A Valentin nap azok közé az ünnepek közé tartozik, amelynek magyarázataiban keverednek a pogány pásztorünnepek termékenységi szertartásai, a keresztény hitből származó mártírlegendával. A pogány vonal a tavaszi, Pán és Lupercalia pásztorünnepekből ered, melyet február13-15 közt tartottak meg. Ezen a ponton megint nehéz közelebb jutni az igazsághoz, mert egyes források szerint a névadó Lupercus egy gonosz isten volt, mások szerint pedig a Lupercal barlanghoz köthető, ahol Romulus és Remus nevelkedett. Ezt a pogány ünnepet kötötte össze a hagyomány és Gelasius pápa a 14. században élő Terni püspöke mártíromságával, mellyel a fiatal jegyesek és házasok védőszentjévé vált. Mielőtt keresztény hite miatt akkori szokás szerint II. Claudius császár kivégeztette, csodát tett,  és visszaadta börtönőre lányának a látását. Mikor kivégezni vitték  (februárt 14.) búcsúlevelet írt a lánynak, melyet úgy írt alá a „Te Bálintod”. Ez a Bálint-napi üzenetküldés leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint Bálint pap a fiatal szerelmeseket katolikus szertartás szerint adta össze, megajándékozva őket kertjének virágaival. De összesorsoltak annak idején ezen a napon párokat is, akiknek egy évig együtt kelett maradniuk. Az  ünnepet, más többivel együtt német telepesek vitték Amerikába, ahonnan a II. világháború után „hozták vissza” az amerikai katonák, s a Bálint-napi szokások így terjedtek el világszerte. A legnagyobb érdeklődést Kínában váltotta ki, mert a kínai fiatalok ezen ünnep megtartásával kívánták a nyugat utáni vágyódásukat reprezentálni.

Alázat helyett egyenrangúság

Emily Dubberley, szociológus és párkapcsolati szakértő szerint a romantikát is utolérte a 21. századi életstílus:  „A régi elveken alapuló romantika az alázatos női lelket vette alapul, amely mindenkor alárendelte magát a férfinak. Ezzel szemben ma a nők többsége dolgozik és sokszor jóval többet keres párjánál. A nők többsége ma egyenrangú párkapcsolatra vágyik. Ez korunk romantikájára is rányomja bélyegét, ahol a gondolat és a figyelmesség számít igazán a nőknek, nem pedig a pénz.” Az Újromantika feltételezi, hogy a mai rohanó hétköznapokban már nem csupán a drága, szimbólumokkal teli, régimódi romantika varázsolja el a nőket, sőt! Egy felmérésből (Lindor, 2008.) az is kiderül, hogy a karrierjüket építő, ám valódi érzelmekre vágyó nők számára sokkal vonzóbb és meghatóbb az egyszerű, de közvetlen figyelmesség. Manapság többet ér egy apró, de valóban szívhez szóló ajándék, mint a méregdrága, személytelen meglepetések. A nők leginkább arra vágynak, hogy a férfi egyedi, közös emlékeket felidéző meglepetést találjon, ami csak neki szól.


Túlzó gesztus?

Akad példa a mai felgyorsult világban is nemes, már-már túlzó gesztusokra. 2007-ben egy 21 éves Brooklyn-i webdesigner, Patrick Mober, a mára már legendává vált multimédiás kereséséről lett híres. Egy piros-pozsgás utas után kutatott, akit az 5-ös számú városi vonaton pillantott meg. Szerelem volt első látásra. Gyorsan összeállított egy weboldalt (www.nygirlofmydreams.com), mire csodák-csodájára egy 8 milliós városban kevesebb, mint 48 órán belül így találta meg álmai nőjét hatalmas visszhangot kiváltva. Állítólag a románc még mindig tart köztük, valóra váltva ezzel a nők romantikus álmait.