Szeretjük vagy fegyelmezzük?
Kókai Kata [cikkei] - 2007-03-12
Néhány szülő szemében a két fogalom nem fér össze, hiszen a fegyelmezést rendszerint a fizikai fenyítéssel tekintjük egyenlőnek.
Sok szülőtől hallottam már, hogy nem fér össze a fegyelmezés a szeretettel, hiszen egy vajszívű szülő sosem lenne képes megütni a gyermekét. Mindig kérdőn néztem, de soha nem kaptam magyarázatot rá, vajon miért gondolják a szülők, hogy egy gyermeket másként nem lehet fegyelmezni. Hiszen egy gyermek - bár nem tud még sokat az életről -, nem egy alacsonyabb rendű lény, aki nem ért a jó szóból. Nem beszélve arról, hogy sokszor a rossz viselkedésnek közvetve (vagy közvetlenül) maga a szülő az oka.
Ki a ludas?
Gyermekünket fegyelmezni szeretnénk. Hogy miért? Egészen egyszerűen azért, hogy felnőtt korában, sőt, már az iskolában is megállja a helyét, alkalmazkodjon az őt körülvevő világ elvárásaihoz. Amikor valami rosszat tesz, azért fegyelmezzük, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő. Sajnos olykor nem vesszük észre, hogy mi, szülők vagyunk a hibásak a gyermek viselkedéséért, mert előbb büntetjük meg, minthogy elmagyaráznánk mit miért nem szabad.
A gyermek, főként óvodás korban szüleit, kortársait tekinti elsődleges mintának. Ha szülei kiabálnak, ő is azt teszi, ha kortársaitól hall egy új szót, otthon visszamondja azt (akkor is, ha káromkodás, és valójában nem is tudja mit jelent). Ilyenkor nem a megdorgálás, hanem a beszélgetés segíthet. Derítsük ki, honnan hallotta a csúnya szavakat, figyeljük meg, mi váltja ki a rossz viselkedést.
A szülőnek szabad, a gyereknek nem?
A családok többségében sajnos még mindig a büntetés, a kiabálás, a tévétől eltiltás, vagy éppen a "gyengédebb fizikai fenyítés" (értsd ezalatt az elfenekelést) a jellemző. Pedig mi magunk és képesek vagyunk szélsőségesen, a normáktól eltérően viselkedni. Ha logikusan végiggondoljuk, mi felnőttek - akik olyan nagyra tartjuk tudásunkat, tapasztalatunkat - számtalan hibát követünk el az életben.
Szándékosan sót szórunk a főnök kávéjába, hogy megvicceljük, vagy éppen megbántunk valakit, aki nem érdemli azt meg. Mégsem ordít velünk senki, és valószínűleg rögtön feljelentenénk azt, aki letolná a nadrágunkat és elfenekelne. Akkor vajon miért tesszük mi ugyanezt gyermekünkkel? Meg kell értenünk, hogy gyermekünk viselkedése legtöbb esetben fejlődését szolgálja, akkor is, ha rossz fát tesz a tűzre.
Hogyan fegyelmezzünk ésszerűen?
Az első és legfontosabb, hogy gyermekünk érezze szeretetünket, törődésünket. Hányszor halljuk az üres frázisokat, miszerint "én érted dolgozom éjjel-nappal" vagy "mindent megkapsz és ez a hála". Ezalatt vajon azt értjük, hogy az anyagi támogatás mellett már nem is kell szeretet? Egy gyermek hiába kapja meg a világ összes játékát, ha nem érzi szülei szeretetét. Sokkal kiegyensúlyozottabb az a gyermek, akinek talán nincs is játéka, de szülei elegendő időt fordítanak rá.
Főként a szegény családoknál figyelhető meg, mennyivel jobban viselkednek a gyermekek, hiszen szüleik a reggeltől estig tartó karrierépítés és a luxusjátékok helyett közös kirándulással, papírhajtogatással, labdázással mutatják ki szeretetüket.
Az ésszerű fegyelmezés első lépése, hogy felismerjük saját hibánkat, mert amíg erre nem vagyunk képesek, nem tudjuk megérteni mit miért tesz gyermekünk. Fenyítés és kiabálás helyett magyarázzuk el mit miért nem szabad tennie, s értessük meg vele, hogy a rosszalkodással nem vívhatja ki mások odafigyelését.
A közös játékok, kirándulás segíthetnek abban, hogy a gyermek kiegyensúlyozottabb legyen, s a közös családi programok révén a fegyelmezésre is egyre kevésbé lesz szükség. Önzetlen példamutatással, és rengeteg szeretettel könnyebben boldogulunk a gyermeknevelés olykor rögös talaján.
Fotó: foter.com
Családinet hozzászólások:
Hozzászólások (14 - 5)
Diane
#14 2010. március 08. 09:19:48 | hétfő
Ezzel nagyjából egyet tudok érteni.
Nem mondta senki, hogy egy gyermek alacsonyabb rendű, sőt némelyik gyereknek már most több esze van, mint egyes felnőtteknek, és több érzelem is van bennük még:).
Nem mondta senki, hogy egy gyermek alacsonyabb rendű, sőt némelyik gyereknek már most több esze van, mint egyes felnőtteknek, és több érzelem is van bennük még:).
lillavirag116
#13 2010. március 08. 06:09:00 | hétfő
Kedvs Diane. Természetesen voltak nehezebb napok,sőt nagyon nehezek is.El is szakadt a cérna néha,de akkor sem a gyerekkel "üvöltözte,vagy fenekeltem".Néha a főnökünk miatt vagy bárki miatt elszakad az a bizonyos cérna.Akkor velük is üvöltünk,vagy megütjük?Ja? az más,Őket nem lehet,csak a gyereket,mert Ő alacsonyabb rendü?Mi felnöttek mindíg tökéletesen viselkedünk és megértjük egy szóbol ha valaki valamit kíván tőlünk?Hát én nem .Ez az én magánvéleményem.
Diane
#12 2010. március 07. 22:21:20 | vasárnap
Kedves lillavirag! Ez annyira szép, hogy már már meghatottál, és majdnem el is hittem, de szerintem ez túl szép, hogy igaz legyen. Persze biztos tökéletes anya vagy, nem kétlem, de azt nem hiszem, hogy a fiad eddigi életében még egyszer sem szakadt el a cérna nálad. Nem mondom, hogy ez azt jelenti, hogy bármikor is megütötted, de hogy voltak rosszabb, nehezebben kezelhető időszakok ebben biztos vagyok. Tisztelem a kitartásod, de ez az én magánvéleményem.
lillavirag116
#11 2010. március 06. 18:26:59 | szombat
Nekem semmi bajom az un.gazdagabb családokkal.Én PEMETE korábbi írására reagáltam.Egyébként is kérdés számomra,hogy mi a gazdagabb és szegény.Hála Istennek nem panaszkodhatok,de valószínüleg ez nem érdekel senkit.Azonban ismerek bizony szó szerint nagyon szegény családokat akik éjt nappallá téve dolgoznak,és igenis fáradtan,elcsigázottan is jut idejük a gyermekeikre.Nagy szeretetben,tisztességre,becsületre nevelik Őket.
Nem akartam megbántani senkit.
Nem akartam megbántani senkit.
Uriasszony
#10 2010. március 05. 21:05:50 | péntek
Csak csöndben kérdezem. Olyan, hogy szeretetben ÉS bőségben miért nem vetődött fel? A kérdés nem föltétlen vagylagos. A gazdagabb nem biztos, hogy kevésbé szert, a szegény sem azonnal szeret szegénysége okán. Nem ezen múlik. A gyerek gazdagságtudatát ilyenkor alapozod meg.
lillavirag116
#9 2010. március 05. 19:02:02 | péntek
Kedves kis dani.Nem tudja elvenni az "életkedvem" diane,tudom mi vár rám a későbbiekben,már végigcsináltam.Jó ha megosztjuk egymással a véleményünket.Nem szabad feladni,hogy egyser minden szülő belátja:azzal adhat a legtöbbet a gyermekének,ha szeretetben nő fel,nem biztos,valószínüleg majd Ő is ezt adja tovább.Aki szeretetben és nem csak luxusban nő fel,valószínüleg tudni fogja felnőtt korában is a korlátait és ha Ladára futja nem vágyik Ferrrarira.Szeretni fogja a kis Ladáját is,mert az övé.Nekem ez a véleményem és így nevelem a babákat is.Persze mások véleményét is meghallgatom és tiszteletben tartom.Hiszen ahány család,annyi életforma.
lillavirag116
#8 2010. március 05. 18:56:57 | péntek
Kedves Diane.Mindkettőnknek van már az első házassából gyermeküknk,nem is egy.Már majdnem felnőttek,de én személy szerint még egyetlen gyermeket nem ütöttem meg soha.Hála Istennek nem volt rá szükség,pedig én a most 21 éves fiamat 12 éves kora óta egyedül neveltem,meghalt az édesapja.Megbeszéléssel,szép szóval mindíg elértem nála mindent,most is.Születése óta ezt tapasztalta és nem próbálta kitologatni a határokat.Most is tudja hol a határ,pedig rengeteget dolgoztam,hogy egyedül biztosítani tudjam neki amire szüksége van,de szeretetben,megértésben soha nem szenvedett.Időm akkor is volt rá,amikor 12 óra munka után este 7 órakor hazaestem és kezdődött otthon az un.2.műszak.Ma egyetemista,de a két kicsi mellett is mindíg van rá időm.Ha máshogyan nem interneten tartjuk a kapcsolatot,mindent megbeszélünk,akár éjjel 11 órakor is amikor a picik alszanak.Nekem megérte a sok türelem,a szeretet pedig nem kerül semmibe.
kis_dani
#7 2010. március 05. 14:57:17 | péntek
Kedves Diane: miért veszed el az életkedvét, Ő így is mindent duplán kap, duplán kap! 
Diane
#6 2010. március 05. 11:45:29 | péntek
Kedves 15 hónapos babák Anyukája! Térjünk vissza a témára 1,5 év múlva:).
Mikor elkezdik majd egyszerre kitologatni a határokat.. Majd akkor kiderül mennyi türelmetek van.
Mikor elkezdik majd egyszerre kitologatni a határokat.. Majd akkor kiderül mennyi türelmetek van.
lillavirag116
#5 2010. február 11. 19:34:58 | csütörtök
Nekem iker babáim vannak.A párom rengeteget dolgozik,hogy a normál körülményeket biztosítani tudjuk nekik,de a szeretet nem az anyagiakon múlik.Szeretni és odafigyelni fáradtan és milliók nélkül is lehet,még 2 gyermekre is.Nem könnyű kető felé magyarázni éd türelmesnek lenni,de még soha nem jutott eszünkbe,hogy fenekeljünk.Nehéz néha türelmesnek lenni,de megéri.Nekem mind a kettő baba szinte mindent megért és 15 hónaposak.Kedvesen beszélünk velük,de ha felemejük a hangunkat (nem üvöltünk) tudják,hogy az konoly és megértik,hogy nem szabad.Igaz,amit szabad és nem veszélyes a számukra,mindent megengedünk.Úgy rndeztük be az életünket és a lakást,hogy jól érezhessékmagukat.A SZERETET azt hiszem mindennél fontosabb,ezt érzik ŐK, nem a fenekelést.
Előző hír
Rajzolás - Miért a falra?
Következő hír
Mit sportoljon a gyermek, ha asztmás?
LEGOLVASOTTABB
Az emlődaganat helyi kiújulásának típusa és ideje előrejelezheti a lehetséges áttéteket
Gépi tanulás segítségével nagy pontossággal megjósolható, hogy az emlőrák elsődleges kezelése után milyen típusú helyi kiújulásra van esély, és ezután kialakulhatnak-e szervi áttétek, derül ki a Semmelweis Egyetem friss kutatásából. A szakemberek 154 beteg adatainak elemzésével egyebek mellett kimutatták, hogy minél több idő telik el az első diagnózis és a tumor visszatérése között, annál kisebb az áttétek kockázata. A kutatás eredményei fontos lépést jelenthetnek a személyre szabott terápiás stratégiák kialakításában.
A ferde testhelyzetben való alvás előnyei
A ferde testhelyzetben való alvás egy enyhén döntött fekvőfelület révén hasznosítja a gravitációt. Az ötlet nem újkeletű: bizonyos állatfajok és már az ókori egyiptomiak is felismerték, hogy a fej kissé megemelt helyzete sokszor előnyösebb. A modern tudomány pedig megerősíti, hogy a 3,5-5 fokos szöggel megemelt ágy segítheti a jobb alvást, a regenerációt és a méreganyagok eltávolítását.
Egy anya megkéselte 11 éves fiát egy Disneyland-i kirándulás után
A szülői szeretetnek a világ legbiztonságosabb helyét kellene jelentenie egy gyermek számára. Tragikus módon azonban előfordul, hogy éppen a gondviselők okoznak fájdalmat. Nemrégiben egy anya állítólag halálra késelte 11 éves fiát egy Disneyland-i kirándulást követően.
Fiatal édesanya tragédiája: agyvérzés következtében hunyt el a szülés után
Megdöbbentő tragédia rázta meg a nyíregyházi közösséget: egy 22 éves kismama életét vesztette nem sokkal gyermeke születése után. Az eset körülményeit jelenleg is vizsgálják a hatóságok és az egészségügyi szakemberek.
Életmentés-Elsősegély Egészségügyi vészhelyzetben
Az elsősegélynyújtás és az életmentő beavatkozások kapcsán gyakran felmerül a kérdés, hogy "Miért kellene ezt tudnom? Nem vagyok egészségügyi szakember!" Erre a válasz egyszerű: a váratlan események nem válogatnak szakmai háttér vagy felkészültségi szint szerint.
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: