Mielőtt felsorolnánk ezeket az alapelveket, hangsúlyozni szeretnénk, ne állítsuk a gyermeket kizárólag egyedül meghozott kész döntések elé. A palánta megérdemli, hogy figyelembe vegyük az ő egyéni igényeit is. Mielőtt meghatároznánk, mennyi időt tölthet a gyermek a képernyő előtt, gondolatban sorra tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket: 
- Miért akar tévézni a gyermekem? Szeretne kikapcsolódni? Ismeretekre van éppen szüksége? Csak unaloműzésből nézi? Tényleg nincsenek barátai, akikkel játszhatna? Gondjai vannak? Én is (férjem /feleségem) is sokat nézünk tévét? 
- Gyermekem célzottan választotta ki az adást? 
- Egyáltalán megbeszéli velem, mit is látott? Tudom én egyáltalán, mit néz meg a gyerekem? Elég jó vele a kapcsolatom? 
- Mivel foglalkozott gyermekem ezen a napon? Játszott ma már a szabad levegőn? 
- Barátok társaságában vagy egyedül szokott tévézni? Én is (feleségem /férjem is) megnézem vele együtt a programokat? Ha egyedül szeretne tévézni a gyerek, akkor engedjem meg neki? 
- Hogyan viselkedik a gyerek a képernyő előtt? Feszült érdeklődéssel, unatkozva, vagy éppen úgy tűnik, mintha nem is figyelne oda, vagy mintha nem is lenne jelen? Milyen benyomást tesz rám, nyugtalanságot, félelmet, feszültséget, idegességet látok rajta? Netán szorongást is? 
- Muszáj neki végignézni ezt a műsort?

Aki őszintén megválaszolja ezeket a kérdéseket, annak jó oka lesz rá, hogy egy bizonyos délutáni időpontban jelölje meg a tévénézés engedélyezését. Mindenképpen az a szempont vezéreljen minket, hogy a televíziózás ne legyen a napirend domináns programja és ne terhelje túl csemeténket. Pontosan a gyerekek korlátozott terhelhetősége okán vegyük számításba, minél kisebbek, annál kevesebbet engedjük őket a képernyő elé. A kisgyermekek este már egyáltalán ne nézzenek tévét. Az ideális állapot az lenne, ha a 16 éven felülieknek szóló filmeket csak 22, a 18 éven felülieknek szólókat 23 óra után adnák le.

Az időtartamot nézve a különféle információs anyagok eltérő adatokat közölnek és azokat is fogadjuk kritikával.
Itt olvasható egy javaslat-lista, amit a német állami egészségügyi felvilágosító intézet állított össze:

  A 3 év alatti gyermekek egyáltalán ne nézzenek tévét.
  3-5 év közötti óvodás korúak naponta fél óránál többet ne töltsenek a képernyő előtt.
  A 6-10 éves kisiskolások ne töltsenek napi egy óránál többet tévézéssel.
  Az eddig felsorolt korosztályok lehetőleg ne egyedül nézzék a filmeket, műsorokat.
  Napjában csak egyszer üljenek le a gyerekek a tévé elé.
  A tévénézésre határozzunk meg egy bizonyos időpontot.
  Amint vége van egy adott programnak, azonnal kapcsoljuk ki a készüléket.
  Amennyiben egy gyerekeknek szóló film tovább tart, mint egy óra, vegyük fel videóra és osszuk fel a gyermek korának megfelelő epizódokra.
  Iktassunk be a család életébe egy tévé-mentes napot vagy hétvégét.
  Ehelyett olvassunk a gyereknek, vagy meséljünk neki fejből, hallgassunk együtt mesét vagy hangjátékot, üljünk le közösen játszani.
  Ne hagyjuk, hogy a csemete váltogassa a csatornákat. Előzetesen és célzottan keressünk ki vele együtt, neki való adásokat.
  Beszéljük meg gyermekünkkel a látottakat.
  Óvodába, iskolába indulás előtt, és egyáltalán az étkezések alatt ne legyen bekapcsolva a készülék.
  A lefekvés és a tévézés között legalább egy óra teljen el.
  Ne tegyünk tévét a gyerekszobába.

Idézünk egy tudatos édesanyát, akinek a családjában az alábbi gyakorlat valósul meg:
„Mi demokratikus keretek között beszéljük meg, ki, mikor, milyen programot szeretne megnézni, ill. mit választhat, ugyanis nálunk csak egy készülék van a lakásban. Nem nehéz megegyezni, mert csak meghatározott időpontokban lehet tévézni.
Marci és Hanna kizárólag péntek és szombat este, akkor is csak negyed kilenc után ülhet le a készülék elé, természetesen egy gyermekeknek való filmet nézhetnek meg. Én is csak kétszer nézek tévét, késő este, amikor elrendezem a tiszta ruhákat. Ilyenkor kinézek magamnak valamilyen kellemes, vidám hangulatú filmet, esetleg egy krimit. A fennmaradó időben a férjemé a távirányító.
Eszembe sem jutott, hogy saját készüléket vegyek a gyerekeimnek, bár ma már sok családnál megtalálható a gyermekszobában.”

A tv butít és egészségtelen
Ma már sok gyermeknek vesznek a szülők a tévé mellett videót, számítógépet, játékvezérlőket.  
Minél korábbi életkorban engedjük a gyermeket képernyő elé, annál gyengébben fog teljesíteni az iskolában. A passzív tévézés inaktivitásra kárhoztatja a gyereket, ezáltal szellemi képességén túl testi épségét is veszélyezteti.
Berthold Koletzko, a müncheni gyermekklinika professzora egészen drasztikusan nyilatkozott:
„azok a gyermekek, akiknek saját tévéjük van, általában butábbak és kövérebbek, mint azok a kortársaik, akiknek nincs készülék a szobájában. A túlzásba vitt tévézés összefüggésben van a mozgáshiánnyal, túlsúllyal, magatartászavarral, hiperaktivitással, a gyenge olvasási képességgel és összességében lassítja a mentális fejlődést. Ezt újabb és újabb vizsgálatok támasztják alá."
Dr. Winterstein, a göppingeni egészségügyi intézet gyermekorvosa 1894 iskolakezdő gyermeknél vizsgálta meg a szellemi érettség mértékét. Tesztet végeztetett velük, emberalakot kellett rajzolniuk. Minél többször és minél hosszabb ideig ültek a gyermekek a képernyő előtt, annál pontatlanabbul sikerültek az alakok. Dr. Winterstein szerint „a gyors egymásutánban látott képsorozatok gátolják a szemlélődő érzékelést, és ezáltal a belső képek kialakulását is”.

Új- Zélandon végzett vizsgálatok is azt mutatták, hogy azok az 5-15 év közötti gyermekek, akik „megrögzött” tévénézők voltak, vagyis több, mint 3 órát ültek a képernyő előtt, jóval nagyobb arányban nem hagyták abba iskolai tanulmányaikat, mint azok, akik inkább csak kevés időt töltöttek a televízió előtt. Utóbbiak közül kerültek ki többségében azok a személyek, akik egyetemet végeztek.

Az Egyesült Államokban, Kanadában és Németországban végzett kutatások kimutatták, hogy a tévé műsorok és a számítógépes játékok a gyermekeket és fiatalokat hajlamosítják az erőszakra, és a valóságról alkotott képüket is eltorzítják. A számítógépes játékokat itt veszélyesebbnek ítélték meg, mint a tévé-műsorokat.
Ezt nem nehéz elhinni, ha meggondoljuk, hogy pl. az Egyesült Államokban egy 4 elemit elvégzett gyermek átlagosan 8000 gyilkosságot látott már életében. Azok a gyermekek, akik sokat nézik a tévét, szexuálisan koraéretté válnak, korábban kerülnek kapcsolatba az alkohollal, cigarettával és egyéb drogokkal is.

És ha még nem elég ellenérvet soroltunk fel, akkor lássunk még egy indokot:
 
A tévé-készülék elektromágneses sugárzást okoz, ha csak rövid időre kapcsoltuk is be. Kikapcsolás után még több órán át megmarad a feszültség a képernyő felületén és a készülékben. Akkor még nem is beszéltünk a tűzvédelmet biztosító káros anyagokról, amit szintén belélegez a gyermek.

A cikksorozat további részei:
Segítség, tévézik a gyerek!
Segítség, tévézik a gyerek! 2. rész
Segítség, tévézik a gyerek! 3. rész