„A személyiség… felöleli az emberi jellem minden összetevőjét: az intellektust, a temperamentumot, a készségeket, erkölcsét és minden olyan attitűdöt, amely benne élete során kiépült.”

Minden ember, egyszeri megismételhetetlen remekmű, mégis bizonyos azonosságokat mutat egyes helyzetekben, szerepekben illetve a személyiséget felépítő részek által rendszerezhető, feltárható. Az analízis lényege, hogy a személyek változatos és egyedi tulajdonságaiból, viselkedésmódjaiból, reakcióiból a nagy számok törvénye által átlagolhatóak az általános emberi megnyilvánulások. Az átlagtól való eltérések mutatják meg az egyedre jellemző tulajdonságokat, és mivel az átlagember nem létezik, ezért minden személyiség különböző mintázatokat mutat a maga emberi mivoltában.

Minden mozdulatunk, válaszreakciónk - a társadalmi, tárgyi és sík térben,- személyiségünkre jellemző akciók-reakciók sorozata. Az írás és a rajz, ezért mozdulataink síkban rögzült lenyomatainak tekintendők. Mivel a mozgás milyenségéből visszakövetkeztethetünk a létrehozó személy tulajdonságaira, így írómozgásból szintén elemezhető létrehozójának egyénisége.

Érdeklődésünk lehet humán vagy reál

A humán érdeklődés az emberek, emberi dolgok iránti érdeklődésben nyilvánul meg. A jobb margó általában kisebb, mint a bal. Az írása olyan embert mutat, aki képes megélni az élményeit, jó átélő/beleélő képessége van, érzelmileg érintettebb az emberi sorsok, viszonyok területén. A betűk alsó, felső szárai, sőt a középzóna e-é betűi is, szépen kanyarodnak, hurkosak, bővek. Ezek az emberek gyakorlatiasak, középbetűik szélesek, teltek, göndörek, ott is hurkoltak, ahol nem azt tanultuk. - i, t, d, szárai -. Könnyen teremtenek kapcsolatokat. A betűk kezdő és végvonala kilendülő, egymás felé irányuló, füzéres. A közösségi ember befogadó, képes azonosulni a társadalmi normákkal, szabályokkal.  Írásában a boltívesen képzendő betűk - m, n, p, - megfordulnak és u-betűk mintájára, csészéssé alakulnak, ezt girlandosnak nevezzük. A szótávolságok és sortávolságok kisebbek, hiszen a kapcsolatokhoz közeledni kell egymás felé.

A reál érdeklődésű embert inkább a tárgyak érdeklik, az emberi problémákra kevésbé érzékeny, realisztikus. Többnyire a tudományos érdeklődés jellemzi. Az írástömb egésze arányos, szabályos, tagolt, átgondolt és rendszerezett. Nagyobb margó lehet a jobb oldali lapszélnél, mint a bal oldalin. Társas kapcsolataiban is visszahúzódóbb, szemlélődő inkább, mint résztvevő. Ezt láthatjuk a kisméretű középbetűk esetén. Érzelmileg fegyelmezettebb, nem ragadják el, vagy csak ritkán az indulatok. Írásképe álló vagy balra dőlő. Az írás alsó-felső szárai soványan hurkoltak vagy szálkásak. Átgondolt, kiváró, tárgyilagos. Nem egy lelkizős típus. Nem zavarja, ha személyisége nem annyira elfogadott a közösségben. A boltíves betűk - m, n, p, - ívelés helyett szögesek, vagy kifejezetten egységes ívelésűek. Az írás lehet akár nyomtatott is, hiszen nem szívesen kapcsolódik, vagy legalábbis lépéstávolságot tart. Észérvek alapján alkalmazkodik. A betűk végvonalai határozottak, hiszen minden lépéssel lezár egy szakaszt.

Az objektivitás nemcsak a reál gondolkodású ember sajátja, a humán típus is rendelkezik vele. Ennek segítségével képes tárgyilagosan értékelni a világ dolgait. Ide tartoznak az észérvek, a tiszta gondolkodás képessége. A tényszerű megoldások, logikus megközelítés, rend és rendszeresség. Ehhez idő kell, így az objektív ember írása lassabb; higgadtabban dönt, mert előtte átgondol és mérlegel. Az íráskép ilyenkor álló, szabályos sorvezetésű, sortávolságú, kisebb méretű, egyenletes. Természetesen az érzelmek ezt a képességet jelentősen befolyásolják, hiszen tudjuk, ha valami fontos a szívünknek, akkor elragad a hév, és logikus módon is igazolni próbáljuk a szívünknek megfelelő cselekedetet. Biokémiai okai vannak, hogy vagy a szívünkre hallgatunk, vagy az eszünkre. Legfeljebb utólag gondolkodva magyarázzuk tetteinket. Ennek oka, hogy az érzelmi reakciókért felelős agyterület hamarabb alakult ki, mint a tudatos gondolkodásért felelős kérgi rész. Hirtelen, váratlan helyzetben azonnali döntésként, nincs idő a tudatosságra, az ember „zsigerből” azonnali cselekvéssel válaszol. Az érzelmektől befolyásolt ember annál jobbra dőlőbben ír, minél jobban hatása alá kerül a dolgoknak. Lehet ez egy hangulat által inspirált művész alkotás közben, egy lelkes ember, aki valamely eszme hatására, önmagát /egóját valamely mértékben feladva, másokért cselekszik, vagy csak aki eleve érzékenyebb a világ dolgaira és szívesen tesz egy számára jónak látott ügyért. Így eshet meg, hogy erősen jobbra dőlő, sietős írása van a lelkes költőnek, a hitében támogatott öngyilkos kamikázénak és a vészhelyzetben másokért hegyeket megmozgató közösségi embereknek.

Lényeg, hogy egyszerre a tudatosan gondolkodni, és érzelmekből cselekedni nem lehet.

(Az írásminták csak illusztrációk, az egyéni eltérések miatt, nem tartalmazzák a leírt jellemzők mindegyikét.)

Kézírásunkban a személyiségünk 1. rész - A sebesség
Kézírásunkban a személyiségünk 2. rész - Gondolkodásunk rugalmassága
Kézírásunkban a személyiségünk 3. rész - Alkotás, kreativitás, fantázia
Kézírásunkban a személyiségünk 5. rész - Figyelem és kritika
Kézírásunkban a személyiségünk 6. rész - Érzelmeink erőssége és az agresszió
Kézírásunkban a személyiségünk 7. rész - Temperamentum és gátlások
Kézírásunkban a személyiségünk 8. rész - Érzelmi megnyilvánulási formák
Kézírásunkban a személyiségünk 9. rész - Élménykészség mértéke
Kézírásunkban a személyiségünk 10. rész - Az akarat megjelenése írásunkban
Kézírásunkban a személyiségünk 11. rész - Önbizalom, önértékelés
Kézírásunkban a személyiségünk 12. rész - Önkontroll, önirányítás
Kézírásunkban a személyiségünk 13. rész - Önismeret, „én”-ünkkel való kapcsolatunk
Kézírásunkban a személyiségünk 14. rész - Én-ideál és önelfogadás
Kézírásunkban a személyiségünk 15. rész - Ellenállóképesség
Kézírásunkban a személyiségünk 16. rész - Motivációink
Kézírásunkban a személyiségünk 17. rész - Teljesítménymotiváció
Kézírásunkban a személyiségünk 18. rész - Anyagi javadalmazás
Kézírásunkban a személyiségünk 19. rész - Szórakozás, megfelelő munkakörnyezet
Kézírásunkban a személyiségünk 20. rész - Közösségi kapcsolatok igénye
Kézírásunkban a személyiségünk 21. rész - Mozgásigény
Kézírásunkban a személyiségünk 22. rész - Munka/Feladatvégzés
Kézírásunkban a személyiségünk 23. rész - Szervezőkészség
Kézírásunkban a személyiségünk 24. rész - A munkavégzés hatékonysága
Kézírásunkban a személyiségünk 25. rész - Döntőképesség a feladatokban
Kézírásunkban a személyiségünk 26. rész - Hagyománytisztelet és újítóképesség
Kézírásunkban a személyiségünk 27. rész - Szociabilitás, társas kapcsolatok
Kézírásunkban a személyiségünk 28. rész - Beilleszkedési céljaink és a dominancia
Kézírásunkban a személyiségünk 29. rész - Konfliktuskezelési típusok
Kézírásunkban a személyiségünk 30. rész - Beilleszkedésünk formái 1.
Kézírásunkban a személyiségünk 30. rész - Beilleszkedésünk formái 2.
Kézírásunkban a személyiségünk 30. rész - Beilleszkedésünk formái 3.
Kézírásunkban a személyiségünk 31. rész - Önállóság I.
Kézírásunkban a személyiségünk 32. rész - Önállóság II.
Kézírásunkban a személyiségünk 33. rész - Alkalmazkodás és diplomatikusság