Magyarországon ez az első átfogó "háborús kisregény" a tőlünk karnyújtásnyira zajló pokolról. A Jugoszláviát korábban bejáró és ismerő szerzőjének a célja az volt, hogy az olvasót annyira közel hozza a nemrégiben bekövetkezett eseményekhez, amennyire közel emberileg csak lehet.
Magyarországon ez az első átfogó "háborús kisregény" a tőlünk karnyújtásnyira zajló pokolról. A Jugoszláviát korábban bejáró és ismerő szerzőjének a célja az volt, hogy az olvasót annyira közel hozza a nemrégiben bekövetkezett eseményekhez, amennyire közel emberileg csak lehet. Ez a fajta közvetett, "személyes tapasztalás" mintegy tíz év kitartó kutatómunkájának az eredménye: a sajtó-, a televízió- és a rádióhírek, a szemtanúkkal való beszélgetések, a dokumentumfilmek és a könyvek információinak felhasználásával, egyfajta alapos kísérlet, szépirodalmi törekvés a délszláv háború bemutatására. A kötet az áldozatok emlékére íródott a háború tízéves évfordulója alkalmából.
A lebilincselően izgalmas és olvasmányos történet szerint Nagy Józsefet (aki lehetne akár Kovács János, Kis István is) 1991-ben, a háború kitörésekor katonai szolgálatra hívják be a Jugoszláv Néphadseregbe. A bácskai magyar nemzetiségű fiatalember kezdetben bízik abban, hogy valóban mindössze négyhetes kiképzésre viszik, mint azt ígérték - ehelyett a kelet-szalvóniai háború legvéresebb ütközeteinek színtereire (Eszék, Vukovár stb.) kerül, ahol bácskai magyarokat küldenek a baranyai magyarok ellen. Színmagyar falvak elpusztítására kényszerítik, mígnem megtagadja elöljárója embertelen parancsát, később megszökik a büntető munkatáborból.
Szülőfalujában nem maradhat, beáll a horvát hadseregbe, és az ellenség oldaláról igyekszik átállítani, ezáltal megmenteni azokat, akikről tudja, hogy nem gyilkosok. Szerb bajtársával végzetszerűen sodródik bele a boszniai háborús eseményekbe, megjárja Szrebrenyica poklát, s osztozik az ostrom alá vett szarajevóiak sorsában. Végül a magyarországi menekült lét során találja meg igazi feladatát: lehetőségeihez mérten kivenni a részét a háborús bűnösök és a koncentrációs táborok hóhérainak megbüntetésében.
A kötet szerkesztője: Borzák Tibor.
BT-Press Kiadó, 2005
- Lődd le! - utasította a mellette álló Ferit Pavlovics.
Feri nem engedelmeskedett, még csak föl sem emelte fegyverét, rézsút a padlónak tartotta, mintha mázsás súlya lett volna.
- Lődd le! Ez parancs! - ordította a százados.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Feri Pavlovicsra nézett, és tisztán, érthetően ennyit mondott:
- Nem tudom megtenni, százados bajtárs... Nem tudok lelőni egy ártatlan embert! Mindegy, hogy magyar vagy szerb, nem tudom lelőni!...
- Átkozott magyar! Nem lehet bízni a fajtátokban! Rövidesen mindenhol sorra kerültök!
Előrántotta revolverét, és halántékon lőtte Ferit. Ezután Pavlovics ismét meghúzta a ravaszt. A felvert ház tulajdonosa is holtan esett össze.
A szerzőről:
Benczúr Csaba a híres magyar történelmi festmények alkotója, Benczúr Gyula leszármazottja, ősei közt van Zilahy Lajos író is. 1973-ban született Kecskeméten. Érettségi után jogásznak tanult Szegeden. A területi Kárpótlási Hivatal munkatársa, később vezetője volt, jelenleg ügyészként dolgozik Cegléden. Tizennégy évesen kezdett írni, 2004-ben jelent meg első kötete Auschwitz - ma címmel.
Kontakt:
Benczúr Csaba: 06/20/355-2623
Borzák Tibor 06/30/911-8524
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)