Veletek is volt már olyan, hogy valahogy nehezebben búcsúztatok lefekvéskor? Vagy hogy kicsit beütötte a térdét és jobban sír, mint akkor, amikor orra bukott a biciklivel? Ilyenkor az érzelmi hullám elemi erővel tör elő és néha ez váratlanul érhet minket, nem mindig tudjuk mit kell azonnal reagálni. Zsigerből nem biztos, hogy jól válaszolunk. Előfordul, hogy amikor a gyerkőc szomorú, akkor az minket is elszomorít. Pedig ezek azok a pillanatok, amikor gyermekünknek igazán szüksége van ránk, a figyelmünkre, türelmünkre és a szeretetünkre.

Íme összeszedtük nektek 10 módját annak, hogy a nyugalmunkkal lecsillapítsuk a kicsikben dúló érzelmi viharokat úgy, hogy az fejlessze érzelmi intelligenciájukat. A mi dolgunk, hogy megtanítsuk nekik felismerni és megfogalmazni az érzéseiket, amely képesség egy igazi kincs felnőttként is.

1. Értem, ami mondasz, itt vagyok veled, melletted maradok!

A legnagyobb ajándék, amit - igazság szerint kortól függetlenül – egy ember adhat a másiknak az az, ha mellette áll a legnagyobb érzelmi turbulenciák idején. Biztos pontként viselkedünk, amire lehet támaszkodni, akibe lehet kapaszkodni.

Ez egy olyan érzés, amit gyermekünknek is adnunk kell olyankor, amikor szüksége van rá. (Sőt, igazság szerint mindig, habár ez lehetetlennek tűnhet.) Ott lenni vele. Fogni a kezét a viharban.

2. Előfordul, hogy szomorúak vagyunk, ezt engedd meg magadnak. Engedd ki magadból. Jó, ha kijön.

Hányszor hallottuk ezt gyerekkorunkban, sőt néha még felnőttként is: sírd ki magad. Engedd ki. Igazság szerint ez egy igen fontos tanítás, amit adhatunk gyermekünk érzelmi edzőjeként: az érzelmeket jobb megélni, mint elfojtani. Az érzelmek sokszínűek és változó intenzitásúak, de azzal, hogy reagálunk a sírásra, elismerjük a gyerek szomorúságát és annak okát, máris megnyugtatjuk őket. Ezzel egyidőben megmutatjuk, hogy az érzések, még akkor is, ha néha könnyeket csalnak a szemünkbe az emberi természet részei és nem kell tőlük félni.

3. Teljesen rendben van, hogy azt érzed, amit érzel. De nincs rendben, hogy úgy viselkedsz, ahogy.

Mindenki számára ismeretes, ha egy gyermek sérelmében, belső viharában indulatos lesz vagy kiabál, esetleg agresszívvé válik. Ezekben a helyzetekben nagyon tisztán ki kell fejeznünk az érzelmek kifejezésének korlátait. Fontos, hogy ez nem azt jelenti, hogy az érzelmeket akarjuk megváltoztatni vagy semmissé tenni, hanem arra próbáljuk rávezetni a csemetét, hogy hogyan fejezze azt ki.

„Nagyon dühösnek tűnsz. Nem baj, hogy dühös vagy, lehet dühösnek lenni. De az baj, hogy dühödben megütöd a testvéred. Inkább gyere, lépjünk odébb és szorítsd össze a tenyeredet és nyomd egymásnak jó erősen.”

Persze nem kell meglepődnünk, ha ellenállás következik. Ugyanakkor ez egy egyértelmű korlátozás arra vonatkozóan, hogy verekedni nem oké. Segítek mederbe terelni a dühödet. Dühösnek lenni belefér, verekedni nem.

4. El fog múlni. Tudom, hogy most bosszant, de meglátod elszáll majd a haragod és meg fogsz nyugodni.

Nem meglepő, hogy gyermekünk ebben a helyzetben olyan erővel érzi (és fejezi ki) dühét, szomorúságát, mintha a világ érne véget. Túlfűtöttek és az érzelmeik mindent beterítenek, már-már azt érzik sosem lesz jobb. Ilyenkor gondolkodik a szülő, hogy vajon hogyan fogja kijuttatni őt (és önmaga is kijutni) ebből a mély érzelmi gödörből.

Nekünk felnőtteknek kell a saját érzéseink felett kontrollt gyakorolnunk és nem belecsúsznunk a gyermek által megélt helyzetbe. Fókuszálunk arra, hogy ez el fog múlni és emlékeztessük erre mind őket, mind pedig saját magunkat.

5. Vegyél egy mély levegőt, üljünk le és pihenjünk meg egy pillanatra

Igen nehéz leülni egy erős érzéssel a mellkasunkban, de ha hagyjuk megélni ezeket az érzéseket, akkor előbb fognak elmúlni. Ezzel megtanítjuk gyermekünknek, hogy ne söpörje be az érzéseit a lelki szőnyeg alá, hanem hogyan élje és ezáltal rakja helyre azokat. Ez egy szuper képességgé válik felnőttkorban is.

Ülhetünk csöndben, de beszélhetünk is róla. Megfogalmazva az érzéseket javítjuk az érzelmi intelligenciájukat is.

6. Te egy nagyon csodálatos és kedves személy vagy. Szeretlek.

Sok esetben a frusztrációt, haragot, szomorúságot enyhíteni tudjuk, ha feloldozzuk a gyermeket, hogy ettől ő még nem lesz rossz gyerek. Tanítsuk meg nekik, hogy mindenki hibázik vagy hoz rossz döntéseket, még a felnőttek is. Ettől még nem leszünk rossz emberek. Ezeket ki lehet javítani.

Ezzel a technikával egyrészt segítjük gyermekeinket a társas kapcsolatok megfelelő megéléséhez, másrészt a tudomány szerint azok a gyerekek, akikben megerősítik azt az énképet, hogy kedvesek, sokkal nagylelkűbbek lesznek felnőttkorukban.

7. Itt leszek, ha szükséged van rám.

Abban az esetben, ha a gyermek figyelemfelhívásból kezd el dühöngeni és hisztizik, akkor más technikát érdemes alkalmazni.

Honnan tudjuk, hogy ez csak hiszti? Ha a gyermek visszautasítja az ölelést vagy még jobban sír, amikor megpróbáljuk megvigasztalni. De ilyenkor is elismerhetjük az érzéseit, anélkül, hogy reagálnánk rá: „Látom, hogy szomorú vagy. Nincs baj a szomorúsággal. Úgy látom nem segít neked, amit tanácsolok, de emlékszel úgyis, mit tanultál, hogyan tudod magadat megnyugtatni. Én addig itt leszek, ha szükséged van rám.”

Így nem hagyjuk magára a gyermeket az érzelmeivel, de nem adunk helyet a felesleges érzelemkitörésnek.

Fontos viszont, hogy a hiszti annak a kifejezése, hogy a gyermeknek több négyszemközti és értő figyelemre van szüksége. Tehát szánjunk rájuk időt, hogy a hiszti tárgya és emléke is feledésbe merülhessen.

8. Mit tanultál belőle? Mit tudsz belőle tanulni?

Könnyebb elfogadni a fájdalmat, csalódást vagy a szomorúságot, ha rávilágítunk arra, hogy ettől többé válhatunk. Ha tudatosítjuk, hogy a hibák és nehézségek árán fejlődünk, azoktól válunk tapasztaltabbá, könnyebben megbirkózunk velük. Fontos, hogy ne adjuk fel és újra próbáljuk még akkor is, ha elsőre, jobban mondva egyelőre nem megy.

9. Legközelebb menni fog!

Ez az egyszerű mondat nagyon jótékonyan hat. Megnyugtatjuk vele a gyermekünket, hogy hibázni oké és ez nem egy állandó bukást jelent, hanem valami olyat, ami változhat a jövőben. Ezzel valami pozitívat adunk nekik, amibe kapaszkodhatnak, segítünk feloldani a pillanatnyi rossz érzésüket, illetve motiváljuk őket, hogy újra próbálják.

+1. Na jó, akkor kezdjük elölről!

És van még plusz egy bónusz tuti tipp: ha újraindítjuk a dolgokat!

Hiszen néha előfordul, hogy minden összedől. Hogy semmi nem úgy megy, ahogy elterveztük. Hogy belekezdünk egy megtervezett játékot és közben minden tönkremegy, összevesznek, megsértődik és máris elmegy a kedv az egésztől. Na olyankor kell megállni és újratervezni. Ilyenkor kell elölről kezdeni.

Adjunk esélyt neki másodszor is! Tuti jól fog elsülni.

Nyitókép: depositphotos