Mit tegyünk, ha ütöget minket a gyermekünk?

"Mindenképp jelezni kell a gyerek felé, hogy nem ezzel a móddal tudja érvényesíteni az akaratát, ez nem eredményes viselkedés"

Amikor gyerekünk megüt, belénk csíp vagy megharap, akkor érezhetjük magunkat nagyon dühösnek, de lehetünk csalódottak is - vagy akár meg is ijedhetünk. Nem értjük, hogy gyermekünk hogy folyamodhatott ilyen agresszív lépésekhez. 

Miért viselkedhet így?

"A gyerek ilyenkor az akaratát próbálja érvényesíteni, és ezzel a viselkedéssel próbálja elérni azt, amit szeretne. Ha például nem akar hazamenni a játszótérről, akkor rúg, csíp és harap. Az is lehet, hogy egy másik gyerektől látta, hogy ő verekedéssel próbál valamit elérni a szülőnél" - magyarázza Gyarmati Rita pszichológus, aki úgy véli, nagyon fontos, hogyan reagálunk arra, ha gyerekünk megüt bennünket. 

Hiszen, mint mondja, ha hagyjuk, hogy a gyerek rugdosson, ütögessen minket, azzal csak azt erősítjük benne, hogy ezzel a módszerrel el lehet érni azt amit akar. 

"Mindenképp jelezni kell a gyerek felé, hogy nem ezzel a móddal tudja érvényesíteni az akaratát, ez nem eredményes viselkedés" - mondja a szakember. 

Azt javasolja, hogy a gyerek szintjének megfelelően magyarázzuk el, hogy miért nem jó az, amit csinál.

Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy nem arról van szó, hogy nem szeret bennünket a gyerek, nem azért bánt minket.

Bármennyire is dühösek vagyunk, meg kell tanulnunk higgadtan, nyugodtan kezelni a helyzetet, hiszen ha kiabálunk vagy visszacsapunk, azzal csak növeljük a gyermekben a félelmet, és kezdetét veheti egy ördögi kör. Hiszen az ütéssel csak azt erősítjük benne, hogy ezzel el lehet érni, amit szeretnénk. 

Ellenben ha a gyerek azt látja rajtunk, hogy képesek vagyunk kontrollálni az érzelmeinket, akkor ő is képes lesz idővel uralkodni az indulatain. 
 

Ha kicsi korától kezdve arra neveljük, hogy ezzel nem lehet elérni semmit, akkor iskoláskorára eltűnik ez a viselkedés

Ha mégis visszacsaptunk, akkor gondoljuk végig, hogy milyen érzések kerítettek minket hatalmukba, amikor így tettünk. Valószínűleg tehetetlennek éreztük magunkat, ahogy a gyerek is annak érzi magát, amikor bánt minket: hiszen neki még sokkal kevesebb eszköze van arra, hogy az akaratát érvényesíteni tudja. 

Nem mindegy az sem, hogy milyen életkorban fordul ez elő. Kisebb gyerekeknél egyszerűen csak mondjuk azt, hogy: "Ezt nem!"

Meg kell nyugtatnunk őt és ha már lehiggadt, akkor lehet vele beszélgetni arról, hogy miért nem helyes ez az agresszív viselkedés.

El kell neki magyarázni azt is, hogy mit tud csinálni helyette, amikor nagyon dühös. Még egy nagy kiáltás is jobb, de még jobb, ha szavakkal ki tudja fejezni az érzelmeit - ezzel pedig az érzelmi intelligenciáját fejlesztjük. 

"Ha kicsi korától kezdve arra szocializáljuk, hogy ezzel nem lehet elérni semmit, és következetesen neveljük, nem ütünk vissza, akkor 6-7 éves korára eljut arra a szintre, hogy tudja, hogy ez nem egy konfliktuskezelési módszer és eltűnik nála ez a viselkedés" - mondja Gyarmati Rita pszichológus. 

Idősebb korosztálynál pedig azt javasolja, hogy próbáljunk meg rájönni, mi állhat a verekedés hátterében, mi miatt lehet stresszes, ilyenkor ugyanis a feszültség levezetéséről van szó. Ha úgy érezzük, hogy nem tudunk megbirkózni a problémával, akkor kérjünk segítséget nevelési tanácsadótól vagy pszichológustól. 

Magyarországon a zéró tolerancia elve van érvényben a gyermekbántalmazás 
valamennyi formájával szemben, 
már egy pofon is bántalmazásnak számít.

Indexkép: Depositphotos.com