A kismamák nagy része a gyermek születését követően hirtelen nem találja a helyét, szerepét, hogy hol helyezze el önmagát a világban. Hogyan éljük át az első meglepett napokat, hónapokat a babával nyugodtan, és maradjunk kiegyensúlyozottak, mint önálló, különleges, megismételhetetlen egyéniség, Nő!
A gyermekszülést követően sokan csak az anyaszerepnek élnek, pedig többek vagyunk ….
Valóban fantasztikus érzés volt anyává válni! Csodás érzés a várandósság, felkészül a nő, hogy a csinos kis alakját elveszítve, óriási pocakot növeszt, sőt, talán hozzá még óriási combokat, feneket, vaskos karokat - ez már elég kijózanító - de még boldogok vagyunk, hiszen egy új élet van bennünk és növekszik a mi testünkben, értékesebbek vagyunk ilyenkor a Föld legdrágább kincsénél, hiszen Ő él bennünk, mi vigyázunk rá, tápláljuk a köldökzsinóron keresztül.
Számunkra is fontos lesz mit eszünk, (eddig jó volt egy gyors szendvics ebédre, elvégre rengeteg a munka, hajtás van) DE most már fontos és odafigyelünk mikor mit eszünk, hiszen ezt kapja Ő is bennünk! Az egész család extra szeretettel vesz körül minket Ő miatta…. és mi élvezhetjük a királynői bánásmódot!
Eddig rendben is volnánk, DE mi történik a baba világra jövetele után?
A rózsaszín lufi kidurran!
Beindulnak a fájások! Ezt csak mi érezzük, szenvedünk, nagyon fáj, és fáj, …és végre kibújik a várva várt kisbabánk! Imádnivaló!
Mindenki imádja, babusgatja, elhalmozzák sok ajándékkal, dédelgetik, gügyögnek neki… és valahogy ránk már senki sem figyel! Mi lett a királynővel? Anya lett!
Már nem én vagyok, a régi én? Már nem vagyok érdekes, vonzó NŐ???
A sógorom egyszer azt mondta nekem, hogy már nem vagyok nő, már anya vagyok! Kiborultam!!!
Mi az, hogy azért mert szültem egy gyermeket, már nem vagyok többé Nő, nem vagyok a régi én? Mi lett velem?
És ha a tükörbe nézek, látom, tényleg nagyon megváltoztam. Hirtelen rám tört a kétségbeesés. Tényleg nem érzem magam nőnek! Van rajtam egy csomó súlyfelesleg, úgy érzem magam, mint egy lufi. Hol a derekam?A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Tényleg nem vagyok már nő? Akkor most mit kéne tennem? Hogyan kéne gondolkodnom önmagamról? Hogyan kéne viselkednem az új szerepemben?
És jön a Védőnő! Hála az égnek! Tőle megkérdezhetem, hogy mi is a helyzetem jelenleg???
És igen, Anya lettem!
Jön az elfogadás, türelem, amik nem az erősségeim, de épp ezt kell most megtanulnom!
Egyenlőre valóban elsősorban Anya vagyok, van egy pici baba, aki még mindig tőlem függ, én táplálom a tejemmel, és én viselem gondját, az életem néhány hónapra átengedem neki, pelenkázás,etetés, fejés, pici pihenés, magamat is megetetem és kezdem a babával elölről… és így mennek a napok… egy kis séta jól esik a friss levegőn! Babácskám is jót alszik odakinn, elringatja a babakocsi!
Felébred, rám mosolyog, és én tudom, hogy jó helyen vagyok a Világban!
Nyugi, csak semmi pánik! Pár hónap és újra kezembe vehetem az életem, jöhet a diéta, torna, edzés, a testem szépen lassan visszanyeri régi fényét, (majdnem teljesen), csinos vagyok újra! és ahogy a testem újra nőiessé alakul az edzések során a lelkembe is visszatér az az ismerős NŐ, aki annak idején megtervezte ezt a kisbabát! Lám újra vonzó NŐ lettem! A tükörbe nézek, mosolygok, ismerős arc, de mégis más. Kedves, határozott, magabiztos, felelősségteljes, gondoskodó, és mégis önálló célokkal és tervekkel a jövőre nézve, jöhet újra a munka, alkotás a Nagyvilágban…
Újra ÉN vagyok, de már érettebben, több lettem, mint ember, és gazdagabb lett az életem egy csodás gyermekkel! Az életem igazi értelmével! Így tulajdonképpen mindent megkaptam, amire csak vágyhattam és még előttem az élet!
Hajrá, vessük bele magunkat és élvezzük ki minden pillanatát!
Szeretettel ajánlom írásom minden olyan anyukának, leendő anyukának, akik a szülést követően kicsit bizonytalannak érzik a jövőt, vagy nehezen viselik az első időszakot a baba körül, vagy épp csak pár hét van hátra a baba születéséig, és nehezen találják a helyüket az új szerepükben! Fel a fejjel, az élet egyik legcsodálatosabb hónapjai ezek egy Nő számára!
Engedd el magad, nyugi, és élvezd ki minden pillanatát, mert hamar elszállnak majd a hónapok, és nem lehet őket visszahozni! Merjük átengedni magunkat a babának és élvezzük ki teljességében a meghitt pillanatokat, hiszen ezek nagy részét mi ketten éljük át, (Apa dolgozik…) ezek a mi pillanataink! Ezek a pillanatok formálnak meg minket jó Anyává, megértő és türelmes feleséggé, és ha eljön az idő, újra visszakapjuk a régi munkahelyi asztalunkat és visszatérünk az életbe, mint céltudatos, tettre kész, vonzó, energikus NŐ!
Fotó: PublicDomainPictures/pixabay.com
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)