1. A babakocsi-fóbiában szenvedők

 
Vannak olyan emberek, akik valamilyen oknál fogva allergiásak a babakocsikra. Úgy érzik, hogy mi, anyukák, csak azért megyünk ki az utcára velük, hogy őket bosszantsuk, sőt, egyenesen megkeserítsük az életüket. Az ilyen ember már messziről gúnyosan mosolyog, mikor meglát minket közeledni a járdán. Végül nem bírja ki goromba megjegyzések nélkül - persze csak akkor, ha már hallótávolságon belül van.
Lehet, hogy elfoglaljuk a fél járdát a babakocsival, így neki esetleg egy kicsit arrébb kell húzódnia, de kíváncsiak lennénk, ő vajon hogy közlekedne a helyünkben? Repüljünk? Menjünk a babakocsival az úttesten? Más egyéb ötlet? 

2. A "fontos ember"

Azok, akik éppen halaszthatatlan telefonbeszélgetést folytatnak nyilvános helyen, nehezen tolerálják, ha van egy kis (gyerekek által keltett) alapzaj. Az általános hangzavart, ami minden utazás velejárója, valahogy ki tudják szűrni, sőt, a metrón is képesek zavartalanul telefonálni, ahol mi, egyszerű emberek nem hallunk egy szót sem. De ha egy GYEREK merészel hangoskodni, sosem bírják ki megjegyzés, vagy rosszalló pillantások nélkül. 

3. A gyerektelen Facebook-ismerős

Akinek nincs gyereke, azt valamilyen rejtélyes oknál fogva szörnyen idegesíti a gyerekes ismerősök Facebook-os élete és megnyilvánulásai. Ők azok, akik folyton azt hangoztatják, hogy mennyire utálják a babafotókat a Facebookon. Tényleg ilyen nagy teher mosolygó gyermekeket látni? A sok egyéb Facebookos marhaság nyilván sokkal jobb, azok valamiért senkit nem zavarnak.
Akinek gyereke van, annak a szülinapi gyerekzsúrról készült vidám fotó az, amit szeretne megmutatni másoknak - nem a legújabb fürdőruhája vagy műkörme. Ha ez valakinek nem tetszik, ne nézze, ne kattintson rá. Ilyen egyszerű. Mi sem háborodunk fel azon, ha valaki hetente mutatja be az új haját, új pasiját, új ruháját. Nektek az a fontos - nekünk a gyerekeink. 

4. Az ajtócsapkodó

 
A jól neveltebb embertársaink még tudják, milyen szép dolog tartani másoknak az ajtót, ha szükségük van rá - például egy idős néninek, akinek nehezére esik a járás; egy férfinek, akinek a két kezében 6 csomag van; vagy akár egy babakocsis anyukának is esetleg, akinél mondjuk fizikai korlátokba ütközik a babakocsi tolása, a másik gyerek kézben tartása és az ajtó megfogása - mindezt egyszerre. Szerencsére van, aki ilyenkor segítő kezet nyújt.
De sajnos vannak olyanok is, akik látványosan, már szinte sportot űznek abból, hogy rácsapják a szülőkre az ajtót. Minél több gyereked van (illetve minél kisebbek), annál valószínűbb, hogy ők semmibe fognak venni és csakazértis bevágják az ajtót az orrod előtt. Te is jártál már így?

 
5. A BKV-n utazó helyvadász
 

A tömegközelekedési eszközökön már régóta kialakult "szabályok" vannak érvényben: azé a hely, aki hamarabb ér oda. Igaz. De azért vannak olyan helyzetek, amikor illene átadnunk az ülést. Például annak a nőnek, aki éppen ott áll felettünk, látványosan 9. hónapos terhes, az egyik karjában egy-két éves picúrt tart, a másik kezével pedig az iskolás gyermekét fogja. Lehet, hogy nem ő ért oda előbb, de azért egy-két helyet csak fel lehetne számukra szabadítani, nem? Ezt sokan nem így gondolják: inkább bedugják a fülhallgatójukat, belebújnak a könyvükbe, vagy simán csak próbálnak láthatatlanná válni, miközben kényelmesen üldögélnek. Ha mégis összetalálkozik a pillantásuk a kismamával, anyukával, valami olyasmit lehet kiolvasni a tekintetükből, hogy “Nem az én bajom, hogy neked ennyi gyereked van, én akkor sem fogok felállni…”
Az ilyen kedves utasoknak ajánljuk, olvassák el, hogy miért is kell átadnunk a helyünket a terhes nőknek.
 

6. Azok az idős hölgyek, akiknek nem telhet el úgy napjuk, hogy ne szóltak volna rá legalább egy gyerekre
 

Az öregebb néniket két csoportra lehet osztani: vannak azok, akik teljesen odavannak a gyerekekért (szerencsére ebbe tartozik a többség), és van a morcosabb fajta, aki mindenkit utál, de a gyerekeket különösen. Ha túl hangosan köszönnek, akkor kis “vadállatok”, ha túl halkan, akkor “neveletlen kölkök”. Ha kint játszanak az udvaron, az a baj, ha bent a lakásban, akkor meg az. Egyszerűen bármibe képesek belekötni. Számukra haszontalanul és eredménytelenül telne el az a nap, amelyiken nem tudnának megbántani egyetlen kisgyereket sem. 
 

7. A megrögzött karrierista
 

Azok az emberek, akik a családalapítás “megszokott” idejét későbbre halasztották, és fiatalabb éveikben inkább a munkára koncentráltak, valahogy nem kedvelik a (több) gyerekes anyukákat és csemetéiket. Főleg azok, akiknek végül a sok év kitartó munkája ellenére sem sikerült fényes karriert befutniuk. Talán a szívük mélyén úgy érzik, elvesztegették az idejüket, érdemesebb lett volna más dolgokkal foglalkozniuk (bár ezt sosem ismernék be, még maguknak sem) - mostanra talán nekik is ilyen szép kis családjuk lehetne. Mint ott, annak az ellenszenves anyukának a parkban, aki olyan vidáman játszik a neveletlen kis porontyaival. Milyen rossz kis kölykök! Na, nekem aztán sose kéne gyerek, az tuti - gondolják, és továbbsétálnak…

Te kit tennél még hozzá a listához?

Kép: OpenClipart-Vectors / Pixabay