Nem bírom az anyámat!
Két nő nehezen fér meg egy háztartásban, hiszen - ellentétben azzal a felfogással és színleléssel, hogy a család „rugója” a férfi -, saját tapasztalatainkból merítve, biztosan tudjuk, hogy ki az, aki valójában irányít.
Egy tinédzser lány, aki épp kezdi felfedezni magában az irányítás szellemét, elég nagy veszélyt jelent a családot összetartó marcóna anyuka egyeduralmára. Ezek a tinilányok ugyanis nemcsak a saját, hanem szüleik életét is véleményezik, egyben határozott kijelentéseket tesznek azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami jó nekik, illetve rossz. Ezen ténykijelentéssel szembeszálló anyukák bizony rossz fát tesznek a tűzre, fellobbantva azt a lángot, ami lassan, de biztosan felégeti a kettejük között kialakult bensőséges kapcsolatot. Egyre gyakoribbak lesznek a hangos veszekedések, a gyerek elzárkózik előlünk és figyelembe sem veszi, hogy mit szeretnénk elérni a folytonos hegyibeszédünkkel.
Az anyák bizony gyakran esnek ebbe a süllyesztőbe, hiszen csak azt látják, hogy a kislányuk újabban azt csinál, amit csak akar, és eget-földet megmozgatva próbálnak tenni ellene, a megfelelő módszert viszont a legtöbben sosem találják meg. Innen egyenes az út ahhoz, hogy fiatal felnőtt gyerekünk már szóba sem kíván állni velünk, hiszen azt gondolja, hogy ugyanazt szeretnénk folytatni, mint egykor – és valóban sokan ezt is teszik –, vagyis beleerőszakolni az akaratunkat az életükbe.
Néhány hasznos tanács:
- Nagyon fontos, hogy megértsük azt, hogy a gyermekünk nem a mi életünket éli, neki is megvan a saját világa, amiben a saját döntéseinek látja majd előnyét, hiszen ez alapján tudja rendszerezni a jót és a rosszat!
- Ahhoz, hogy teret adjunk gyermekünknek, elengedhetetlen a kölcsönös bizalom, aminek már a tinédzserkor előtt ki kell alakulnia! Ez rengeteg időt és odafigyelést igényel, de ne hanyagoljuk el semmiképp, mondván, hogy ő még messze áll a felnőttek világától! Szinte észrevétlenül eltelik majd az idő, és mielőtt felfoghatnánk mi történik, már túl is vagyunk rajta.
- Próbáljuk megérteni, hogy mit miért tesz, mégha nehezen is megy! Ne tereljük arra a hangsúlyt, hogy vehemensen ellenezzünk vagy javasoljunk valamit! Fogjuk vissza magunkat, hiszen ennek úgyis csak veszekedés lenne a vége! Gondoljuk át az érveit, mondjuk el a véleményünket és beszélgessünk el vele!
- A legfontosabb szempont, hogy elkerüljük a vitát, vagy a közönyösséget. Gyermekünk a veszekedésektől ugyan nem fog minket kevésbé szeretni, még akkor sem ha úgy érezzük, viszont többször fog elzárkózni előlünk lelkileg, vagy pedig igyekszik a lehető legrövidebb időtartamot otthon tölteni.
Ha arra törekszünk, hogy a fent említett rövid, de lényegre törő tanácsokat megfogadjuk, gyermekünk nem veszi majd egyből menekülőre az irányt a szülői háztól, mihelyt arra alkalma adódik, és nem fog kirekeszteni minket az életéből később sem. Érezni fogja a támogatásunk, a jó tanácsaink szükségét, az anyai szív megbocsátó gyöngédségét, és remélhetőleg éjszakákat fogunk majd együtt tölteni az élet nagy csalódásainak és felhőtlen örömeinek csavaros történetekbe illesztésével, miközben könnyeinkben és mosolyunkban egyaránt osztozunk.
A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.
Fotó: www.foter.com
Családinet hozzászólások:
Hát igen sajnos akkor te sem vagy még mindig könnyű helyzetben...:S
Már rendezem a lakást, de oda ő nem fog jönni, ha csak be nem ismeri a hibáit... lesz ő olyan helyzetben, hogy én kellek majd neki... sajnos nagyon "kiverte" már belőlem azt az érzést, hogy megtud hatni... minden nap csak sírtam miatta kikészültem nyugtatóztam magam, de már nem tud meghatni... Én haza is, ha jövök úgy, hogy ő akkor dolgozzon... nagyon megbántott meg mostani páromat is... eljött értem és csak kint megvárt, mert tudja milyen anyum és kikiabált neki, hogy takarodjon a kapuból is... Tesómnak a barátja is már csak akkor jön nálunk amikor anya dolgozik, mert nem bírja... apa is már azt mondta ő fog elköltözni itthonról... Sajnos nem könnyű, de döntöttem megyek és elég messzire.

|
Nálam is nagyon hasonló helyzet volt. És én is elköltöztem... 150 km-re. Csak havonta egyszer járok haza, akkor is mindenbe beleköt. Mindenért a páromat okolja. És azt mondta, hogy pánikbeteg is a párom miatt lett...
Folyamatosan mondogatta, hogy el lehet költözni, és én meg el is költöztem...
Szerintem te is jobban járnál, ha elköltöznél otthonról. Nem az anyukád ellen akarlak fordítani, de tényleg sokkal jobb lenne. És szerintem olyan messzire kell menni, hogy ne tudjon "csak úgy átugrani hozzád" munka után, hogy belekössön mindenbe... Mert amikor nálunk van vendégségben anyu, akkor hiába van élére állítva minden, és hiába van előtte egy hétig tartó nagytakarítás... Akkor is a fejemhez vágja: "Hogy lehet ilyen mocsokban élni? Miért nem tudsz rendet tartani?"
Úgyhogy szerintem költözz csak el...

Sajnos nekem is problémáim vannak anyukámmal...
Minden napos cívódás ordibálás, meg az utcán elfordul... de tesómtól is és itthon azt mondja mi viselkedünk így vele.
Most lett vége egy 7éves kapcsolatomnak és túl tettem magam rajta és tovább léptem találtam valakit magamnak és most ez az új srácra fog mindent amikor még nem is beszélt vele, hogy szétszedi a családunkat... amikor apa is rászólt már anyára, hogy nem igaz, hogy nem veszi észre magát, hogy csak ő beszéli be magának a hülyeséget és azt az egyet hajtja és, hogy ő tesz tönkre engem a hülyeségével... meg, ha elmosogatok akkor ő visszapakolja a mosogatóba a cuccot és mondja, hogy én fertőző vagyok ne nyúljak semmihez... pedig panasz nem lehet rám rendmániás vagyok mindent megcsinálok, ki is főzök mire haza jönnek a munkából... dolgozom is egy szava nem lehetne... sajnos már ott tartok, hogy lakást nézek és megyek, de én többet nem akarom látni őt... idegileg tönkre tett már...

Köszönöm a kommentedben leírt nagy igazságot azokról a bizonyos "spártai" elvekről amikhez annyira ragaszkodnak!

Tulajdonképpen tudom, hogy ők már nagyon kicsit tudnának változni, de azt is csak akkor, ha akarnák. Persze, nem akarják!

Köszönöm az őszinte hozzászólásod!
Üdv.

|
Nem fogja átgondolni!! És pont azért, amit írtál: mert Ő az idősebb, és evvel együtt jár, hogy Ő a leg..., és csak Ő tudja, mi a jó Neked. Én egy felnőtt és egy pici fiúcska anyukája vagyok, de a mai napig így bánik velem az anyukám. Az őrületbe kerget avval, hogy szerinte semmit nem jól csinálok, merthogy én nem az Ő "spártai" elveit vallom. Nem fognak megváltozni és belátni sem! Egyet tehetünk: erősen koncentrálunk, hogy mi ne legyünk ilyenek, a mi gyerekeink ne érezzék butának, tökéletlennek magukat.
Egyébként jó a cikk, gratu!
|
Mivel a cikket a saját anyukámmal való problémáim ihlették, tudom milyen az, amikor egyszerűen nem is érdekli, hogy neked mi a véleményed, sőt oda sem figyel rá, mert úgy gondolja, hogy ő az idősebb, tapasztaltabb, okosabb stb. és csak ő tudja mi a jó neked. Képzeld én elolvastattam az anyukámmal ezt a cikket és azt mondta, teljesen így gondolja, ő megértett engem és mindent megtett. Most örülhetek, hogy az önértékelésén nem esett csorba, de attól még mindig ugyanott tartunk... Már nem akarok semmivel érvelni, úgy érzem nincs értelme, mivel nem akarja érteni. Talán ha elköltözöm átgondolja. Talán...
|
Ennek a cikknek 10 évvel korábban kellett volna eljutnia anyukámhoz. Nemrég költöztem el otthonról, ráadásul elég messzire, hogy csak havonta egyszer kelljen hazamennem.
Akármi véleményem volt, azt vagy hülyeségnek tartotta, vagy nem érdekelte, vagy ordibált velem, és mindig az lett a vége, hogy ha valami nem tetszik, el lehet költözni...

|
Sajnos nem került be a cikkem az 50 közé, de élek azzal a lehetőséggel, hogy felrakják! Ha már fent lesz írok! Gratulálok, hiszen közel 900 közül már ez is nagy dolog! Sok sikert továbbra is!!!

Közösségi hozzászólások: