Górcső alatt a legújabb családforma

Amikor egy házaspár történetében válásra kerül a sor, akkor általában a két fél közti viszony már tragikus. Gyógyíthatatlan lelki sebeket okoztak egymásnak és, ami, lehet, hogy fel sem tűnt nekik, gyermeküknek, gyermekeiknek is. A századszori újrakezdés, a sikertelenségek, csalódások felhalmozódása, szinte minden esetben egy harmadik személy megjelenését eredményezi. A megtépázott házassággal összevetve pillanatnyilag jobbnak tűnik egy új szenvedély, megvan még a varázs, az érdeklődés, de nem garancia, hogy ez a vízió valóban élhetőbb kapcsolathoz vezet, csak egész egyszerűen „más”, mint az eddigi, egy cseppnyi instant boldogság. Persze a kiinduló párkapcsolati problémák minden esetben egyediek, de a közös vonás azonos, ami a menekülés, és ha lehet minél hamarabb. Igen ám, de mi lesz a gyerekkel, gyerekekkel, kinél mennyi időt lesz, ki fizeti a gyerektartást, hol tölti a karácsonyt? És ez még csak a golgota bevezető szakasza. Mi történik, ha a volt párunk, egyszer csak bemutatja éppen aktuális liezonjának főszereplőjét? Emberfeletti lelki erőt kíván ennek feldolgozása és elfogadása két okból is. Először is a saját egónk sérül, amikor szembesülünk azzal, amit nyílván tudtunk, hogy be fog következni, az, hogy pótolhatóak vagyunk, és valaki már a helyünkre is lépett. Ezzel együtt jár, hogy úgy érezzük volt partnerünk elárult minket és meggyalázta múltbéli szerelmünk oltárát. Nyugalom, a harag és a deprimált állapot ilyenkor teljesen természetes jelenség. Még akkor is nehéz hozzászokni ehhez a gondolathoz, ha már régóta nem fűznek komoly érzelmi szálak volt partnerünkhöz. A másik, és egyben sokkal inkább nagyobb nehézséget az jelenti, hogy meg kell barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy gyermekünk nevelésében most már egy új, számunkra idegen ember is részt fog venni, akiről nem tudjuk, milyen szociokulturális háttérrel rendelkezik, nem ismerjük a szokásait, az elfogadásra való készségeit, és ami a leglényegesebb, hogy hogyan fog viszonyulni a gyermekünkhöz és a kialakult helyzethez. Empátiát és toleranciát mutatni eme új „bevándorló”iránt borzasztóan nehéz, de szem előtt kell tartani, hogy (remélhetőleg) mindnyájatok közös érdeke, hogy a gyermek lelke a legkevésbé sérüljön. Ahhoz, hogy bizonyosságot nyerj, hogy a volt partnered új társa mégsem a sátán földi helytartója, érdemes minél többet kommunikálni vele. Persze soha nem fog a legjobb barátaid közé tartozni, de az bizonyos, hogy mindenki számára jobb, ha a találkozásaitok nem a verduni csata színterét tükrözik.

Ami még nagymértékben megkeserítheti a szülők életét, az a jogi környezet. Kissé olyan érzésem van, mintha szánt szándékkal úgy lenne megfogalmazva minden dokumentum, hogy még az erre szakosodott ügyvéd sem tud érdemi segítséget nyújtani annak értelmezésében. A másik nagy „erénye” a hivatali ügyintézésnek a lassúság. Senki ne számítson arra, hogy két hét alatt lebonyolítja volt társával az elintéznivalókat.

Amikor a te oldaladon is megjelenik egy új társ

Mit mondjak a gyereknek?- vette le arcáról kezét kétségbeesett tekintettel a legjobb barátnőm. Aztán folytatta: Hogy mutassam be, hiszen tudod, hogy mennyire imádja az apját?! Mi lesz, ha rosszul fogja fogadni ezt az egész katyvaszt?

Hogy ezt elkerüljük, fontos tudatosítanunk a gyermekben, hogy minden körülmény között szeretjük és szeretni is fogjuk míg világ a világ. A ti kapcsolatotokon nem változtathat semmi és senki. Hasznos lehet egy bensőséges pillanatot kiválasztva elmélyült beszélgetést kezdeményezni az emberek társas kapcsolatairól. Vannak olyan dolgok, amiket nem egyszerű megfogalmazni. A szerelmet körül lehet írni, de csak az tudja igazán, aki már érezte. Így egy 5-6 éves kisgyermek számára célravezetőbb a szeretet oldaláról megközelíteni a mondandónkat. Vannak alkalmazkodóbb típusú gyermekek és vannak, akik nehezebben barátkoznak meg az ilyen szituációkkal. Kulcsfontosságú szerepe van a fokozatosság elvének. Hagyjunk időt mindenki számára, hogy feldolgozza a jelenlegi állapotot, ne zúdítsunk rá gyermekünkre se egy, az új párunkkal közösen eltöltött hosszú hétvégét. Kezdetnek bőven elegendő egy közös ebéd, vacsora. Lényeges kiindulópont, hogy az új társad attitűdje milyen lesz. Általában a legtöbb hasonló cipőben bandukoló gyerek nem szereti, ha az életükbe csöppenő új „mostohák” szülőként próbálnak megnyilvánulni. Ez érthető és úgy gondolom tiszteletben tartandó. Próbáljunk türelmesek lenni! Ilyenkor még egy kiegyensúlyozott lelki világú gyereknél is megfigyelhető némi regresszió a magatartás, tanulás terén. Törekedni kell arra, hogy mindenekelőtt teremtsük meg számára a megfelelő biztonságérzetet, stabilitást, tudassuk vele, hogy melyik nap kinél fog aludni, ki fog érte menni az óvodába, iskolába.

Sokan már rögtön a válás pillanatában elkezdik gyermeküket veszteség-feldolgozó terápiára hordani. Ennek hatékonysága egyénfüggő, ettől eltekintve egy próbát mindenképp megér, amikor eszköztelennek érzi magát a szülő. Persze nem tudni hogyan alakult volna az általam vizsgált gyermekek viselkedése terápia nélkül.

Következő állomás: új gyermek

A mozaikosodás következő lépcsőfoka, amikor valamelyik félnél kiderül, hogy babát várnak. Nagy az öröm, a készülődés, a várakozás. Érdemes a gyermeknek megmutatni egy-egy ultrahang felvételt, beszélgetni a közös jövőről. Éreztessük, hogy feltétlenül számítunk rá, mint aktív résztvevője a kis jövevény életének, nevelésének, tanításának. Ilyenkor beleélheti magát a felelősségteljes nagytestvér szerepébe, ami az esetek nagy részében motiváló hatású.

Gyakran a szülők abba a hibába esnek, hogy elhalmozzák a gyermeket mindenféle anyagi javakkal, kompenzálva a társadalmi normák által közkedveltebb családmodell hiányát. Ez egy sötét zsákutca, melynek, gyakoriságától függően, káros folyománya van. Szerencsére sok gyerek szemét még nem árnyékolja be a materialista ittasság áljózansága. Egy 9 éves tanítványom fogalmazta meg nagyon világosan a két szülője közti különbséget. Anyuka mindig megvett neki mindent, amit folyamatosan hangoztatott is. Beszélgetni nem igazán volt ideje, sem tanulni vele, viszont rendkívül elfogult volt a kisfiúval szemben. Apuka reálisan látta a gyermek képességeit, szeretett vele mindent megbeszélni. Elérkezett a kisfiú szülinapja. Édesanyjától egy méregdrága játékot kapott, apukájától pedig egy hétvégét, amelyet a gyermek kedvenc helyén töltöttek el. Ez a 9 éves fiúcska azzal a zárógondolattal fejezte be a szülinapi élménybeszámolót, hogy: - Tudom, hogy drága volt ez a játék, de ez akkor is csak egy játék, semmi több, és anya sosem fog velem játszani. Apától meg egy szép élményt kaptam, amire még sokáig emlékezni fogok.

Nem vagyunk egy test és vér, mégis a testvérem

Kialakulhat egy olyan helyzet is, hogy gyermekünk már „készen kap” egy testvért, valamelyik mostohaszülő által. Ebben az esetben az összecsiszolódást több tényező is befolyásolja (pl. a gyerekek neme, életkora, beállítottsága…). 

Jól működő családra nincs pontos recept, legyen szó patchwork-ról vagy klasszikus családmodellről. A legfőbb alappillérek megteremtésével és erősítésével azonban sokat tehetünk azért, hogy jól funkcionáljunk együtt. Ezek pedig olyan alapvető, már-már klisés vonások, amelyek megléte mindenki számára alapértelmezettek, de a gyakorlatban történő alkalmazásuk mégis sokszor csődöt mond. Ezek pedig a következők: empátia, tolerancia, türelem, alkalmazkodásra való képesség. Fordítsunk időt ezen tulajdonságaink fejlesztésére, magasabb szintre emelésére, hogy a későbbiekben gördülékenyebben tudjunk kooperálni gyermekünkkel, társunkkal, volt partnerünkkel és a „mozaik” többi résztvevőjével egyaránt.