Így történt azon a bizonyos napon is. Már az udvaron jártam . Két apróság jött velem szemben, hatalmas táskával a hátukon, láthatóan vidáman, hiszen végre vége az aznapi tanításnak.
Egy kiürült üdítős palack feküdt az egyik pad előtt. A fiúk észrevették a focilabdának is használható tárgyat, és vidáman rugdosni kezdték.Melléjük érve arra kértem őket , hogy vegyék fel a földről, és tegyék a szemetesbe.
Láthatóan az egyik fiú szívére vette a kérést, mert elindult az akkor már jó tíz méterre landoló üveg felé.
- Nehogy megfogd ! - szólt rá a másik.
-Csak fogd meg, és tedd azt, amit mondtam! - szóltam.
A nagyhangú srác visszakérdezett:
- Mit beszél maga, magáé talán az iskola ?
Erre csak annyit tudtam válaszolni, hogy " A tiéd sem...", de itt elharaptam a szót, s azt tettem még hozzá, hogy " ... és ne feleselj... ", de ezt már csak kínomban.
Szégyeltem magam helyettük.
Már kifelé jöttem az iskolából, amikor látom, hogy egy nagyobbacska gyerek rugdalja ugyanazt az üveget. Már nem szóltam semmit.Végül is övék az iskola. Vagyis kié?
.jpg){kind=small}