Hogyan legyünk boldogok?
Rengeteg a megtépázott lelki életet és felborult egyensúlyunkat segítő módszer, mégis a gyakorlat azt mutatja, hogy egyre több a lelki probléma és az emberek többsége elcsigázott, a párkapcsolatok zöme romokban és növekszik a válások, ahogy a magányos, elkeseredett, a frusztrált emberek száma is.
Boldogok vagyunk, ha a dolgaink rendben mennek és egészségesek vagyunk, vagy megtaláltuk a nagy őt és van elegendő pénzünk. De vannak, akik azt mondják, hogy szex közben juthatnak hozzá életük legboldogabb pillanataihoz. De vajon mi történik akkor, ha dolgaink nem úgy mennek, ahogy elképzeltük? Hova lesz a boldogság, ha a pénz elfogyott, vagy mi van szex nélkül? Biztos, hogy a boldogság egyenlő azzal, amit a szex, a pénz, a siker nyújtani tudnak számunkra?
Ha dühösek, indulatosak vagyunk, vagy sértettek, nem tudunk örülni még az egészségünknek sem és ha a frusztrációval azonosítjuk magunkat, akkor még a legkedvesebb barátunkat is bosszantó ellenfélnek látjuk. Hiába van meg mindenünk, ha lelkünket sérelmekkel, bánattal, elkeseredéssel tápláljuk. Viszont ismerünk olyan eseteket, amikor tragédiából kikerülve az emberek, átértékelve életüket sokkal elégedettebben élnek, mint a tragédia előtt.
Sajnos semmiféle garancia sincs arra, hogy a siker, a pénz és szex meg tudják adni számunkra azt a boldogságot, amire vágyunk.
Mégis mit tehetünk boldogságunkért?
- legyünk tudatosak a bennünk zajló negativitásra, hogy ellen tudjunk állni neki
- különböztessük meg az ártót, a hasznostól
- fejlesszük magunkban az együttérzést és a jóindulatot először a saját magunk irányába, hogy másokkal is megtehessük
- törekedjünk a belső fegyelem kialakítására
- fogadjuk el az élet részeként a nehézségeket és a szenvedést
- meg kell értsük, hogy a boldogság nem csupán a gyönyör, vagy egy jóérzés, hanem a szomorúság és az öröm egyben
Problémák vannak és lesznek is. Ha falakat emelünk magunk elé, ha körbebástyázzuk magunkat a félelmek és sérelmek hamis erejével, elzárjuk magunkat életünk valós örömeitől és egymástól is. Ha bátrak vagyunk és kapcsolatba lépünk a szívünkkel, együttérzőbbek lehetünk önmagunkkal és ráébredhetünk arra, hogy valójában hasonlítunk egymásra. Nyitottabbak, érzékenyebbek (nem érzelgősek!) leszünk a magunk és mások, az élet problémáival szemben. Ez pedig már nem a kötődés másokhoz és a külső dolgokhoz, hanem a szabadság, mely a kölcsönösségben, a tartós boldogságban gyökerezik.
Knolmár Marica
www.turiyam.com
Közösségi hozzászólások: