A női test nagyon sokválltozáson megy keresztül a terhesség, a szülés és a szoptatás ideje alatt. Szerencsés esetben mellettünk van egy férfi, aki szeret. Megértéssel, türelemmel és esetleg kíváncsisággal szemléli ezeket a változásokat és biztosít minket arról, hogy gyönyörűek vagyunk.
Baráltőm ebben a szerencsés helyzetben van. Én ellenben egyedül vállaltam a babámat néhány évvel ez előtt. Nem is tudtam miből maradok ki, amíg nem láttam őket együtt a férjével babát várni. Barátnőm fördik párja szerelmében. Persze szülés után ő is kritikusan vizsgálgatta a tükröt, de a férfi aki mellette van, csak legyint minderre. Magához húzza, megöleli asszonyát és barátnőm tudja, hogy ő szép. Én pedig irígykedek.
Soha sem gondoltam hogy ennyire nehéz lesz érzelmileg egyedül. Azt hittem mindent meg tudok majd oldani. Sőt könnyebb lesz, hiszen nem kell megvitatnom majd egy férfival, hogy hol aludjon majd a baba, velünk vagy kiságyban, nézheti-e a tévét, vagy sem és így tovább. Nem így lett. Irígyen nézem sógornőmet a mai napig, hogy oda kiabál bátyjámnak: Megint bekakált, most tejössz!
Az én aggodalmaimat a testemmel kapcsolatban nem oszlatta el senki, amellett nekem kellett minden alkalommal pelenkáznom, fürdetnem, büfcsiztetnem. Azért kárpótolt az anyaság mindenért amit feladtam. Kiegyensúlyozott voltam, csak néha kellett egy-egy kissebb depressziót leküzdenem.
Kislánykám két éves volt, amikor újra bekopogott a szerelem. Romantikusan és lassan bontakozott ki. Minden rendben ment, ezért is volt meglepő, hogy az ágyban azt tapasztaltuk, nem megy. Az aktus fizikai képtelenségnek tűnt és nem csak az első alkalommal. Visszagondolva sok oka lehetett ennek. Nem csak a külsőm miatt aggódtam, de egy viszonylag idegen férfi volt az ágyamban, de legalábbis olyan, aki előtte nem volt ott. Viccesen eszembe jutott akkoriban hogy talán annyira megviselte szerveimet a szülés, hogy a testem úgy döntött, többet se ki, se be ide senki. Szerencsére az említett férfi megértő és türelmes volt. Én nem annyira, mert nem értettem a testem reakcióját. Eddig soha sem találkoztam ezzel a problémával.
Orvoshoz fordultam, aki véleménye szerint nem kell mindjárt komoly lelki okokra gondolni. Hiszen a szeretkezésben részt vevő szerveim rég voltak használva. Csak gyakorolni kell, de azért javasolta még a besötétítést. Ezen nevettem, de igaza lett. A türelem, a gyakorlás és a sötétség bevált.
Barátnőmnek van egy másik barátnője, aki most babát vár egyedül. Barátnőm nem érti, hogy másik barátnője miért annyira labilis érzelmileg, miért mondja, hogy ő bizony szoptatni nem is akar. Miért érzi úgy , hogy egy tank lett. Miért utasítja el néha a még meg sem született babáját. Én ellenben értem őt.
Sokszor, amikor valami jól működik, nem is tudjuk mennyire szerencsések vagyunk. Amikor egy nő kismama lesz, ő és a kisbaba kerül a főszerepbe. A szerencsések mellett pedig ott van a szerető és gondoskodó férj és apa, aki biztosítja, hogy boldog időszak legyen ez a párjának és egyúttal neki és a babának is.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)