban vagyunk bizonyosak, hogy az élővilág Isten műve. A mi emberi lényegünk is egy misztérium. Olyan élőlények vagyunk, akik felszabadítottak vagyunk a törvény alól. Egy biztos, az élővilág tette a Földet édenkertté, ahová úgy kétszázezer évvel ezelőtt az emberi személyek biztonságban idejöhettek.

Az emberi szervezetnek és a szervezetet alkotó sejteknek is vannak jól meghatározható életciklusai. Mi az a biológiai óra, ami ezeket a folyamatokat szabályozza, és hogyan működik?

A beleinkben, a székletünkben tenyésző coli bacilusnak 40 perc az életciklusa. A diákoknak szoktam feltenni a kérdést, hogy ha a coli bacilus 72 órán keresztül ugyanolyan sebességgel folytatná a szaporodást, mint ahogy elindult, vagyis ennyi időn át gátlás nélkül folytatná az úgynevezett logaritmikus szaporodási fázisát, mekkora tömege lenne egy ilyen coli bacilus tenyészetnek? Nem tudják megválaszolni, mert ez egy döbbenetes szám, döbbenetes mennyiség lenne! Háromszor akkora lenne, mint maga a Föld! Óriási lehetőség rejlik tehát az élővilágban. Reményünk, hogy ha jól bánunk az élővilággal, akkor az ember mindent meg tud szerezni magának. Csak tisztelni kell az élőt, és ne gondolja senki azt, hogy maga létre tud hozni életet. Mert az ember sohasem tud élő sejtet létrehozni. A biológiai óra valahogy összefügg a sejt lényegével. Egy bacilusnak 40 perc életciklust szab a biológiai órája. Ennyi idő kell, amíg megkettőződik. A mi sejtjeinknek, mondjuk mikor a megtermékenyített petesejt elindul, amit a lombikbébi-programoknál is követni lehet, ez a ciklusidő 18-20 óra körül van.

A sejtciklus négy fázisra oszlik: 1. Az úgynevezett G-1 szakasz, az előkészületi fázis. 2. Az S-fázis, amikor a DNS újraképződik. 3. A G-2 szakasz, amikor a sejt felkészül az osztódásra. 4. Az M-fázis, amikor a sejt kettéoszlik. Ez az oszlási fázis a legrövidebb: egyórás. A biológiai óra hozzá van kapcsolódva az élővé szerveződéshez. Ennek a pontos részleteit azért sem tudjuk jobban, mert az élő sejttel kapcsolatosan nem jó a megközelítésünk. Egy hamis hipotézis uralkodott el, a membrán pumpa, szabad oldat hipotézis. Emiatt ezeket a kérdéseket egyáltalán nem lehet megközelíteni. Azt hiszem, hogy az én személyes tudásom az élő sejtről a 45 éves kutatói munkám után közelebb van az igazsághoz, mint azoké, akik csak a tankönyvekből ismerik, mert a saját megfigyeléseim alapján én is azok közé tartozom, akik a vizet is mint szerkezeti elemet fogják föl.

Hallottunk olyan lombikkísérletekről, melyek kisebb-nagyobb sikerrel koacervát cseppeket hoztak létre. Előfordulhat-e, hogy képesek leszünk egyszer mégis csak élő sejtet létrehozni? (Madách: „Az ember, ha egyszer ellesi, vegykonyhájában szintén megteszi.”)

Nagy erőfeszítés, hogy élőt létrehozzunk, de ezek a próbálkozások nem jártak semmiféle sikerrel. Még elpusztult élő sejtet sem sikerült újból élővé tenni. Azt kell mondanunk, hogy a tudomány számára is van soha meg nem ismerhető határ. Nagyon fontos ennek a leszögezése, mert a hit és a tudás kapcsolódását ott kell keresnünk, ahol valóban van. Ha kezdünk olyanokat gondolni, mondani, hogy a sejteknek lelke van, vagy azok ilyen vagy olyan isteni szabályozás alatt vannak, akkor tönkre tesszük magunkat is, mert ostobaságot állítunk. Lehet bálványimádó az is, aki a templomba jár. Ha az ember önmagát akarja dicsőíteni, akkor azt Biblia-olvasás alapján is teheti. Az a baj, hogy a Bibliát úgy olvasták, hogy abból tudást akartak rákényszeríteni a vizsgálódó emberre. Ezzel maguk váltak bálványimádókká, önimádókká, ami megmutatkozott az inkvizícióban is.

A bálványimádásnak az a lényege, hogy amikor az ember a természetet szemléli, rácsodálkozik-e, mert akkor Istenre csodálkozik, vagy pedig azt mondja, hogy ezt én ismertem fel, engem, a felismerőt kell csodálni, szinte imádni. Ekkor a tudomány nevében egy új bálványimádás születik. Az emberiség számára az a fő ellentmondás, hogy amíg a tudomány fejlődik, így kell a tudományt látni, láttatni, miközben lakhatatlanná válik számára a Föld. Ha a tudomány igazán fejlődött volna, az élővilág sokkal nagyobb biztonságban lenne. Akkor erdőket ültettünk volna, még a hóhatár fölé is, mert erdőség nélkül nem lesz meg az emberiség. Az a probléma, hogy a tudomány egy új bálványimádás lett. Krisztus után 1500 évvel, a kopernikuszi fordulatot követően az ember kezdte magát gőgösen előretolni. Krisztustól kapta a tudást, mégis magát tolja előtérbe ahelyett, hogy gyógyítana, tenné, amit Krisztus tanított.

Ma sok ateista, megátalkodott Krisztus-ellenes gondolja azt, hogy ha Krisztustól kaptuk a tudást, ami az atombomba felé vitt minket, akkor Krisztus a felelős ezért. Felrajzolódik egy nagy keresztényüldözés a 21. században. Tulajdonképpen még Kertész Imre is Krisztust és a kereszténységet (a keresztény kultúrkört) tette felelőssé a Nobel-díjas beszédében a holokausztért. Holott pont az ellentéte igaz.

Ez a konklúzió azért hamis, mert sohasem a megismerés maga hozza a bajt, hanem mindig az a visszaélés, amellyel a megismerésből az ember új bálványimádást teremt. De nem is a felszabadítottsággal való visszaélés eredményezi ezt a tragikus helyzetet. Éppen az a baj, hogy ennyire eltávolodtunk a Krisztusi tanítástól, mert Krisztus adta, adja azt a tudást, amivel megvédhetnénk az életet. Ha továbbra is hazudunk, és a tudományt hatalomnak tartjuk és uralkodásra használjuk, akkor lakhatatlanná tehetjük a Földet. Ez egy évszázadon belül bekövetkezhet.

A Krisztusi parancs, hogy gyógyítsatok, nyilván arra vonatkozik, hogy az Istentől eltávolodott lelket segítsük visszatérni az Úrhoz, mert tőle van a gyógyulás. Sejt szinten tetten érhetőek-e a lelki változások, a jó vagy rossz katarzisok?

Ez bonyolult kérdés. Valóban krisztusi parancs, hogy gyógyítsatok, ezt maga is bizonyította hároméves tevékenységével, tetteivel és szavaival. A tanítványai is rendelkeztek azzal az erővel, amit mi a tudomány által gyakorlunk, hiszen a tudást Krisztustól kapta az emberiség. Jáki Szaniszló bencés szerzetestől tudjuk jól, hogy Krisztus a tudományt is megváltotta. Mindenkinek tudnia kell, hogy Krisztus tudást, mégpedig 4 szintű tudást hozott az emberiségnek a Földre. Krisztus által ismertük, ismerjük meg Istent. Krisztus által ismertük, ismerjük meg önmagunkat. Azt, hogy mi is individuális személyek vagyunk. Őáltala megismertük, hogy a Teremtő és a teremtett világ között mi is a lényegi különbség. Krisztus nélkül minden tudás panteizmusba torkollott. Az ember a természettel azonosította Istent, ez a panteizmus. A negyedik tudás pedig az, hogy a Föld a világmindenség központja, értékközpontja, főleg azért, mert itt van élet, és Krisztus is idejött, a Földre.

A gyógyításban Krisztus összekapcsolta a földi gyógyítást és a bűnbocsánatot. Gyönyörű részlet a béna meggyógyítása. Amikor ő beteget gyógyított, általában azt mondta: „menjél, a hited meggyógyított téged”. A béna gyógyításánál fordítva kezdte, azt mondta: „a bűneid bocsánatot nyertek”. Ezen sokan megbotránkoztak. A farizeusok azért, hogy meri azt mondani, hogy a bűneid bocsánatot nyertek. Ők, a papok, az istentudók tudták és hitték, hogy a bűnbocsánat gyógyítás, az örök életre való gyógyítás, de ezt csak Isten teheti meg. Hogy jön hozzá egy ács fia, hogy bűnbocsánatot nyilvánítson ki? A többiek, a tömeg viszont úgy vélekedett, és valljuk be, vélekedne ma is, hogy nem azért vittük oda a bénát, hogy a bűneit megbocsássák, hanem hogy újra járhasson. Krisztus ekkor nyilvánította ki, hogy az ember fiának, vagyis neki hatalma van arra, hogy már itt a Földön bűnbocsánatot adjon. Így adta tudtul először, hogy a bűnbocsánat igenis gyógyítás! Krisztus a feltámadása után önmagát adta az apostoloknak, s az apostolokon keresztül az Egyháznak – a bűnbocsánatot, vagyis az örök életre való gyógyítást, itt a Földön az Egyházban, a felszentel papok által meg lehet kapni.

Ez, vagyis a földi életre szóló és az örökéletre szóló gyógyítás ma kettészakadt, nem így gyógyítunk.

A testi gyógyítást azért kellene erőltetnünk, hogy legyen időnk arra, hogy az örök életre való gyógyulást is megkaphassuk. Nagyon sok ateista is a betegségében válik hívővé és halad a teljes gyógyulás felé. Amikor Krisztus a tíz leprást meggyógyítja, egyetlen egy leprás megy vissza, hogy megköszönje. Tíz meggyógyult a leprából, de valójában csak egy gyógyult meg igazán, egy gyógyult meg az örökéletre is, az, aki visszament megköszönni. Itt van az emberiség törése a gyógyításban. A beteg azt hiszi, hogy eltávolították a daganatát, megkapta a kemoterápiát, meggyógyul. Megérintett a bajnak szele? Most alkalmas vagy arra, hogy letérdelj, és köszönd meg az életedet, s gyógyulj meg az örök életre is. Nem ennek a tudatában élünk, ami nagyon nagy baj, mert az emberiség oly mértékben megsebezte a természetet és önmagát, hogy a kizsákmányolás helyett most már gyógyító lelkületűvé kell lennie. A testünkben mindannyian leszármazottjai vagyunk az első élő sejtnek, de amikor megfogantunk, abban a pillanatban valami személyes misztérium kapcsolódik hozzánk, az örök életre való személyes meghívottságunk!

Ha akarom, felemelem a kezem, de ki parancsol a sejtjeimnek?

A sejtjeinknek szerencsére nem mi parancsolunk, a sejtjeink világában törvényi rend van. Amikor a megtermékenyített petesejtből a testünk a 10¹⁴ számú élő sejt társadalma lesz, törvényi automatizmus valósul meg. A szervezetünkben minden, minden egyes sejt tökéletes – arra a helyre, arra a funkcióra, ahol az életét betölti. Aki nem tökéletes, az maga az emberi személy. Nekünk elhatározásból kell tökéletesnek lenni. Ezt is megmondja Krisztus, hogy „Legyetek tökéletesek, mint a mennyei Atyátok”. József Attila, a legkrisztusibb költő azt mondja: „ A mindenséggel mérd magad!”.

Melyek a legújabb eredmények a sejtkutatásban?

Én ma a sejtkutatásban az őssejt-kutatást tartom a legfontosabbnak, és a klónozást, mert ez az a pont, amellyel vissza lehet élni. Élő sejtet az ember nem tud létrehozni, de minden jel azt mutatja, hogy el tudja rontani. Például megsokasítani, hogy legyenek daganatok, a mérgező gázok, a mérgező anyagok, meg az ózonréteg hiánya miatt a világűrből érkező sugárzás következtében. Abszolút számban növekedett a rák, növekedtek az immunrendszer bajai, mert mérgező anyagokkal vagyunk tele. Ezen ártások visszafordítása, vagyis a gyógyítás lett a tudomány és a politika legsürgetőbb közös feladata.

Tudjuk, hogy Ön sokat tesz a környezet és a természet védelméért. Milyen feladatokat lát fontosnak ma Magyarországon?

Meg kell szüntetni a biomassza címén zajló erdőirtást, le kell leplezni ezt az új hazugságot. Az Európai Uniónak és Oroszországnak össze kell fogni, hogy kezdjék el a biztonságos atomenergia-programot. Mindenhol minden erővel induljon újra a visszaerdősítés, konkrétan a vissza-őserdősítés. Ne hazudjon senki, hogy a termőföld és az élővilág nem tud eltartani 6,5 milliárd embert, hogy túl sokan vagyunk. Nem ez az igazság, hanem az a baj, ahogyan élünk, ahogyan pusztítjuk a természetet, pusztítjuk az erdőségeket. Az emberiségnek be kell látnia, hogy a fák eltartottjai vagyunk, egységes pénzt kell létrehozni, és a pénz fedezetének az élőfáknak kell lenni. Az a népcsoport lesz gazdagabb, akinek több élőfája van. A széndioxid-tömeget, az oxigénhiányt nem valamiféle katalizátorokkal kell megoldani, hanem a fotoszintetizáló zöld rendszerekkel. Élőt nem tudunk létrehozni, de az élőt tudjuk gyógyítani. A faültetés a legalapvetőbb gyógyítás.

Hogyan tudja összeegyeztetni a tudományt az Istenben való hittel?

A tudományt és az istenhitet nem lett volna szabad, nem lenne szabad szétszakítani. A probléma az, hogy mind a kettőben el lehet tévedni, ha el vannak szakítva egymástól. Krisztus azt mondja, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Kétezer év óta, aki nem Krisztuson keresztül ismeri fel az Istent, az bálványimádó. Ha nem élünk Istenben, abban az erőforrásban, amit csak tőle kaphatunk, akkor nem leszünk képesek a Földön az élet folytonosságát biztosítani. Amikor ennyire megsebeztük a Földet, kiirtottuk az erdőket, ennyi élőlényt kipusztítottunk, rá kell jönnünk, hogy az ember gyógyítani csak a Szentháromság erejével képes.

A tudomány három helyen is bizonyítja a misztériumot: az egyik, az első, az anyagi világ és a hozzá tartozó törvény létrejötte úgy 13,7 milliárd évvel ezelőtt. Ez a folytonos anyagi létnek a kezdete. Egyszeri kezdete volt az élővilág létének is úgy 3,5-4 milliárd évvel ezelőtt itt a Földön, az első élő sejt, a „progenitor” és az élet folytonosságát és változékonyságát biztosító törvény létrejöttével. A harmadik egyszeri kezdet a minden egyes emberi személy életének kezdete a fogantatás „pillanatától”. Az emberi személy életének kezdetéhez is folytonos lét kapcsolódik. Tehát minden egyes ember külön misztériumot hordoz magában, hitünk szerint külön-külön teremtett lény, aki az élethez az energiáját a Szentléleken keresztül az Istentől kapja. Az Isten-bizonyosság és a tudás, azaz a számunkra megismerhető teljes igazság elválaszthatatlan egymástól.

A szeretet kérdése mennyire játszik szerepet a gyógyításban és a tudományban?

A szeretetet más néven úgy kellene neveznünk, hogy energia. Megint más néven úgy is kellene neveznünk, hogy „cukor” a léleknek. A világ, a létező anyagi világ 3 szinten, az élettelen létezők, az élőlények és az emberi személyek szintjén szerveződik. Az emberi személyek már hordoznak magukban transzcendens világot. Felszabadítottak az élővilágra érvényes törvény automatikus érvényesülése alól, és lelkük van, mégis földi létükben a törvényi rend szerint kell/kellene élniük. Nézzük meg az energia törvényét. Tudjuk, hogy nincsen örökmozgó, mert minden működő rendszerből energia árad ki. Folytonosan energiát kell pótolni az élettelen működő rendszerekbe. A második szintű szerveződés az élőlények. Az élőlénynek, hogy éljen, kell energia? Igen! Működő rendszer az élő szervezet is. Az élet univerzális energiaforrása a Nap. Vannak olyan sejtek, amelyek közvetlenül be tudják fogni az energiát. Önmaguk számára, de a környező élőlények számára is felhasználható energiaforrássá alakítják át. Ezek a zöld növények. Mi a fáknak az eltartottjai vagyunk. Oxigént termelnek, biztosítják a Földön az életfeltételeket. A növények cukrot is termelnek, amivel át tudják adni az energiát nekünk. Azért mondtam a szeretetre, hogy a lélek cukra.

Az emberi személyeknek többletenergiára van szüksége. Attól, hogy valaki többet eszik, még nem lesz jobb. Teréz anyán lehetett látni, hogy egy vékonyka asszony, mégis mint egy energiaközpont volt közöttünk. Ahhoz, hogy az ember a szeretetét energiával töltse fel, kell egy áramszedő, ami maga a hit. A humanizmus, ha nem párosul istenhittel, az maga a hazugság. Megkérdezték Jézustól, hogy melyik a legfőbb parancs a törvényben. „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből!” A második: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Igen, ha szeretjük Istent, energiával töltődünk fel, s ezt kell szétosztanunk a felebaráti szeretetünkkel. Ez a mi legfőbb, örökérvényű feladatunk.
 Vörös Éva

Arcél: Dr. Kellermayer Miklós
Dr. Kellermayer Miklós 1939-ben született Budapesten. Orvosi diplomáját 1965-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerezte. Kezdetben az egyetem Kórbonctani Intézetében, 1969-től a Klinikai Kémiai, majd a Laboratóriumi Medicina Intézetben dolgozott. 1974-ben kandidált, 1993-tól egyetemi tanár, 2004-ig az intézet igazgatója.

1972–73-ban egyéves, 1980–82-ben kétéves tanulmányúton vett részt Houstonban, a Baylor Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani, majd Élettani Intézetében, kutatási vendégdocensként, 1986-ban vendégprofesszorként.

1999-ben Széchenyi professzori ösztöndíjas. Kutatási területe a molekuláris sejtbiológia, a fehérjék–ATP–kálium–víz kölcsönhatása az élő sejtben.

128 tudományos dolgozata, 6 könyve és számos közéleti írása jelent meg. Fontosabb munkái: Az élő sejtről diákoknak (1989), Elmulasztott reformkor (1995), Magyarországot meg kell menteni (1999), És teljes elmédből (2000), Az első és második kopernikuszi fordulat (2005), Haza a magasban (2005), Kiáltás (2006).

2004-től a Szent István Akadémia tagja. Munkásságát 1993-ban Szentgyörgyi Albert-díjjal, 2005-ben Pro Cultura Christiana-díjjal is elismerték. 2009-ben elnyerte a Príma díjat a Magyar Tudomány kategóriában.
Három gyermeke és 12 unokája van. Szabadidejében ősi várakat és várromokat keres fel.