Kellemetlen szövődmények

A gyógyszerek szedését valóban kísérhetik bizonyos mellékhatások - magyarázza Prof. Dr. Baló J. Mátyás bőrgyógyász, allergológus, a Budai Allergiaközpont orvosa. Az egyik legismertebb mellékhatás az antiobiotikumok szedését követően fellépő gyomor- és bélrendszeri panaszok. Az antibiotikumok ugyanis a kórokozókkal együtt a jótékony baktériumokat is elpusztítják a bélrendszerben, ez a kellemetlen szövődmény probiotikumok szedésével ellensúlyozható. Az aszpirin és más nem-szteroid gyulladáscsökkentők, így az ibuprofen is okozhat asztmához hasonló, nehézlégzéssel járó panaszokat, a tüneteket azonban rendszerint nem valódi gyógyszerallergia okozza. Ezt a jelenséget intoleranciának nevezzük, ami alkattól függő megnyilvánulás, „túlérzékenység a mellékhatásokra”.  

Nem megfelelő gyógyszerszedés, függőség

A gyógyszerek okozta mellékhatások lehetnek egészen enyhék, de bizonyos esetben igen komoly panaszok is jelentkezhetnek. Ismertek a gyógyszer kölcsönhatások következtében fellépő reakciók, melyek a több gyógyszer egyidejű szedésének következtében jelentkezhetnek. Ezért fontos, hogy különösen a krónikus betegséggel élők, így rendszeres gyógyszeres kezelésre szorulók minden esetben egyeztessenek kezelőorvosukkal, mielőtt új, addig nem szedett gyógyszert vennének be - hívja fel a figyelmet a professzor.

A gyógyszerek nem megfelelő módon történő bevétele is okozhat nem kívánatos szövődményeket. Bizonyos tablettákat éhgyomorra, másokat étkezés után, vagy közben kell bevenni, erről minden esetben tájékozódjunk. Fontos az is, hogy az előírtnál nagyobb mennyiségben ne szedjük a készítményeket. Az altató, nyugtató hatású és a barbiturát tartalmú gyógyszerek hosszú időn át tartó szedése függőséget okozhat. Ezeknél különösen fontos, hogy csak a kezelőorvos által előírt mennyiségben és ideig szedjük a készítményeket, abbahagyásuk pedig fokozatosan történjen. A kezelés hirtelen megszakítása akár elvonási tüneteket is okozhat.

Egyértelmű allergiás tünetek

• Kiütések, bőrvörösség, csalánkiütés, ajak- és torokduzzanat.
• Légzési nehézségek.
• Hányinger, hányás.
• Székrekedés, vagy hasmenés.
• Vérnyomás csökkenés, fejfájás, szédülés, fülcsengés, homályos látás.
• Zavartság ás szokatlan álmosság.

Hogyan vizsgálható?

Amennyiben gyógyszerallergia gyanúja merül fel, a diagnózis megállapítására több módszer, laboratóriumi vizsgálat áll rendelkezésre. A leggyakoribb a limfocita-transzformációs teszt. Ennek alapja az a tény, hogy a gyógyszerallergia a fehérvérsejtekhez - limfocitákhoz - köthető. A limfociták emlékezetében rögzül, hogy mely gyógyszer ellen "kell" fellépniük. Azaz, ha a kérdéses gyógyszerrel - akár mesterséges körülmények között is - találkoznak, aktiválódnak. A diagnosztizáló módszer alapja a specifikus limfocita "keresése", amely elraktározta magában a gyógyszer "tulajdonságait", majd a gyógyszerrel való második találkozáskor ezek alapján felismeri azt, aktiválódik és ezt számos egyéb sejtre is átviszi, egyes esetekben elpusztítva azokat (pl. a bőr- és nyálkahártya sejtjeit).  A vizsgálat során a pácienstől vett vérminta és a kérdéses hatóanyag aktiválódásának minőségét-mértékét mérik.

Amennyiben pozitív az eredmény, úgy a páciens semmilyen körülmények között nem szedheti az adott gyógyszer. Ha negatív, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a későbbiekben ugyanaz a gyógyszer nem vált ki ellenreakciót. Egyes esetekben, a beteg saját bőrén, az úgynevezett epicután gyógyszeres tesztelés kerül alkalmazásra. A hát bőrére egyesével felvitt gyógyszereket, illetve kísérő vegyületeiket tartalmazó tesztkészítményeket speciális ragtapasz segítségével rögzítenek. Az allergén felvitelének helyén kialakuló bőrelváltozásból és annak mértékéből olvassák le az eredményt. Az említett módszer azonban járóbeteg rendelésnél csak igen nagy körültekintéssel alkalmazható, mivel - bár ennek gyakorisága elenyésző - a tesztgyógyszerek életveszélyes reakciókat is kiválthatnak.

A vizsgálatok során kizárandók az allergiát utánzó pszichés alapon létrejött, vagy un. idioszinkráziás (egyes enzimek hiányán) alapuló reakciók. Az előbbinél a fogorvosi székben átélt stressz által kiváltott, az arcon megjelenő vörös foltosodás, vagy kipirulás jöhet létre. Ez gyakran a helyi érzéstelenítők beszúrása után jelentkezik és ájulást, remegést vagy vérnyomás emelkedést is okozhat. Az ilyen betegeket később nem merik kezelni, vagy a kezelésnél nem adnak nekik érzéstelenítőt. Az adrenalin (maga a stresszanyag) az érzéstelenítőkhöz keverve helyi érösszehúzódást vált ki, hogy a beadott csekély mennyiség gyorsabban hasson. Ezen körülmények pontosan tisztázhatók. Az utóbbinál számos kémiailag nem rokon gyógyszer vált ki azonos, kipirulással, szívdobogással, később hasmenéssel, esetleg hányással jelentkező tüneteket. Ennek hátterében a gyógyszer készítményekben gyakran jelenlevő tejcukor lebontásának hiánya is állhat, mely alkalmas teszttel igazolható.

Az allergológus és a családorvos együttesen kell, hogy megtalálja a beteg számára fontos, ugyanakkor jól tolerálható készítmény(eke)t.  

Forrás: www.allergiakozpont.hu

Fotó: taddy12: Medizin oder Drogen ?