Murányiné Vida Lídiának hívnak. A II. kerület, Szemlőhegy Utcai Óvodában dolgozom óvodapedagógusként. Negyedik éve vezetem és szervezem a kerületi Művészeti Munkaközösséget, a kerületben dolgozó óvodapedagógusok számára. A foglalkozások során olyan ötleteket, technikákat mutatok be nekik, melyeket ők is fel tudnak használni a saját óvodai csoportjukban. A munkámhoz való felkészüléshez sokszor használok kézműves könyveket, valamint az internet is bőven nyújt hasznos, szép, dekoratív ötleteket. Ezek sokszor kivitelezhetetlenek egy 20-30 fős óvodai csoportban, vagy az életkori sajátosságok miatt. Ezért néha fejtörést okoz, hogy a látott ötletet hogyan tudom annyira leegyszerűsíteni, vagy átalakítani, hogy azt egy óvodás korú gyermek kis segítséggel, vagy önállóan meg tudja valósítani, miközben készségeit és képességeit fejleszti az adott munkafolyamattal, amely örömöt is okoz számára.

A tavalyi év elején eldöntöttem, hogy egy kéznyomatos, lábnyomatos naptárat készítek a kis csoportosaimmal karácsonyra. (A létszámunk 20 fő volt.) Az ötletet magát már láttam pár évvel ezelőtt, egy Norvégiából hazatért óvodásom munkái között. Az édesanyja sok szeretettel és ötletek merítése céljából hozta be nekünk megmutatni. Már a naptár lapozgatása közben elhatároztam, hogy ilyet én is fogok készíteni az ovisokkal. Először vegyes csoportban próbálhattam ki, az gördülékenyebb, egyszerűbb volt, mint homogén kiscsoportban, mert a nagyobbak már önállóan tudtak bizonyos munkafázisokat végrehajtani, és csak időnként igényeltek segítséget.  A csoportok váltották egymást és én a harmadik csoportommal is újra elővettem és elkészítettem a színes, mindenki által szeretett naptárat,  ezzel a technikával , így szereztem egy kis rutint e téren. Most, e pályázat keretei között, a tapasztalataimat szeretném megosztani pedagógus társaimmal.

Nem titkolom, hogy nagy előkészületet és sok munkát igényel, de megéri. Amikor a kis művészek átadták szüleiknek az elkészült naptárakat, a szülők nagyon büszkék voltak gyermekeikre. A beszoktatás utáni időszakban október végén - november elején kezdtem el készíteni velük. (Éppen lecsengett a sírós időszak.) A közvetlen, odabújós, csak rá figyelős munka meghozta a gyümölcsét. Sokkal, nagyobb örömmel jöttek óvodába. A pár perces munkarészek során sokat beszélgettünk, megismertük egymást. Tovább mélyült a szeretetre, elfogadásra, biztonságra épülő kapcsolatunk.
 

Előkészületek: Minden hónapnál megjelenik egy a hónaphoz köthető rövidke, az életkornak megfelelő versike. Ezek összeválogatása időigényes munka, mely kutatást kívánt, pozitívuma pedig, hogy egy teljes nevelési évre a kutatás eredményeként megszülettek a versikék. Mindezt követte a kéznyomatok kiválasztása, amelyekből összeáll a kép. Továbbá fontos tényező az egyszerűség és a színek kombinációjának összehangolása, amely a kéznyomatból összeálló képet mutatja. Ha ezzel elkészültünk, jöhet a fénymásolópapír vásárlása. Én a pasztellszínű világosbarnát, vagy kissé sárgásat ajánlom, amin a fehér tempera is jól láthatóvá válik. A naptár lapjainak megszerkesztése (versek beillesztése, begépelése adott helyre, úgy hogy a kéznyomatnak is helye maradjon) következik, majd a nyomtatás.

Megvalósítás: Az egyszerűbb képeket vettem előre, ez alatt a gyermekek megszokták, hogy befestem a kezüket (és ráadásul a naptárkészítés végére tökéletesen tudtak egyedül kezet mosni).

A legtöbb kép úgy készült, hogy elkészítettük a kéznyomatot, majd száradás után kiegészítve befejeztük. Gondolok itt a kopasz fa törzsére, tulipán szárára, levelére. Ezek megfestésénél mutattam egy kész mintát és szóban segítettem, magyaráztam. Fontosnak tartom, hogy ne nyúljunk bele a gyermek munkájába. Ha nem hasonlít a tulipán levelére a levél, vagy vízszintesen festi meg, akkor ezt a gyermek akkor, abban a pillanatban így hívta elő emlékeiből és ez a sajátos kivitelezés 3-4 éves gyermekektől így is nagy teljesítmény. A színeket maguk választhatták ki (hal, tulipán, lepke). Ezért sok igazán színes, szivárványos halacska, pillangó készült. Az elkészült lapok száradása közben a kész munkákat büszkén nézegették, néha nevetgettek, kinek hogyan sikerült egy-egy állat vagy növény. A naptárkészítés utolsó mozzanataként készült el a fedőlapon látható lábnyomat. Mindenki hozta a saját kis törülközőjét. Sokat nevettünk közösen a talpak lefestésénél, hiszen az ecset igencsak csiklandozott, majd ügyeskedtünk, hogy a lap közepére kerüljön a két lábnyom.  De a festék lemosása, a lábmosás is tetszett nekik.

Amikor mindenki elkészült az összes lappal, jöhetett a válogatás, sorba rendezés, spirálozás, szalagragasztás (díszítésként csomagolás helyett). Abból látjuk, hogy otthon használják a napárat, hogy az év során előkerülő egy-egy verset, ami szerepel a naptárban, a gyermekek tudják és büszkén mondják velünk.

A naptár elkészítése során észrevétlenül, játékosan fejleszthetők a gyermekek képességei. Fejlődött kreativitásuk, hiszen saját elképzeléseiknek megfelelően választhattak színeket, fejezhették be a képeket, díszíthették a figurákat. Fejlődött beszédkultúrájuk a kezük befestése közben kezdeményezett beszélgetések során, kézügyességük, belelátó képességük pedig a képek elkészítésével. Szem-kéz koordinációjuk azzal, hogy megpróbálják a kéznyomatukat a lapon elhelyezni, ecsettel megfesteni a szárat, levelet, törzset. Vizuális észlelésük és figyelmük, azzal, hogy a kivitelezett formát felismerik, megnevezik. Esztétikai érzékük a színek kiválasztásával, munkájuk lehetőleg tiszta elkészítésével. Képalakító képességük, analízis-szintézis végrehajtása a részletek megfestésével. Testséma a nap arcának, állatok testrészeinek elkészítésével fejlődött.

Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy készítsen egyszer egy ilyen naptárat, mert nagy élmény a gyermekeknek a szülőknek és pedagógusnak is. Akár nagyobb korcsoporttal is, mert Ők már sokkal bátrabbak, önállóbbak, kreatívabbak lesznek, saját ötleteik vannak, amelyeket igyekeznek megvalósítani. A kiegészítésnél sokkal kisebb részletek is meg fognak jelenni, az ő esetükben.

Jó munkát, sok örömet mindenkinek, aki kipróbálja!

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.