„Az alkotás nemcsak ott van jelen, ahol az ember nagy történelmi jelentőségű műveket teremt, hanem mindenütt, ahol az ember elképzel, kombinál, változtat, valami újat teremt, bármilyen szegényesnek is tűnjék az a zsenik alkotásához képest." (Vigotszkij, 1967)

A legfontosabb maga a gyermek! Mindig a gyermekek hangulata, érzelmi beállítódása, kreativitása adja a tevékenység alapját. Ez magas szintű elvárásokat támaszt a pedagógussal szemben a tervezés – felkészülés – megvalósítás területén. Rugalmasságot, toleranciát, játszó képességet, szakmai kompetenciát feltételez. Folyamatos önképzést, fejlődést, önreflexiót vár el, ami sokszor nem egyszerű feladat, de mindenképpen megéri! A pedagógus szerepe megváltozik, és elsődlegesen társszerepet vállal, aki elősegíti az ötletek megvalósulásának folyamatát, és maga is ötletekkel csatlakozik a játékokhoz. A pedagógus irányító szerepe megváltozik, társszereppé, ötletek támogatójává válik. Értékelési skálája kiszélesedik. Tudja, ismeri azokat a módokat, mellyel megerősítését, biztatását, pozitív hozzáállását jelezni tudja a gyermek, gyermekek felé (gesztus, mim, testi kontaktus, verbalitás… stb.)
A pedagógus folyamatosan együtt játszik a gyermekekkel, ami megerősíti a bizalmi kapcsolatot, ami alapfeltétele az egymás iránti kölcsönös tisztelet kialakulásának.
Egy–egy jó ötlet megvalósítása a gyermek számára játék. Az értékelés minősége határozza meg, hogy a gyermek önértékelése, önbizalma, énképe erősödjön, meg tanuljon bízni önmagában, hinni képességeiben. Ehhez szükséges a pedagógus, a társak és az önértékelés folyamata.

A kreativitás fejlesztésére az alkalmakat, lehetőségeket tudjuk csupán megteremteni, s aztán hagyni, hogy kibontakozzanak ezek a képességek.
Játék közben gyakran szembesültem olyan gyermeki ötletekkel, önkifejezési módokkal, ami felnőttként soha nem jutott volna eszembe! Tudni kell folyamatosan tanulni a gyermekektől is!
A gyakorlat végzése közben lassan megtanulunk hallgatni és meghallgatni, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy a gyermekek ne irányított felfedezésekbe, hanem önmaguk útjának megtalálásába merüljenek bele.
Ezekben a játékokban részt vevő gyerekek felszabadultak, boldogok, közben zeneszerető, zeneértő, kreatív emberré is válnak.

Szervezési módjában innovatív – egyéni, páros, kiscsoportos, csoportos- egységekre osztható, akár egy egész délelőttön keresztül zajló énekes-zenés- mozgásos játékfolyamat, melyben a gyermek motiváltságától függően vehet részt és kreativitása, önkifejező képessége teljes szabadságot élvez.

A tevékenységben hangsúlyos szerepet kap az érzékszervi szféra, percepció területéből az auditív percepció, és a koordinációs működés. Az érzelmi területről az intellektuális, morális és esztétikai fejlesztés. Valamint a társas magatartás, közösségi szokások, együttműködési képességek és a testi képességek.

A szülőknek nyílt napok keretében adhatunk betekintést gyermekeik örömteli tevékenységébe. Láthatják gyermekeik zenei – ritmikai - mozgásbeli kreativitását, fejlődését, önkifejező képességeinek megnyilvánulásait szóban, dalban, mozgásban.

A transzferhatás a gyakorlatban részt vevő gyermekeknél egyértelműen kimutatható. A műveltségi területeken kívül a szocializáció, az én– és öntudat kialakításában, az önkifejezés, önmegvalósítás képességében is jól látható.
Értelmi – érzelmi – szociális téren egyaránt látványos fejlődés figyelhető meg mind egyéni, mind pedig csoport szinten.
A zenei tevékenység önmagában is játékok felfűzött sorozata: zenei játékok, ritmusfejlesztő játékok, népi játékok… stb. követik egymást. Játék azért is, mert a gyermek saját ötletét is beleviheti, megvalósíthatja, nem kötik szigorú szabályok.
A vizualitást, képi látásmódot – és a finommotorika kialakulását - fejlesztik a nagymozgással végrehajtott változatos térformák (pl.: kör, hullámvonal, oszlop, sor… stb.) A szabad mozgásasszociációkban megjelenő ember - állat – növény – tárgy megformálások empatikus- és felismerő úton is erősítik a gyermekben a vizualitást.

Ritmusjátékaink feldolgozásához a népi mondókákon kívül, olyan magyar költők gyöngyszemeiből válogatunk (pl.: Weöres Sándor, Tankó Sirató Károly, Szilágyi Domokos), akik valós értéket képviselnek az irodalom terén.
Népi játékaink és a szabad asszociációs mozgásformák lehetőséget nyújtanak a nagymozgások és a finommotorika fejlődésének.
A játékokban megjelenő állatok – pl.: gólya, béka, kakas, bárány, farkas… stb. – „életre keltése”, mozgásuk, hangjuk, viselkedésük utánzása a környezeti neveléshez szorosan kapcsolódik. A régi magyar mesterségek felelevenítése – pl.: csősz, molnár, cipész… stb. – nemzetünk hagyományaiba enged betekintést.
A gyerekek a játékokhoz rövid, érdekes ismertetőt is kapnak a magyarság történelméből, földrajzából: így tudják, miért drága Sályon az alma, miért fél a katicabogár a töröktől… stb. 

Nincs olyan tevékenységi forma, melyhez a gyakorlatunk ne lenne köthető!

A szervezési mód lehetőséget nyújt a pedagógusnak a differenciálásra, az egyéni képességek kibontakoztatására is.
A zenei kreativitás mértéke a megnyilvánulásokból mérhető le: előadás, improvizálás és komponálás (maga a produkció a kreativitás megnyilvánulása!)
A gyakorlatban résztvevő gyermekek testi– és lelki jelenlétét biztosítják a bevezető zenés rítusjátékok, csoportkohéziót erősítő játékok. Ezáltal a gyermekek minden érzékszervükkel, teljes lényükkel ráhangolódnak a következő játékfolyamatra.
Kevés, de mindenkire nézve kötelező szabályokat alkotunk együtt az év elején. Pl.: Ki lehet állni a játékból, de nem szabad a játszókat zavarni. A szerepvállalás önkéntes. Soha, senkit nem nevetünk ki!
Mindenki arra törekedjen, hogy bátran megszólaljon, elmondhassa ötleteit, csatlakozhasson a játékokhoz.

Nincs kudarcélmény! Ösztönzünk minden gyermeket arra, hogy bátran folytassa az elkezdett dalt, ritmusjátékot, egyebet. Nem baj, ha téved, ha hibázik, negatív visszajelzés nélkül együtt javítjuk.
Elsődleges szempont, hogy a gyermeket megtanítsuk arra, hogy önmagára figyeljen, önmagát tudja kontrollálni. Nem a megfelelni vágyás, hanem az önmegvalósítás a cél!
A játékok szervezése közben nagyon figyelünk a változatos térhasználatra, a tér teljes kitöltésére, térformák különböző megvalósítására (pl.: kör, hullámvonal, sor, oszlop, félkör… stb.)
A zeneművekre, gyermekek által készített koreográfiákban rövid, értelmezhető történetek megjelenítését várjuk.
Nem sémákat, betanult, eltanult mozdulatokat, dallamokat várunk a gyermekektől, hanem az abban a pillanatban létrejövő, megélt, átélt érzelmek, gondolatok megjelenítését, létrehozását. Egyszeri és megismételhetetlen pillanatok sorozatát alkotjuk meg.
A gyermekek a gyakorlat során megtanulják a lényeg kiemelését, az időhöz való alkalmazkodást. A zene rendje kihat a gyermekben lakozó rend kialakulására, fejlődésére is.

A gyermekek különböző ismeretekkel, jártasságokkal, készségekkel, képességekkel érkeznek a csoportba. Elsődleges célunk nem az, hogy kiválóan éneklő, muzsikus gyermekeket neveljünk, hanem, hogy minden gyermek számára megadjuk a képességeinek megfelelő kibontakozás lehetőségét.
A gyakorlat során a zárkózott, gátlásokkal teli gyermekek is fokozatosan feloldódnak. A játék mindig szabadon választott, örömteli tevékenység. Egyértelmű tehát, hogy a pedagógus által kínált játéktevékenység nem lehet kötelező. A gyermekeknek mindig lehetőségük van a kiállásra, a passzolásra.
A változatos játékok, a szabad önkifejezés sokszínű lehetősége biztosítják számukra, hogy megtalálják azt a módot, amiben kiteljesedhetnek.

Végül lássunk néhány konkrét példát, lehetőséget a kreativitás kibontakoztatására, egyetlen vers, Weöres Sándor: Haragosi című versének változatos felhasználásával.
(A verset már tudták a gyermekek.)

1. 2/4-es ütemkiemelés ülve, állva. Gyermeki ötletek megvalósítása (Pl.: orrhúzás, fülhúzás, popsira ütés… stb.) - mozdulat kreativitás.
2. Szöveg megerősítése nagymozgásban- kocsis játék párban – refrén ritmusának (tá-tá-titi-tá-tá) kiemelése dobogással.
   A refrén kiemelését a gyerekek ötletei alapján változtassuk! (Pl.: tapssal; az előttük álló vállon veregetésével; némán, csak ritmuskiemeléssel…stb. )
3. Csoportbontás –párok. A párok adják elő ketten a verset úgy, ahogy maguk kitalálják! (mozgással, ütemkiemeléssel, ritmuskísérettel, némán, halk-hangosan…stb.)
   A páros feladatok létrehozásakor komoly összedolgozás szükséges!
   Kreativitásfejlesztés, önmegvalósítás, ön – és társértékelés.
   Megbeszélés, gyakorlás, segítségnyújtás igény szerint.
4. Játszd el a verset mozdulatokkal, tánclépésekkel, míg a kórus mondja!- önként jelentkezés alapján, többször.
   Szabad asszociációs mozgás a vers ritmikusságának, illetve tartalmának, vagy mindkettőnek megjelenítésével.
5. Találjunk ki változatos dallamokat a vers refrénjére (din-don, diridongó)
   Egyéni ötletek, csoportos megvalósítás – zenei kreativitás, és zenei emlékezet fejlesztése.
6. Táncoljuk el a verset egyszerű lépésekkel, térhasználattal! (Pl.: a vers mondása közben apró (ti-ti- ti-ti) lépésekkel mindenfelé megyünk a térben, a refrénnél megállunk és tapsoljuk, dobogjuk a ritmust (tá-tá-titi-tá-tá)
7. Folyamatosan figyeljük és megvalósítjuk a gyerekek ötleteit is!Zenésítsük meg a verset, azaz találjunk ki dallamvariációkat, amit aztán ritmushangszerekkel kísérhetünk is. (csak az első versszakot először!)
   Dallamalkotás képessége, zenei kreativitás.
   Minden ötletet hallgassunk meg! Énekeljük vissza a csoporttal a hallottakat.
8. Szinkronjáték.
   Csoportbontás-párok kialakítása.
   A párok egymás előtt állnak. A hátsó gyermek mondja a verset „szinkronizál” a másik gyermek pedig némán mutogatja a saját elgondolása szerint.
   Együttműködési képesség, mozdulati kreativitás fejlesztése.
9. Vers „állatnyelven”- a vers ritmusára építve, különböző állathangokkal adjuk elő, közben az adott állat mozgását utánozzuk. (Pl.: cincogás, brummogás, röfögés… stb.) Tiszta hangzók, pontos ritmus. Mozgás kreativitás. A gyerekek ötleteit, mind az állathang kiválasztásában, mind a mozgásban valósítsuk meg!
10. Versmondás csak magánhangzókkal- nehezítésként lehet sorokat bújtatni, felelgetős játékot játszani ugyanezen alappal. Pontos, rögzített szövegtudás szükséges!
    Helyes artikuláció, tiszta hangejtés. Ritmusbiztonság.
11. Vers, mint kórusmű. Csoportbontás – felezés
    Egyik csoport mondja a verset, a másik csoport ezalatt csak a refrént ismétli folyamatosan.(din-don, diridongó) Kizárólag fejlett zenei készségekkel rendelkező csoportok próbálják ki! Differenciálásra is jó, ha legalább két olyan gyermekünk van, akit képesnek látunk a feladat végrehajtására.

Ez csak egy kiragadott szeletke volt, de talán ad egy csöpp betekintést, hogy számtalan lehetősége van a kreativitás kibontakoztatásának.
Játsszunk hát együtt!