SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Testvérnevelés - Első, második,...

Kókai Kata [cikkei] - 2005-04-10
Tudjuk, hogy minden gyermek más és más. Bár ugyanazok a szüleik, mégis, az egyik roppant ragaszkodó és visszahúzódó, a másik könnyen barátkozik és testvére helyett is rendet tart.

Vajon milyen mértékben befolyásolja a gyermekek személyiségét a születés sorrendje? Olyan ez, akár egy horoszkóp; más jellemek, minden gyermek egy-egy egyéniség. Mégis, a sorrend valamilyen szinten befolyásolja viselkedésüket, reakciójukat. Sok népi bölcsesség, ám annál kevesebb tudományos bizonyíték támasztja alá, hogy a gyermekek érkezési sorrendje olykor a testvérharc, féltékenység, vagy szülői hajlam oka is lehet.

Az elsőszülött

Minden korban különleges helyet kapott a család életében, és ez az idők folyamán nem sokat változott. Bár csak ritka kivétellel számít az első utód az egyetlen "trónörökösnek", szülei, nagyszülei szemében mindig az első gyermek marad, aki a szülőket szülővé, a nagyszülőket nagyszülővé tette. Az első gyermeknél még gyakran könyvekből tanulnak a szülők, s egyetlen kiütés is álmatlan éjszakákat okoz. Ő egyfajta "tanító", aki a gyermeknevelés minden eszközének elsajátításához nyújt segítséget, hogy szülei majdan teljes természetességgel nevelhessék kisebb testvéreit.

Az elsőszülött gyermekeknél gyakorta megfigyelhető szorongás, bizonytalanság. Ennek oka a neveltetésben keresendő; a gyermekek szinte száz százalékban szüleik viselkedésformáját utánozzák, így a gyermeknevelésben akkor még járatlan szülők aggodalmát, bizonytalanságát is átvehetik. Amellett, hogy különleges figyelemre méltatja minden ismerős, a szülők, rokonok -hiszen ő az első unoka- gyakran hisztérikus kitöréssel, féltékenykedéssel fogadja a második gyermek érkezését, hiszen ekkor a megszokott figyelem középpontjában már nem ő, hanem testvére áll. Ez a faja féltékenység is leginkább az elsőszülötteket jellemzi.

A második gyermek

A második gyermek nevelése már kevésbé ró terhet a szülőkre, hiszen megtanulták a neveléshez szükséges alapelveket. Már nem riadnak meg csip-csup teendőktől, s a megszokott babaápoló termékeket választják. Kevésbé feszültek, nem jellemző a nagyobb testvérre való féltékenység, hiszen ő már a család része volt a születésük pillanatában. Sokkal természetesebben vesznek minden feladatot, ellentétben az első gyermekkel, aki versenyhelyzetben érezheti magát. Ha ő a legkisebb a családban, előfordul, hogy sokáig önállótlan marad, hiszen az állandó dicséretek, a nagymamák "babázása" nem motiválja.

Amennyiben új kistestvér születik, a második gyermek "egyszerű középső" gyermekké válik. Bár egyetlen szülő sem ismeri el (talán maguk sem veszik észre), a középső gyermekek mindig kissé elhanyagoltak, legalábbis úgy gondolják. A legkisebb testvérrel törődnek a legtöbbet, az első gyermek pedig az első szülői élményeket, a szülővé válást testesíti meg, így (nem szándékosan!) a szülőket sokszor nem fűzi ilyen különleges viszony a második gyermekhez. S bár a hétköznapokban ugyanannyi szeretetet kapnak, mégis többet küzdenek az elismerésért. Ez több módon is megnyilvánulhat; egyes gyerekek a legtermészetesebben elfogadják a családjukban betöltött szerepet, mások a rossz jegyekkel, néhány kedvenc tárgy eltörésével igyekeznek magukra vonni a figyelmet. Viszont igazságérzetük igen fejlett, könnyen alkalmazkodnak.

A legkisebb

Legyen az harmadik, vagy többedik gyermek, a legkisebb és egyben utolsó gyermek mindig különleges figyelmet kap. Szülőktől, nagyszülőktől, de akár a nagyobb testvérektől is, akik sokszor oltalmukba veszik a gyenge apróságot, s örömmel játszanak vele tanító nénist, hogy átadják azt a tudást, amivel ők már rendelkeznek. Sokszor akár lusták is lehetnek, mivel mindig akad valaki, aki örömmel beköti a cipőfűzőjüket, vagy megcsinálja helyettük az adott feladatot.

Sokszor nagyobb korban nehezen állnak helyt az iskolában, munkában, vagy bármilyen más versenyhelyzetben. Mivel a szülők ekkorra már több gyermeket is felneveltek, ő kapja a legkevesebb szigort, az engedékeny, odaadó szülőket. Ez előnyt és hátrányt is jelent; mivel ő a középpont, ezt könnyen megszokhatja, nehezen viseli, ha nem rá figyelnek, ha nem a megszokott gondoskodás veszi körül. Ugyanakkor kibontakozhat személyisége, szülei szigora ebben nem akadályozza meg.

Bár léteznek általános megfigyelések a születési sorrenddel kapcsolatban, ez nem minden családban jellemző. Sok függ a környezettől, az örökölt temperamentumtól, és neveltetéstől.

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról

A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.

Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai

Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.

Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is

A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.

Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?

A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.

Újévi fogadalom: 2025-ben ne hagyjuk ki a „nagyrutin” vizsgálatot!

Huszonegy éves kor fölött rizikófaktorok, tünetek hiányában legalább öt évente, krónikus betegség, idős életkor esetén évente javasolt a laborvizsgálat, amely fényt deríthet a tartós fáradékonyság, sápadtság, szem alatti sötét karikák, ingerlékenység, hajhullás, gyors hízás vagy fogyás, haspuffadás, bőrproblémák, véres vizelet vagy széklet hátterében húzódó problémákra is. Mindez azért fontos, mert az időben felfedezett betegségek, nagyobb hatékonysággal gyógyíthatók - mondja dr. Torzsa Péter, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének vezetője.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja