Játékos tanulás óvodáskorban

Mindannyian azt szeretnénk, ha gyermekeink nyugodtak, kiegyensúlyozottak lennének, ha elmélyült figyelemmel, koncentrációs készséggel kerülnének iskolába, ha készségeik, képességek kimunkáltak, begyakorlottak lennének, ha hosszan és kitartóan tevékenykednének azzal, ami éppen foglakoztatja őket.

Ha van idő játszani, mert ez a legfontosabb „tanulás, és élet-előkészület” az óvodáskorban, akkor az idegrendszer megtanulja, hogy van idő, és lehetőség a kísérletezésre, a „hibázásra”. Minden gyermeknek szüksége van arra, hogy megélje ezeket az érzéseket, kipróbálja mire, hogyan reagálhat, hogyan érdemes, mi viszi, előre A játék bensőséges helyzetei adják meg számára azt az élményt, hogy a tanulási folyamat kezdetekor sok próbára, türelemre, kitartásra van szüksége.

 Fontos alapelvek az óvodában a játékkal kapcsolatban

• A gyermek napi játékszükségletét ki kell elégíteni, és meg kell hagyni a játék semmi mással nem helyettesíthető szerepét, funkcióját
• A játék a gyermek legelemibb pszichikus szükséglete
• Az óvodában fontos a szabad játék túlsúlyának érvényesülése
• A játék a fejlődés és a fejlesztés legjobb eszköze
• Kreativitást fejlesztő és erősítő élményt adó tevékenység
• A társas kapcsolatok alakulásának legfőbb eszköze
• Játékeszközök igazodjanak a gyermekek életkorához, az egyes gyermekek játékszükségletéhez
• E tevékenység közben jönnek létre gondolkodási tevékenységének első formái.
• Fejlődik emlékezete, fantáziája, gazdagodik érzelemvilága, erősödik akarata, kitartása, alakul szabálytudata.
• Fejlesztőhatással van a játék a nagy és finommozgásokra, a figyelemre, a megfigyelőkészségre is.

A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az indirekt irányítás felelősségét. Mivel én, is mint óvodapedagógus maximálisan egyet értek a játék fontosságával, aktív résztvevője vagyok ennek a tevékenységnek is.

A tanulásról

„Amit hallok – elfelejtem,

Amit látok – megismerem,

Amit csinálok – megtanulom:“

(ősi bölcsesség)

A szerepjáték fejlesztő, segítő hatása csak akkor érvényesülhet, ha az óvónők megteremtik a szerepjáték kialakulásának és megmaradásának feltételeit.

Melyek ezek a feltételek?

• Az igazi szerepjáték nyugodt, derűs légkörben alakulhat ki, ahol a szabad és boldog játékot az óvodáskor alapjának tekintik. A szabad játékteret, helyet, és időt igényel.
• A játékhoz a valóságos életből származó anyagok, eszközök, kiegészítők, kellékek és a napi élet tárgyai szükségesek.
• Szükség van a „hívó szóra” - felnőtt szerepvállaló részvételére, közreműködésére.

Mivel ismerem a rám bízott óvodások érzelemvilágát, tudom milyen szerepekre, játékszituációkra vágynak, így a kiválasztott játékkezdeményezések mindig telitalálatként hatnak.

A teljesség igénye nélkül válogattam a számomra és gyerekek számára is legkedvesebb játékszerepekből.

 A választott játékszituációk az egész hetet átölelték (projektként is megállnák a helyüket).

Minden esetben előzményekkel tarkítottam, és az utolsó nap, mint meglepetés

(projektzáró nap) teljesült.

Ezek a szerepek minden tanévben ismétlődnek a maguk idejében, újabb ötletekkel, eszközökkel bővítve.

Január-disznóvágás, február-farsang, március-március 15.

Minden esetben már előző nap berendezem a csoportszobát az új helyszín alapján és a gyerekek reggel már oda érkeznek a megbeszélt jelmezben.
 

1. Disznóvágás

A hetet megelőzően már szóban felkészítettem a gyereket a disznóvágásra. Megbeszéltük hogy mire lesz szükségünk a megvalósításhoz, és ki mit tud hozni otthonról. Kiválasztottunk két malac plüss állatot amit hizlaltunk az utolsó napig (etettük itattuk). Megbeszéltük hogy mitől lesz szép húsa, ha megfelelő arányban kap mindenféle táplálékot amire szüksége van a növekedésre. (kukorica, zöldfélék stb) Amikor elkövetkezett a disznóvágás ideje, kiosztottuk a szerepeket( Pl böllér stb) és elindultunk hogy megmérjük melyik disznót vágjuk le. Megmértük.Természetesen amelyik a nehezebb.(Előző nap kitömtem az általam varrt belsőségekkel). Minden lépést végig játszottunk és természetesen elhangoztak azok a szavak amelyek ilyenkor természetes velejárói (rémfán felhúzni ,kaparóval megtisztítani perzselés után stb).

A gyerekek nagy egyetértésben dolgoztak mert mindenkinek jutott feladat (fiúk darabolás, lányok zsírsütés bél tisztítás mosogatás stb. Természetesen a jó munka eredménye a kész disznóságok felakasztása a füstölőben, lesózása a fakádban. A munka végén természetesen nem maradhatot  el a kóstolás sem (disznótoros). A szülők támogatásával begyűjtöttünk igazi valódi ételeket (kolbász, sonka, szalonna ,hurka stb.) és lilahagyma, savanyú uborka  kíséretében elfogyasztottuk. Megállapítottuk hogy azért végeztünk idejében, mert mindenki szorgalmasan kivette a részét. Közben a fiúk figyelték a füstöt nehogy kialudjon. Végül hogy kiszellőztessük a fejünket ellátogattunk egy igazi böllérhez aki megmutatta a kellékeit.

Szerencsénkre egy kiállítás is nyílt a faluban “Régi disznóvágás kellékei” címmel. Itt már mindenki tudta alkalmazni a megfelelő megnevezéseket (fateknő, kaparó forgató, véndő )

Következő napon berendeztük a húsboltot, ahol a hentes már várta a vásárlókat a friss áruval. Közben megbeszéltük miért télen van a disznóvágás (hideg kell, a hús feldolgozásához nehogy megromoljon)

2. Farsang

Ha Cirkusz-akkor porond, állatok-akkor dzsungel, lovagok,hercegnők-akkor vár kastély, indiánok-akkor sátrak tábortűz, matrózok, hajóskapitányok-akkor gyerekek méretének megfelelő hajó. Ha cirkuszt rendeztünk be, akkor mindenki a saját jelmezében (kötéltáncos, krokodil, bohóc bűvész stb.) produkciót mutatott be a segítségemmel. Én voltam a porondmester. A szülők a nézőközönség. A dajka a kukorica és perec árus.

Ha állatok- akkor dzsungel

Mivel sok tapasztalattal rendelkeznek a gyerekek az állatok témakörben így ezt felhasználva, napi szinten barchoba játékot játszunk. Kezdetben látva, kiválasztva (előttük sorakoznak azok az állatok, amiről kérdezünk) tehetik fel kérdéseiket, majd a nélkül. Óvónő gyerek is gondolhat egy állatra. Anyanyelvi játékként is felhasználom a tudásukat, a “Mond ki gyorsan” játékkal (mi gyors, mi négy lábú, mi szőrös, mi vad stb.)

 Később a “ki vagyok én” játékkal bonyolítottam meg. Ez esetben egy kisgyermek hátára egy nagyméretű vadállat képét tűzöm fel, amit ő maga nem lát, csak a társai. Körbe jár és mindenkitől megkérdezi “Ki vagyok én”. Mindenki csak egy tulajdonságot mondhat, amit megkell jegyeznie (szőrös vagy, szavannán élsz, eleven szülő vagy, négy lábad van stb.) Mire a sor végére ér kikell mondania az állat nevét. Korábban nem teheti meg. Ezáltal arra késztetem, hogy mindent jegyezzen meg, és egymásra is figyeljenek, mert ugyanazt nem kérdezhetik meg.

Ezen a héten ünnepeltük a farsangot ahol természetesen vadállatok voltunk. A hét folyamán megnéztük a Maszkabál dvd-t. Álarcot festettünk mindenkinek a választott állatnak megfelelően. Közösen feldíszítettük a termet a dzsungelnek megfelelően. Meglepetésként előző nap úgy alakítottam ki a helyszínt, hogy minden állatnak meglegyen az élőhelye (tigris-barlang, lepkék katicák- rét, vízben élő állatok- tenger) A tengerbe folyó víz, a jéghegyről leolvadó víz illusztrálása. Az ünnep napján minden gyermek állatjelmezbe öltözött, és elfoglalhatták a helyüket. Az egész csoport dzsungel formát vett fel a liánokkal együtt. Miután kijátszották magukból az élményt, helyszíneket alakítottam ki, hogy erőpróbán essenek át. Volt ahol puuzlét kellett kirakni, volt ahol célba dobást gyakorolhattak, de a trambulin sem hiányozhatott.) Ezekre a helyszínekre térkép alapján juthattak el, amit színek jelöltek, és ha teljesítették a feladatot, pecséttel adtunk ennek nyomatékot. Egész délelőtt szabad játék folyt.

Ha lovagok-hercegnők, akkor vár kastély

Erre az ünnepségre is több napon keresztül készültünk. Én, mint uralkodó asszonyság szerepeltem. A gyerekeket reggel már a berendezett királyi vár fogadta. Ünnepélyes bevonulás után megtörtént a lovaggá avatás. A hercegnők tánccal, zenével ünnepeltek.(Palotás zenére). Lovagi tornánál a keresztes lovagok kardvívásban mutathatták meg rátermettségüket. (Előzőleg mindkét műsort begyakoroltuk).

A királyi vacsora előtt arany kancsóból öntött vízzel mostunk kezet, majd gyertyafénynél elfogyasztottuk a fenséges fánkot, amit a szülők sütöttek.

A fiúknak fényes kard, páncélos öltözet, sisak készült, a lányoknak legyező.

3. Március 15.

Ezt a hetet úgy terveztem és alakítottam ki, hogy hétvégére az ünnep idejére elkészüljünk az ünnepi öltözettel (barkácsolás), többet tudjunk a lovakról is, nemzeti értékeinkről is. Hét elején elsétáltunk egy családhoz, akik lótartással foglakoznak. A helyszínen sok tapasztalatot gyűjthettünk (lófajtákról, színükről, tartásuk eszközeiről). Egy másik családnál a kutyák szerepe életünkben (házőrző, állatőrző, vadász, rendőr) jelentőségét vizsgáltuk, beszéltük meg. Az óvodában, játékidőben a bevitt testekből építettünk várat a katonáknak, huszároknak, közben megbeszéltük, hogy melyik testet melyikre tudtuk tenni, és miért (görbe vonalak határolják, csúcsa van, és hasonlít a templom a vár tornyához stb.) Az asztalnál a síkidomokkal kapcsolatos társasjátékokra hívtam fel a figyelmet.(bohócöltöztető-saját készítésű, várépítő, cifra palota). Majd a nap végén a síkidomokat jelölő zászlókkal játszottunk, amikor is minden kisgyermek kap egy síkmértani formát. Nincs két egyforma.

A zászló jelöli, hogy kiknek kell helyet cserélni (csak nagy forma, csak zöld, csak háromszög esetleg több zászló felemelésénél mindent együtt kell figyelni- PL: kicsi piros kör).

Egész heti játék tapasztalatgyűjtés után péntekre esett a március 15. megünneplése. Erre a napra kértem a gyerekeket öltözzenek szép ruhába, aki tud, tegyen kokárdát. Folyamatos reggelizést követően rendet tettünk a csoportba hogy méltóképpen megünnepelhessük a forradalom végét. Jómagam kapitánynak öltöztem, és kértem a huszárokat sorakozzanak fel előttem, majd katona zenére ( “Jól van dolga “-Cd ről) felvonultunk. Majd megkértem mindenkit álljon, fel, mert meghallgatjuk a Himnuszt.(Előtte megbeszéltük, hogy szépen csendben vigyázza állunk ilyenkor. Majd két kislány, aki a népi tánccsoport tagja is, táncolják el a Sárközi táncot (Sárközi népviseletbe).

A gyerekeknek megmutattuk, milyen színek uralkodnak ezen a népviseleten, és miből áll (hány alsó szoknya, mellény, fonott haj, nemzeti színű masni). Amikor a Bújj, bújj ... Kezdetű dalra került sor, minden kislány beállhatott. A műsor végén én vagy ügyesebb óvodás elszavaltuk a Nemzeti dal első versszakát, majd kértem őket menjünk el a Pilvax kávézóba. Addig, amíg menetelve elvonultunk, addig a dajka kérésemre berendezte a csoportot kávézónak. Kockás terítő, gyerekek által hajtogatott tulipán, étlap. Mindenki helyet foglalt, majd az étlapról lehetett választani süteményt, kávét (maci) igazi porcelán készletből. Amikor elfogyasztottuk a fiúkat kineveztük családfőnek, és megkértük fizessék ki a számlát, az előre hajtogatott pénztárcából. Mindenki jól érezte magát, majd kimentünk az udvarra egy kicsit kiszellőztetni magunkat.  (szülőket vendégként kezeltük)

Egy foglalkozás kiemelve

2016. évben minősítésem témája –Téli örömök bánatok – kartonból készített repülőgép, amivel elutaztunk a hegyekbe síelni (a csoport minden tagja belefért az utasszállító repülőgépbe). Én magam voltam a sztyuárdessz, idegenvezető, síoktató egy személyben.

(Sajnos fénykép nem készült erről, de utólag sajnálom, mert azt is szívesen bemutattam volna.)

Természetesen azt a fajta szerepjátékot, is mint felnőtt, mint gyermek egyaránt élvezte.

Az elnök és a módszertan szakértő meg is jegyezte „kevés helyen lehet látni, hogy az óvodapedagógus aktívan együtt játszik szerepjátékot a gyerekekkel, és ezt jó volt látni”

Hát még ezt a minősítést hallani!!
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.