1. A fiúk

Soha senki nem mondta el nekem, hogy mennyire hamar elkezdenek érdeklődni a fiúk iránt. Mint sokan mások, én is abban hittem, hogy a srácok tipikusan romantikus agresszorok, a lányok pedig türelmesen tűrik a közeledésüket. Ám mindez egy éjszaka alatt megváltozott! A lányom és én egy edzőterem kávézójában ültünk, amikor ő egyszer csak megrángatta a vállam, és komoly hangon azt így szólt:

„Apa, látod azt a fiút ott? Tetszik nekem!”.

Miközben a frissítőinket kortyolgattuk, állandóan forgolódott, keresve, hogy hol van a srác. Mikor megtalálta, akkor elkezdte elszántan figyelni. Nem sokkal később a fiú odajött az asztalunkhoz. Udvarias és vidám volt, valamint meglepően kifinomult stílusban beszélt. Nagy tisztelettel és kedvességgel állt a lányomhoz. Csupán egy hátránya volt ennek „az első szerelemnek”, mégpedig az, hogy a fiú, aki egyébként a kávézó dolgozója volt, 19 éves, az én lányom pedig csak 3!

2. Már nem ugyanúgy nézek a páromra

Soha senki nem mondta el nekem, hogy mennyire beleszerethetek a feleségembe. Az, hogy van belőle egy mini-verzió, újraértelmezi, hogy mit jelent ő a számomra. A feleségem jellemének számos sajátossága, amelyek eddig éveken át frusztráltak, teljesen új megvilágítást kaptak a lányom személyiségén keresztül. Lehetővé vált, hogy a nejem döntéseit más perspektívából, együttérzőbben lássam, így nem tűnnek olyan idegennek, mint régebben.
Egy példa erre: sohasem tudtam megérteni azt a látszólag döbbenetes csalódottságot, amit a feleségem akkor érez, amikor nem jön össze valami. Még a legapróbb dolgok is képesek azonnal megváltoztatni a kedvét. Egyszer, amikor sorban álltunk egy étkezdében, teljesen összeomlott, amikor észrevette, hogy a kedvenc szendvicse utolsó darabját pont előtte vitték el.

Rémisztő, hogy a lányom is pont ez a típus! Mióta ezt észrevettem, sokkal megértőbben viselem a feleségem ilyesfajta megnyilvánulásait is. Eddig azt gondoltam, hogy mindezek gyerekes reakciók, de most már úgy látom, hogy inkább gyermeki vonások. Ez pedig nagy különbség. Sokszor azt kívánom, hogy bárcsak vissza tudnék menni a múltba, hogy mindig annyira szeressem őt, mint ahogy most. Megérdemli!

3. Megismerni a női test anatómiáját

Soha senki nem mondta el nekem, hogy minden arra irányuló kísérletemet, hogy megértsem a női test anatómiáját, forradalmasítja egy koszos pelenka!

A fedetlen, kakimaszatos babavagina látványa megdöbbentő! Szó szerint az egyik kezemben popsitörlővel, a másikban pedig egy nagyítóval ellenőriztem a lányom nemiszervét, hogy meg tudjam tisztítani az összes darabkától.

4. Én és a feminizmus

Soha senki nem mondta el nekem, hogy ha van egy lányom, az automatikusan feministává változtat.

5. A gyengédség új oldala

Soha senki nem mondta el nekem, hogy új oldalát ismerem majd meg a gyengédségnek. Lányos apáknál nagyon gyakori, hogy ehhez hasonló megjegyzéseket hallanak:

„Ó, igen, azt hiszed, hogy tudod mi a szeretet (vagy szerelem?)? Készülj fel, mert soha nem éreztél még hasonlót!”

Igazuk is van, részben. Az „apu pici lánya” ölelgeti az apját kép nagyon is jól ismert.

6. Valami fontos: a rózsaszín!

Soha senki nem mondta el nekem, hogy mennyire rendkívül fontos szín a rózsaszín. Tavaly karácsonykor a lányom egy plüsskutyát kért. Amikor megkérdeztük tőle, hogy milyen színű legyen az állat, azt mondta, rózsaszín! Egyszer, amikor a pink tányérja a mosogatógépben volt, és nem tudott abból enni, teljesen elkeseredett, még könnyezett is! Le merném fogadni, hogyha egyszer a Jézuska egy fehér lepelben állítana be a szobájába, és adna neki egy kék, szárnyas unikornist, akkor valami olyasmit mondana, hogy „köszi Jézus az ajándékot, de egy dolgot elfelejtettél, a rózsaszínt! Ami pedig azt a fehér köpenyt illeti…”

7. Esküvőtervezés

Soha senki nem mondta el nekem, na jó…, talán a feleségem egyszer, de sohasem hittem el neki igazán, hogy a lányok már nagyon korán, kisgyermekként elkezdenek az esküvőjük megtervezésére gondolni. Én személy szerint a Disneyt hibáztatom ezért!

Minden fehér ruha, lepedő kiváló anyag a lányomnak arra, hogy eljátssza az esküvőjét. Kezdetben ez még aranyos volt, főleg mert engem kért fel, hogy legyek a férje, de mióta óvodás, más jelöltet talált a vőlegény szerepére. Azt mondja, azért, mert az a fiú olyan „bolondos és jóképű”.

8. Nem én leszek az!

Soha senki nem mondta el nekem, hogy mennyire irracionálisan össze leszek törve, miután a lányom bejelenti, hogy nem hozzám, hanem ahhoz a „bolondos és jóképű” ovis fiúhoz akar feleségül menni.

9. Játszani jó!

Soha senki nem mondta el nekem, hogy mennyire őszintén tudom majd élvezni a lányommal való tea partykat, manikűrt, rögtönzött keringőket vagy a ruhásszekrény feltárását.

Fotó: cocoparisienne / pixabay