Kórházban, háborítatlanul

Zsófi második gyermekét várta, aki Ádám fia után kislánynak ígérkezett. Mivel az első szülése két héttel a kiírt időpont előtt indult, ezért Zsófi most is így készült a kis Léna érkezésére. Ráadásul a férje pont erre a hosszú hétvégére tudott hazajönni Németországból, ahol jelenleg dolgozik. Így is lett, Zsófi jól időzített.

Épp dél volt, amikor Zsófi hívott, hogy barnás-véres foltot talált a fehérneműjén. Kontrakciókat még nem érez, de sejti, hogy elérkezett a napja. Rá két órára sms-t kapok tőle, hogy szépen, lassan jönnek a fájások. Válaszomban kérem, hogy szóljon időben, hiszen Pomázról kell a kórházba érnem. Fél négykor hív, hogy most már induljak. Gyorsan autóba ülök, és egyszerre érkezünk a kórházba. Zsófit elnyeli a vizsgáló; nst és hüvelyi vizsgálat vár rá -, én addig átmegyek a gyermekágyas részleg várójába, ahol az öccse és a barátnője őrzik Zsófi táskáit. Kérdezik: érdemes-e itt várakozniuk, de végül abban maradunk, hogy hazamennek, és majd telefonon tartjuk a kapcsolatot.

Visszamegyek a szülőszoba elé, és a váróban a jól megszokott padon üldögélek. (Ebben a kórházban ugyanis az a szokás, hogy a kísérők csak aktív vajúdás idején, a szülőszobán lehetnek együtt az édesanyával). Aztán Zsófi is megjelenik hálóingben, jókedvűen, még nem túl vészes kontrakciókkal. A vizsgálat szerint egy ujjnyira tágult. "Ádámmal ilyenkor már kettő volt" -  idézi fel kissé csalódottan első gyermeke születését. Beszélgetünk, mesél a kisfiáról, a férje új munkájáról, a családjáról. Azután úgy dönt, bemegy a vajúdóba, és ledől, hiszen szüksége lesz még az erejére, másrészt fekve nem olyan erővel jönnek a kontrakciók. Zsófi ugyanis vár. Nagyon várja a férjét, hogy együtt szülhessenek.

Tovább ücsörgök a padon. Hoztam olvasnivalót, így gyorsabban telik az idő. Zsófi újra kijön, most már erősebbek a méhösszehúzódásai. Kicsit beszököm én is a szülőszoba folyosójára, és Zsófi kérésére lefényképezem erősen domborodó pocakját. Hát, ezt is megörökítettük az utókornak. Pár hét múlva már úgyis olyan hihetetlen lesz, hogy neki ekkora hasa volt...

Újabb várakozás, közben a férj repülője 10 órakor Ferihegyen landol. Még egy szűk óra, és ő is ideér a kórházba. Lassan telnek a percek, és közben szurkolok Zsófinak, hogy minden úgy alakuljon, ahogy ő szeretné. Aztán Gábor végre betoppan a szülőszoba előtti váróba. Zsófi nyitja a piros ajtót, egymás nyakába borulnak.

Végre bejutunk! Gyors átöltözés, és irány az alternatív szoba. Nagy szerencsénkre szinte az összes szülőszoba üres, így fogadott orvos és szülésznő nélkül is hozzájutunk ehhez a lehetőséghez. A szülésznő jön, bemutatkozik. Meggyújtom a mécseseket, és beteszek egy kellemes cd-t. A lámpákat leoltjuk, és rohamtempóban muskotályzsályás borogatást készítek Zsófi hasára, mert a vajúdás férje jelenlétének köszönhetően nagyon belendül. Gábor nyakába kapaszkodik, közben kedves szavakat váltanak.

Egy idő után Zsófi a kádba kívánkozik. Forró vizet ereszt keményedő pocakjára, majd belemerül az időközben összegyűlt vízbe. A fájások között pihen, elernyed a teste. Aztán egyre inkább hallani a hangján, hogy a vajúdás komolyra fordul. Nemsokára szól: úgy érzi, nyomnia kell. Gyorsan szaladok a szülésznőért. Nem tessékeli ki a kádból, hanem ő guggol mellé, és vízben ülve vizsgálja meg Zsófit. Közben elfolyik a magzatvíz, és jönnek a tolófájások. Zsófi kiszáll a kádból, és épp, hogy a szülőszékhez ér, már látom is a baba fejét. Uram Isten, jól látom, hogy az már a baba feje?! Nem sok időm marad csodálkozni, mert a következő pillanatban kicsusszan a kisbaba. Egyetlenegy nyomás nélkül siklik ki Zsófi lábai közül! Milyen csodálatos és gyönyörű! Karjaiba veszi a babáját, öleli, beszél hozzá, és azt hiszem, sír is. Aztán felsóhajt: "Jaj, de jó volt!"

A szülőszéken ülve megvárja, hogy megszülessen a méhlepény. A kicsi Lénát addig sem veszik el tőle, az otthonról hozott bordó fürdőlepedőben, sapkával a fejecskéjén jó dolga van édesanyja mellkasán. Később átfekszenek a franciaágyra. Teljes nyugalom és csönd van a szülőszobán, csak a mécsesek világítanak. Egy kicsit segítek Zsófinak a mellretételben, és Léna ügyesen szopni kezd. Gábor is odafekszik kis családjához, jó nekik együtt. Én egy távolabbi sarokba húzódom, hogy ne zavarjam ezt a megható családi együttlétet.

Egy idő után bejön a doktor, csak a vizsgáló lámpát kapcsolja be, és ennek fényénél vizsgálja meg Zsófit. A gáton keletkezett egy kicsike horzsolás. Zsófi hezitál: maradjon-e így, vagy két-három öltéssel megvarrják. Az orvos is türelmes, nem erőltet semmit, csak javasol, szelíden mondja el a véleményt. Végül Zsófi úgy dönt, legyen meg az a két öltés. A varrás fáj neki. Ott vagyok mellette, szorítja a kezem. Szerencsére nem tart soká az egész. A szülőszoba továbbra is gyertyafényes és nyugodt. A szülésznő időnként bejön, és érdeklődik, minden rendben van-e. Nem kapcsolja fel a lámpát, azt is a gyertyák fényénél ellenőrzi, hogy Zsófi mennyire vérzik a méhlepény megszületése után. Hát, így is lehet. Hálás vagyok neki.

Végül a csecsemős nővér toppan be. Csak kérdez, és a kisbabát teljesen békén hagyja. "Ugye szondázást sem kérnek? Nem fürösztjük, jól mondom?"; Egy kicsit sem kell a szülőknek semmit erőlködni, megtiltani; ez a hozzáállás számomra épp olyan csodálatos, mint amilyen háborítatlanul Zsófi szülni tudott. Végül ott hagyja a kislány ruháit, az öltöztetést a szülőkre bízva. Engem ér az a nagy megtiszteltetés, hogy Lénát az első kis ruhájába felöltöztethetem!

Bőven letelik a szülést követő két óra, de most ez ügyben sem sietős senkinek. Szépen összeszedegetjük a holminkat, és Zsófi maga tolja át kicsi lányát a gyermekágyas osztályra. A folyosón a családtagok várják őket: Zsófi édesanyja és öccse csodálják a kisbabát. A csecsemőosztályon csak cseppeket kap Léna a szájába, és szerencsére megint csak azzal a hozzáállással találkozunk, hogy: "Ugye nem akarja megfigyelésre beadni a babát az osztályra?". Hát, persze hogy nem! A szobába érve kipakolom Zsófi dolgait, aztán elbúcsúzunk, és hazamegyek. Fáradt vagyok, de nagyon feldobott. Minél több ilyen nyugodt és háborítatlan szülést kívánok az édesanyáknak, és szeretnék kísérni magam is!

Kicsi Léna baba, Isten hozott! Kívánok Neked olyan szép és szerencsés életet, mint amilyen a születésed volt!