Népszokások, hagyományok, megfigyelések... - Február l.
Február, hol a nyár? - visszhangzik emlékeinkből a Móriczi kérdés, s bár még mindig tél van, érződik reménye a tavasznak. Való igaz, még el kell űzni a zord időt, még farsangolhatunk, vigadhatunk egy keveset. Csak a gyerekeknek legyen mit enni, s ne jöjjön senkihez egy István bácsi, aki megenné az egész sonkát!
Február régi magyar neve Böjtelő hava, jelezvén a farsang utáni és húsvét előtti időszakot. A meteorológusok Télutóként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Jégbontó havának nevezik, eleink pedig Szarvastor havának nevezték februárt.
A Nap a Halak jegyébe lép.
Népi mondóka
Gyertyaszentelő melege
sok hó a jégnek előjele
Gyertyaszentelő hidege
Koratavasznak előhírnöke.
Jeget olvaszt Mátyás, hogyha talál
S ha nem talál, akkor bizony csinál.
Ha derűs a Román napja
Ég áldását bőven adja.
Február jeles napjai:
Gyertyaszentelő (február 02.)
Balázsolás (február 03.)
Ágota napja (február 05.)
Dorottya napja (február 06.)
Apollónia napja (február 09.)
Skolasztika (február 10.)
Elek napja (február 11.)
Bálint napja (február 14.)
Zsuzsanna napja (február 19.)
Üszögös Szent Péter (február 22.)
Húshagyókedd (február 23.)
Hamvazószerda (február 24.)
Jégtörő Mátyás (február 25.)
Népi hagyomány szerint februárban: felkészülünk a tavaszi munkákra, ha az olvadás beáll; a víznek szabad folyást nyitunk.
A gyümölcsösben az egymást sikló ágakat lemessük; hernyófészkeket irtjuk. Tehenek borjadzásakor gyakran és bőven kell almozni, s fogadni kell a megszülető utódokat.
Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony hava
Ezen a napon a római katolikus egyház Szűz Mária megtisztulására emlékezik. A gyertya fénye Máriát is ünnepli, mert ő hozza a templomba a "népek megvilágosítására" szolgáló igazi Fényt. Ünnepe az egykori római birodalomig nyúlik vissza, ezen a napon ünnepli az egyház Jézus templomi bemutatását. A szentelt gyertya ünnepe, Krisztus jelképe: a Világ Világossága -, mert a gyertyafénye elkísér bölcsőtől a koporsóig. Ehhez tartották magukat egykor a falusi emberek. Ezért február második napján megszenteltették templomaikban a szalaggal átkötött gyertyákat, amelyeket aztán szekrényekben vagy a ládafiában őriztek, és csak akkor vették elő, ha:
- Haldoklott valaki a házban - a gyertyát a kezébe tették, hogy: "annak fényénél múljon ki a világból"
- Szentelt gyertya égett továbbá a halott mellett.
- Mindenszentek napján és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken, húsvétkor és karácsonykor is meggyújtották.
- Vihar, égzengés, villámlás és jégeső ellen szentelt gyertyát kell gyújtani.
- Valószínűleg hasonló védelmi célzattal falaztak szentelt gyertyát az épülő házba is.
- Szentelésről hazatérve a kilincsre is helyeztek egy kis darabot a gyertyából, hogy békesség legyen a házban.
- A gyümölcsfákat is megveregették a szentelt gyertyával, hogy bőven teremjenek.
A megszentelt gyertya pedig minden bajra jónak bizonyult.
Népi megfigyelések:
Népi időjárás- és termésjósló hiedelmek, amelyek Gyertyaszentelő Boldogasszony napjára érvényesek:
Ha Gyertyaszentelő Boldogasszony napján fénylik az idő, hideg lészen, de ha keményen fagy, vége a télnek. Ugyanígy Üszögös Péter és Mátyás napján.
"Itt a gyertyaszentelő, a pincekulcsot vedd elő.
Ha fénylik, ha nem; nem bánom, majd búsulhatunk a nyáron.
De most az nem való ide, bort az asztalra ízibe."
"Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a nap süssön".
Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél,
Nem tart sokáig a tél.
(Penavin 1988: 45).
Szép és állandó idő következik, ha délkeleti szelek vannak, ha a Hold igen fehér, ha az esti pír igen magasra terjed a nyugati égen.
Rossz vagy lágy idő lesz, ha nyugati szelek vannak, ha huzamosabb hideg után a hó jégalakban esik, amit könnyű észrevenni, midőn az ablakhoz csapódik.
- Ha gyertyaszentelőkor énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni
- Ameddig besüt a nap gyertyaszentelőkor a pitvarajtón, addig fog még a hó beesni
Ez a nap az, amely a mai napig kicsalja a gyerekeket, szülőket az állatkertekbe, a tévéstábok pedig kamerákkal lesik, hogy vajon szegény medve kijön, vagy marad a barlangjában.
Mit jegyzett fel erről a napról Jókai Mór?
A medve időjóslás Jókai fejében született meg, vagy régebbi? Erről mit sem tudunk, de íme, hogy látta a nagy író, a medve viselkedését ezen a napon...
Jókai Mór Az új földesúr című regényben így ír: "Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett. Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy mármost örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! - Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőlteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van."
Közmondások:
Válogat, mint a jóllakott medve a vackorban.
Ne igyál előre a medve bőrére.
Alszik, mint a medve.
Erős, mint a medve.
Megszokta, mint medve a vackort.
Előre iszik a medve bőrére.
Szereti, mint medve a mézet.
Február 3. Balázs napja
A diftéria (torokgyík) régen igen komoly járványként terjedt és szedte áldozatait a gyerekek körében. A torokgyík nyálcseppekkel terjedő, baktérium okozta fertőző betegség. A kórokozó a torokban, rendszerint a mandulákon vagy más nyálkahártyán tapad meg és vaskos, szürkés lepedéket hoz létre. A baktérium eljut az egész szervezetbe és mérget - toxint - termel, amely károsítja a szívet, az idegrendszert és a vesét. Ahol nincs védőoltás igen sok gyermek hal meg ebben a betegségben.
Magyarországon 1938-tól kötelezően, minden gyermeket oltanak diftéria ellen. Oltott személyekben a baktérium nem tud betegséget létrehozni.
A népi hagyomány azt tartotta, hogy aki mézet vagy sült tököt evett, az egész évben felvértezve érezhette magát a torokbetegségek ellen.
A torokfájásban szenvedők és a birkanyírók védőszentje Szent Balázs.
Szent Balázs (születési helye ismeretlen - meghalt 316. február 3-án) orvos és püspök volt az örmény Sivas városban (ma Törökországban fekszik). Életéről nagyon keveset tudni.
Püspökké választása után visszavonult egy magányos hegyi barlangba, ahonnan imádkozva vezette népét, tanácsokat osztott és gyógyította a közösséget. A legendák szerint vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki.
Szent Balázs életéhez számos csoda és legenda fűződik. Az egyik szerint a szent megáldott és megmentett egy halszálkától fuldokló fiút.
Egy másik alkalommal, amikor a bíró elől visszakísérték cellájába, úgy segített egy asszonyon, hogy visszaadta sertését, amelyet farkas rabolt el. Az asszony hálából ajándékot hozott neki, húst, kenyeret és gyertyát, mire Balázs megáldotta őt.
Balázsolás:
A naphoz mai napig is tartó népszokás tartozik, amely nem más, mint a balázsolás hagyománya, és a gyerekek megáldása a templomban, amely a torokbetegség ellen nyújt védelmet.
Ezen a napon az iskoláskorú gyermekek úgynevezett "balázsjárás" keretében házról házra jártak, adományokat gyűjtöttek. A játék Szent Balázs dicséretével és az ajándék megköszönésével fejeződött be. A perselybe összegyűjtött pénzt az iskola vagy a templom céljaira fordították, az ajándékképpen kapott tojást eladták, a szalonnát megették.
A balázsjárás adománykérő rigmusai:
Ó szent Balázs légy mellettünk,
óvj meg minden bajtól
Torokfájás más nyavalya,
tőlünk elmaradjon.
(Kisbodak, Moson m.; MNT II. 77. sz.)
A Szent Balázs doktorunknak hogy ma vagyon napja,
többször is hogy megérhessük, az Úristen adja!
Kérjük ajándékát, a szent áldomását,
távoztassa mindnyájuknak torkunknak fájását!
(Mátraszele, Nógrád m.; MNT II. 84. sz.)
Elmúlik a rövid farsang, mi azt ne sirassuk,
Sirassák a lányok, otthonmaradásuk,
Kiknek a nagy méreg miatt ráncos az orcájuk.
(Cikolasziget, Moson m.; MNT II. 79. sz.)
"Ments meg uram engem a torokfájástól, a kígyómarástól, de főleg a rossz asszonyoktól".
A farsangon hoppon maradt lányokat pedig így csúfolják:
Szalonnát, szalonnát,
ha nem adnak szalonnát,
kifurom a gerendát.
(MNT II. 82. sz.)
Népi megfigyelések:
Ha ezen a napon esik, akkor nyáron jég veri el a termést
A szőlő négy sarkában megmetszenek egy-egy tőkét, hogy a madarak ne bántsák a termést.
Balázs napja gonoszűzésre is alkalmas volt.
Fotó: FaceGuard/Pixabay.com
Közösségi hozzászólások: