A 81. Ünnepi Könyvhétre megjelent
Móricz Zsigmond jelentős mennyiségű naplókéziratot hagyományozott az utókorra.
Ezeknek az 1924 és 1942 között írt naplóknak jellegzetessége a töredékesség. Az írást szenvedéllyel űző, egyik szövegét a másikkal gyógyító, a hétköznapi
eseményeket azonnal a művészi megfogalmazás síkjára emelő író levélés versíráskor is több papírpéldánnyal dolgozik: az egyikkel a valós életét alakítja, a másikkal a magánjegyzeteket, a naplót, a megírandó regényeket gazdagítja – talán ránk, kései olvasókra gondolva.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
1924–1925-ben a publikált és a bizalmas írások is többfelé elkötelezettek: szólnak a feleségnek, Holics Jankának, és a fellobbanó szerelmek hősnőinek, Simonyi
Máriának és Magoss Olgának. Móricz a naplóírás segítségével vészeli át családi életének ebből fakadó válságát, amely már-már írói pályájának derékba törésével is fenyeget.
Naplói 2010-től több kötetben jelennek meg, posztumusz művekként gazdagítva a hatalmas írói életművet.
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)