A magyar pasikat nem nagyon izgatja a túlsúlyuk
Szőke Judit [cikkei] - 2008-10-06
Minden tizedik honfitársunk túlsúlyosnak érzi magát - ez a ránk vonatkozó végső konklúziója az Ipsos Csoport által végzett nemzetközi felmérésnek. Idézünk a kutatási anyagból, majd továbbgondoljuk a témát.
„A magyarok úgy érzik, a közepesnél kissé jobb egészségnek örvendenek, és többé-kevésbé tesznek is azért, hogy egészséges életmódot éljenek. A fiatalabbak az átlagosnál egészségesebbnek érzik magukat, így kevesebbet is tesznek a megőrzéséért, míg az idősebb korosztályokra ennek épp az ellenkezője igaz.
Az egészséggel szorosan összefüggő kérdés a testsúly. Honfitársainknak csupán egyharmada érzi úgy, hogy megfelelő a testsúlya. Minden második magyar gondolja, hogy több-kevesebb súlyfelesleggel rendelkezik. A lakosság egytizede egyenesen elhízottnak tartja magát, és mindössze néhány százalékos azok aránya, akik túl soványnak találják magukat. Férfiak és nők között nincs jelentős eltérés e téren, annál inkább van a különböző korcsoportok viszonylatában: míg a 30 év alattiaknál jelentősen kevesebben küszködnek túlsúllyal (és köztük a legmagasabb a túl soványak aránya), a legidősebb korosztályban (60 év felett) átlagon felül rendelkeznek súlyfelesleggel.
Mit teszünk érte, ellene?
Természetesen szoros összefüggés mutatkozik a testsúly és aközött, hogy mennyire tartjuk egészségesnek magunkat. Az egészséges testsúllyal rendelkezők érzik önmagukat a leginkább jó egészségi állapotúnak, a legkevésbé egészségesnek pedig az elhízottak mondják magukat. Ugyanez az összefüggés figyelhető meg annak kapcsán, hogy mennyit teszünk az egészséges életmódért: a legtöbbet azok tesznek, akik elégedettek a súlyukkal, a legkevesebbet pedig azok, akikre ez a legjobban ráférne: a legnagyobb túlsúllyal rendelkező honfitársaink.
A súlygyarapodás kérdése a lakosság négyötödét aggasztja kisebb vagy nagyobb mértékben, a nőket - a média által propagált, nádszál-karcsú nőideálnak köszönhetően - természetesen jobban, a férfiakat kevésbé. Ennek fényében nem is meglepő, hogy a fogyni vágyók közt az átlagosnál több nőt találunk, míg azok közt, akik csupán jelenlegi súlyukat kívánják tartani, több a férfi.”
Túlsúlyos és/vagy kórosan elhízott – lényeges a különbség orvosi szempontból a két kategória között. Bár sokan vitatják helyességét, mégis a BMI-index az elfogadott objektív arányszám. Induljunk tehát ki ebből! BMI, azaz Body Mass Index, testtömeg-index.
A titokzatos BMI
Ez a viszonyszám az ember magasságának és jelenlegi súlyának arányából megalkotott érték, amely ideális esetben 25. Akkor 25-ös az ember testtömeg-indexe, ha a magasságának centiméterben kifejezett értékéből kivonunk százat, és a kapott szám megegyezik a súlyával. Azaz például egy 180 centiméter magas ember testtömeg-indexe akkor lesz 25, ha súlya pontosan 80 kilogramm. Ezt nevezhetjük ideális súlynak. Ehhez képest túlsúlyosnak számít az, aki az ideális súlyától 1-16 kilogrammal tér el. Tehát már az egyetlen pluszkiló is betegségkezdetnek, vagy legalábbis rizikótényezőnek tekinthető.
Rengeteg módszert és csodagyógyszert próbálnak ki azok, akik valamilyen okból fogyni szeretnének. Pedig az alapszabály egyszerű: kevesebb kalóriát kell bevinni a szervezetbe, mint amennyit elhasználunk, azaz nem szükséges lemondani a szénhidrátot tartalmazó, vagy éppen a zsíros ételekről (bár nem árt), már az is eredményt hoz, ha az előzőleg elfogyasztott ételmennyiség felét veszi magához a fogyni kívánó (erre jó trükk, hogy csak fele mennyiséget szedünk a tányérunkra, mint eddig, vagy amennyit kívánunk. De azért nem ússzuk meg ennyivel! A mozgás (csak a test minden izmát rendszeresen átmozgató hatásos) mennyiségét pedig a duplájára kéne növelni. Ami nem csak a testsúlyt csökkenti, hanem ha rendszeres és kellően intenzív endorfinokat is felszabadít. Tehát egyszersmind teszünk lelki jólétünkért, mi több, a depresszió ellen is.
Az egészséggel szorosan összefüggő kérdés a testsúly. Honfitársainknak csupán egyharmada érzi úgy, hogy megfelelő a testsúlya. Minden második magyar gondolja, hogy több-kevesebb súlyfelesleggel rendelkezik. A lakosság egytizede egyenesen elhízottnak tartja magát, és mindössze néhány százalékos azok aránya, akik túl soványnak találják magukat. Férfiak és nők között nincs jelentős eltérés e téren, annál inkább van a különböző korcsoportok viszonylatában: míg a 30 év alattiaknál jelentősen kevesebben küszködnek túlsúllyal (és köztük a legmagasabb a túl soványak aránya), a legidősebb korosztályban (60 év felett) átlagon felül rendelkeznek súlyfelesleggel.
Mit teszünk érte, ellene?
Természetesen szoros összefüggés mutatkozik a testsúly és aközött, hogy mennyire tartjuk egészségesnek magunkat. Az egészséges testsúllyal rendelkezők érzik önmagukat a leginkább jó egészségi állapotúnak, a legkevésbé egészségesnek pedig az elhízottak mondják magukat. Ugyanez az összefüggés figyelhető meg annak kapcsán, hogy mennyit teszünk az egészséges életmódért: a legtöbbet azok tesznek, akik elégedettek a súlyukkal, a legkevesebbet pedig azok, akikre ez a legjobban ráférne: a legnagyobb túlsúllyal rendelkező honfitársaink.
A súlygyarapodás kérdése a lakosság négyötödét aggasztja kisebb vagy nagyobb mértékben, a nőket - a média által propagált, nádszál-karcsú nőideálnak köszönhetően - természetesen jobban, a férfiakat kevésbé. Ennek fényében nem is meglepő, hogy a fogyni vágyók közt az átlagosnál több nőt találunk, míg azok közt, akik csupán jelenlegi súlyukat kívánják tartani, több a férfi.”
Túlsúlyos és/vagy kórosan elhízott – lényeges a különbség orvosi szempontból a két kategória között. Bár sokan vitatják helyességét, mégis a BMI-index az elfogadott objektív arányszám. Induljunk tehát ki ebből! BMI, azaz Body Mass Index, testtömeg-index.
A titokzatos BMI
Ez a viszonyszám az ember magasságának és jelenlegi súlyának arányából megalkotott érték, amely ideális esetben 25. Akkor 25-ös az ember testtömeg-indexe, ha a magasságának centiméterben kifejezett értékéből kivonunk százat, és a kapott szám megegyezik a súlyával. Azaz például egy 180 centiméter magas ember testtömeg-indexe akkor lesz 25, ha súlya pontosan 80 kilogramm. Ezt nevezhetjük ideális súlynak. Ehhez képest túlsúlyosnak számít az, aki az ideális súlyától 1-16 kilogrammal tér el. Tehát már az egyetlen pluszkiló is betegségkezdetnek, vagy legalábbis rizikótényezőnek tekinthető.
Rengeteg módszert és csodagyógyszert próbálnak ki azok, akik valamilyen okból fogyni szeretnének. Pedig az alapszabály egyszerű: kevesebb kalóriát kell bevinni a szervezetbe, mint amennyit elhasználunk, azaz nem szükséges lemondani a szénhidrátot tartalmazó, vagy éppen a zsíros ételekről (bár nem árt), már az is eredményt hoz, ha az előzőleg elfogyasztott ételmennyiség felét veszi magához a fogyni kívánó (erre jó trükk, hogy csak fele mennyiséget szedünk a tányérunkra, mint eddig, vagy amennyit kívánunk. De azért nem ússzuk meg ennyivel! A mozgás (csak a test minden izmát rendszeresen átmozgató hatásos) mennyiségét pedig a duplájára kéne növelni. Ami nem csak a testsúlyt csökkenti, hanem ha rendszeres és kellően intenzív endorfinokat is felszabadít. Tehát egyszersmind teszünk lelki jólétünkért, mi több, a depresszió ellen is.
Családinet hozzászólások:
Előző hír
Immunerősítés
Következő hír
Aloe Vera, az életelixír
LEGOLVASOTTABB
Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról
A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.
Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai
Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.
Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?
A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.
Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is
A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.
Mit tehetünk, ha folyamatosan romlik a gyermekünk szeme?
A gyermekek látása világszerte egyre rosszabb, és ennek egyik egyértelmű oka a képernyő előtt töltött idő növekedése. Egy globális tanulmány szerint az utóbbi években egyre több gyermeknél jelentkezik miópia, más néven rövidlátás.
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: