Nagyon boldog voltam, mikor megtudtam, hogy pedagógus diploma nélkül is lehetőségem nyílik arra, hogy a gyermekek nevelésében, gondozásában még hatékonyabban részt vegyek. Korábban gondolkodtam az óvodapedagógusi diploma megszerzésén, de hamar rájöttem; én, ebben az asszisztensi pozícióban tudok a leghatékonyabban tevékenykedni. Ez a pozíció számomra több olyan lehetőséget ad, melyek segítségével nagyon közeli, bizalmas, őszinte viszonyt tudok a gyerekekkel kialakítani.

Ebben a pozícióban többször nyílik lehetőségem arra, hogy a gyerekekkel kisebb csoportban foglalkozzak. Sokszor még arra is lehetőségem nyílik, hogy egy-egy gyerkőccel külön töltsek el némi időt, a saját igényeiknek, szükségleteiknek eleget téve. Asszisztensként munkámat az óvópedagógus irányítása mellett végzem, azonban minden szituációban van egy pici lehetőségem arra, hogy saját egyéniségemet, tapasztalataimat is hozzáadjam a közös tevékenységekhez.

Nagyon fontos módszernek tartom a gyerekek érdeklődésének felkeltése, fenntartása szempontjából, hogy együttléteink egyik fontos eleme legyen a humor. Legyen szó akár játékról, akár „munkáról”. Humorral fűszerezve minden feladat sokkal érdekesebb, könnyebben elsajátítható, és minden gyerek sokkal könnyebben kezelhető. A játékok, egyéb tevékenységek során, megfigyelni való részeket gyakran hangutánzással, valamilyen ritmussal kísérem, kézjellel kötöm össze, ami viccessé és könnyen elsajátíthatóvá teszi az adott témát.

Van egy nagyon kedves emlékem egy speciális nevelési igényű kisfiúval kapcsolatosan. A kisfiú figyelme könnyen elterelhető volt, nem sokáig kötötték le a különböző játékok, feladatok. Ezért a Logico nevű játékot úgy tettem számára érdekesebbé, hogy a fent említett hangeffektusokat használtam játék közben. Következő alkalommal a kisfiú, már magától vette elő ugyanazt az eszközt, és játéktevékenysége során pontosan lemásolta az általam kiadott hangokat is. Közben nagyokat kacagott.

Nagyon jó érzés, amikor egy korábban mellőzött, kevésbé népszerű játékot megkedvel egy gyermek, mert a közös időtöltésünk során rájött, hogy az adott játék valójában nagyon érdekes, szórakoztató, hasznos. Az élményen alapú ismeretszerzés, tanulás talán az egyik leghatékonyabb tanulási módszer.

Az egyéni igényeket minden esetben figyelembe kell vennünk, és ennek megfelelően kell próbálnunk differenciálni. Megfelelő differenciálással lehetővé tesszük, hogy minden gyermek az óvodai élete során a lehető legtöbb élménnyel gazdagodjon, sikereket érjen el, önbizalma, önbecsülése, énképe a megfelelő irányba alakuljon.

Ezzel a sajátos nevelési igényű kisfiúval átélt esetnek kapcsán döbbentem rá, hogy milyen óriási mértékben szolgálunk mintaként észrevétlenül is mi felnőttek az óvodás gyermekek számára, és ezáltal milyen hatalmas a felelősségünk a velük való foglalatosságok során.

A felsőoktatásban elsajátítható pedagógiai módszerek mellett nagyon fontos tényező a megfelelő nevelői attitűd, az őszinteség, a megbízhatóság és a hitelesség. Ezen tulajdonságok megléte esetén alakítható ki szoros, szeretetteljes bizalmi viszony gyermek és pedagógus között. Megfigyeltem már több esetben, hogy a kevésbé kezelhető óvodások könnyebben integrálhatóak a csoportba, ha sikerül megszerettetni magunkat velük. Ilyenkor kéréseinket gyakran az irántunk érzett szeretetük miatt teljesítik.

Az óvodás gyermekek viselkedésén, hangulatán tapintható, ha a csoportban dolgozó dajka-óvódapedagógus-pedagógiai asszisztens között emberileg is jó a viszony, és az is ha nem. A sikeres, hatékony együttműködést ezen tényezők is nagy mértékben befolyásolhatják.

Tapasztalataim alapján, a gyerekek nagyon megnyílnak, bizalmukba fogadnak minket, óvodai dolgozókat, ha picit betekintést engedünk nekik a magánéletünkbe, persze csak az ő szintjükön. Ha megtapasztalhatják, hogy a pedagógiai asszisztens (óvónő, dajka) is csak ember. Akinek vannak jobb, és rosszabb napjai, aki szokott hibázni, de ezt képes beismerni, és elnézést is tud kérni. Mert bocsánatot kérni, egy gyerektől is tudni kell!

A bizalmi viszony kialakítására sokszor nagyon jó lehetőségünk adódik egyes gondozási feladat elvégzése közben is. Egy mosdós, öltözős szituációban a gyermekkel kettesben eltöltött percek megkülönböztetett figyelmet jelentenek a gyerkőcöknek. Ebben a néhány percben gyakran esik szó családi problémákról, egyéni sérelmekről, amiket a gyerekek maguktól kezdenek el mesélni.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekekkel mindig nyugodt hangon, megfelelő hangerővel beszéljünk, nyugalmat sugározzunk feléjük. Ilyen magatartás mellett a zaklatott, agresszív gyermek is sokkal kezelhetőbbé válik.

A gyermekek empátiás készségének kialakulásában fontos szerepet játszanak az óvodai vegyes korosztályú csoportok. Ilyenkor az otthonihoz hasonló szituációkkal is találkozhatnak az ovisok. Megtanulják, hogyan segítsék társaikat, és az esetleges konfliktusos helyzeteket hogyan kezeljék. Felismerik, hogy az agresszió semmilyen helyzetben nem elfogadható megoldás egy vitás helyzet kezelésére, és hogy az óvodai dolgozókra minden ilyen helyzetben számíthatnak. Éppúgy, mint otthon a szülőkre. Gyakran tapasztalom, ha egy problémás szituációt a gyerekeknek megmagyarázok, akkor sokkal könnyebben elfogadják.

Önbecsülésük, pozitív énképük, magabiztosságuk kialakulása szempontjából elengedhetetlen, hogy a gyermekek a koruknak megfelelő alapkészségeket az óvodában elsajátíthassák. Intézményünkben ezt úgy próbáljuk segíteni számukra, hogy óvodánk alapelve alapján a „Segíts nekem, hogy önmagam csinálhassam.”- Montessori elvet követjük. Ezáltal a gyermekek minden olyan dolog elvégzésére képessé válnak, ami életkori sajátosságaikból adódóan elvárható lenne tőlük.

Zárásképp elmesélném egy másik óvodai élményemet. Egy nehezen kezelhető kisgyermek az óvoda négy éve alatt, négy különböző csoportba járt. Nálunk az negyedik évét töltötte. Mi is nagyon megküzdöttünk vele. A vérbeli, szív-lélek óvónénik szakértelme, sok-sok türelem, szeretet, és egyéni bánásmód alkalmazása által sikerült megszerettetni magunkat a gyermekkel. Az utolsó óvodai napján búcsúzóul az anyukája nagyon megköszönte a munkánkat, és azt mondta, hogy nagyon örül, hogy gyermekének általunk legalább az utolsó ovis éve jól sikerült. Ilyenkor érzi az ember, hogy: érte megérte.

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.