Szalagavató régen

A szalagavató története régi időkre nyúlik vissza. Valószínűleg az 1830-as években, Selmecbányán rendeztek először bált, bár ott még Valétálásnak nevezték.

A „valétálás” latin kifejezés a „Valete!” szóból, mely jelentése „Éljetek boldogul!” Ezzel a kiáltással üdvözölték a végzős diákok az alsó tagozatosokat.

Napjaink szalagavatói nem sokban térnek el a régi idők Valétatűzésétől. Régen a bál szalagszenteléssel kezdődött, ahol a diákok maguknak tűzték fel a szalagot. Akkoriban kétféle szalag létezett, egy rövid aranyrojtos karszalag és egy monogramos, évszámmal ellátott szalag, melyet a diákok a vállukon viseltek.
A menetet a legidősebb diák nyitotta, aki egy hosszú botra kötözött tölgycsokrot vitt, míg a többieknek egy tölgylevél díszelgett a karimájukon.

A régi szokás szerint az alsóbb évesek fáklyás menettel kísérték végig a városon a végzősöket, egészen a városkapuig, ahol egy jelképes fenékbe billentéssel jelezték, hogy immáron nincs ott keresnivalójuk.

Innen a végzősök egyenesen a helyi vigadóba mentek, ahol nagyszabású bál zárta az ünnepség végét.

Szalagavató napjainkban

A régi szokás főbb elemei a napjainkban is élnek. Ma is a végzős diákok hordanak szalagot, büszkén jelezve, hogy utolsó évükhöz értek a gimnáziumban, szakközépiskolában. Napjainkban már szeptemberben elkezdenek készülődni a végzősök. Fontos a helyszín lefoglalása, amennyiben az iskolában nem lehet megtartani a bált. A táncok kitalálása és kiválasztása, valamint a jelmezek időben történő kölcsönzése is fontos momentum. Az általános időpont a szalagavató bálokra a december-február közötti időszak.

A szalag feltűzése fontos esemény mind a diák, mind családja részére, ezért is készülnek oly nagy hévvel és lelkesedéssel, hogy tanáraiknak, családjuknak megmutathassák, hogy mit is tudnak egy keringő, palotás, vagy éppen a modern tánc keretein belül.

Az este vége sokféleképpen végződhet. Az osztály akár egy szórakozóhelyre is elmehet együtt, vagy a tanárokkal és meghívottakkal ott maradnak a bál helyszínén és folytatják azt.

A szalagavatóra tekinthetnek úgy a fiatalok, mint lezárása az életük egy korszakának.

Szülői félelmek

Kérdezzük meg magunktól, hogy van-e okunk félni, tartani bármitől, ami a bálon történhet. Előfordulhat-e, hogy lányunk erre a jeles napra tervezi az első szexuális együttlétet a párjával, vagy akár elcsábul az alkoholfogyasztás felé, vagy kísértésbe esik és kipróbál valamilyen könnyebb kábítószert.
 

• Határozzuk meg, mikorra kell hazaérnie.
  Mivel a bál egy különleges esemény érdemes kicsit kitolni azt az időpontot, ameddig mindenképp haza kell érnie. A lényeg, hogy ezt a gyermekünkkel is megbeszéljük és fixáljuk. Arról is fontos említést tenni, hogy bárminemű késés esetén telefonálnia kell!
  
  
• Tudjunk róla mik a tervek az estére.
  Kérdezzünk rá, hova mennek a bál után. Beszéljük meg a gyerekkel, hogy adjon jelet magáról még az éjszaka folyamán, akár telefonhívás akár sms keretén belül.
  
  
• Folytassunk nyílt beszélgetést a gyerekkel a szexuális együttlétről, az alkoholról, a kábítószerekről, az ittas vezetésről még a bál előtt! Minél inkább tisztában vannak a következményekkel, annál inkább megfogadják a figyelmeztetéseket.
  
  
• Ismerjük meg a gyerekünk barátait.
  Tudjuk meg, kikkel szokott együtt lógni, még jobb, ha esetleg a gyerekek szüleit is ismerjük.
  
  
• Írjuk be közösen néhány taxi társaság telefonszámát a gyerek telefonjába, hogy akár késő éjjel is gyorsan haza tudjon jönni, otthon meg a szülő rendezi a számlát.
  
  
• Várjuk meg ébren a gyereket.
  Kíváncsian hallgathatjuk az élménybeszámolót a bálról és ez egy nagyszerű alkalom, hogy megnyissuk a kommunikációt szülő és gyermek között.
  

Nyugtassuk meg őket, hogy minden jól fog menni, nem rontják el a táncot, hogy szép lesz a frizura és a smink is. Érezzük át az izgalmát, örüljünk vele együtt, hogy megkapja a szalagot és táncoljunk vele úgy, hogy az emlék örökre megmaradjon.