Mese egy boldog születésről és egy boldog szülésről. A helyszín egy család otthona - valahol Ausztráliában. De a történet ugyanúgy játszódhatna Kanadában vagy Peruban, vagy Svédországban is. Jön a bába, a nagynéni, a szomszéd ajándékot hoz. A nagyobb gyerekek segítenek a készülődésben, és ott vannak akkor is, amikor a baba kibújik.
Mindezt gyerekszemmel mondja el nekünk a legkisebb testvér őszintén, kedvesen, meghatóan. Az ausztrál szerzőpáros több nyelvre lefordított könyvében életünk legszebb pillanatai a maguk természetességében jelennek meg. A vajúdás, a születés, a fájdalom és a boldogság, a testvérek várakozása, izgalma és szeretete, a környezet segítőkészsége.
Még akkor is, ha mi másképp éltük át, nálunk másképp történt meg, a történet elmond valamit, amit elmesélhetünk a gyerekeinknek, és ami segít elmondani, átélni, megbeszélni a szülés katartikus élményét.
Megindító és bátorító olvasmány - olyan szép, mint a mesében.
Novák Julianna dúla, szülésfelkészítő ajánlása:
Hollandiában találtam rá erre a kedves könyvre 2001 tavaszán, azóta türelmesen vártam, hogy magyarul is megjelenjen. Közben sok helyen megfordultam, több száz óvodásnak, iskolásnak, szülőnek és tanárnak is felolvastam, bemutattam ezt a történetet, ami egy nyolcadikos kislány szerint gyönyörű családi ünnepről szól. Egy középiskolai osztályban az osztályfőnök könnyes szemekkel mesélte a szüléstörténetét a tanítványainak: ha ő annak idején így szülhetett volna, akkor most nem csak egy gyereke van.
Biológiatanárok szerint hiánypótló ez a mű.
Szeretettel ajánlom ezt a szép kötetet elsősorban gyerekeknek – már óvodás kortól –, szülőknek, óvónőknek, tanítóknak, tanároknak, és mindenkinek, aki szívesen megismerkedik és másokat is megismertet a szülés-születés természetes csodájával. A lényeg nem a helyszín, hanem az elfogadó, barátságos és tiszteletteljes légkör, melyet a szülés körüli segítők teremthetnek meg.
G. Kloosterman professzor a szülészet fáradhatatlan hőse megakadályozta, hogy Hollandia az agresszív, aktív szülésirányítás útjára lépjen, amely világszerte oly csábítónak bizonyult a szülészek szemében.
Megközelítését összegezve ezt írta:
„Az átlagos nő spontán vajúdása olyan esemény, amelyet olyan bonyolult és egymáshoz tökéletesen hangolt folyamatok fémjeleznek, hogy azt bármilyen beavatkozás csak eltéríti az optimálistól. A kísérők egyetlen feladata, hogy tisztelettel forduljanak e lenyűgöző folyamat felé, ezzel eleget téve az orvoslás legfőbb szabályának: Nil nocere. Ne árts!” (Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában – Katarzis vagy krízis? Kiadó: Alternatal Alapítvány 2008 – 208.old.)
„Ha azt reméljük, hogy létrehozhatunk egy erőszakmentes világot, ahol tisztelet és kedvesség van félelem és gyűlölködés helyett, akkor azzal jó kezdenünk, hogy megtanuljuk, hogyan bánjunk egymással az élet kezdetén, ahonnan a viselkedés első mintái erednek. Ezekből gyökerezik majd a félelem és elidegenedés vagy a szeretet és a bizalom.” Susanne Arms
Mindezt gyerekszemmel mondja el nekünk a legkisebb testvér őszintén, kedvesen, meghatóan. Az ausztrál szerzőpáros több nyelvre lefordított könyvében életünk legszebb pillanatai a maguk természetességében jelennek meg. A vajúdás, a születés, a fájdalom és a boldogság, a testvérek várakozása, izgalma és szeretete, a környezet segítőkészsége.
Még akkor is, ha mi másképp éltük át, nálunk másképp történt meg, a történet elmond valamit, amit elmesélhetünk a gyerekeinknek, és ami segít elmondani, átélni, megbeszélni a szülés katartikus élményét.
Megindító és bátorító olvasmány - olyan szép, mint a mesében.
Novák Julianna dúla, szülésfelkészítő ajánlása:
Hollandiában találtam rá erre a kedves könyvre 2001 tavaszán, azóta türelmesen vártam, hogy magyarul is megjelenjen. Közben sok helyen megfordultam, több száz óvodásnak, iskolásnak, szülőnek és tanárnak is felolvastam, bemutattam ezt a történetet, ami egy nyolcadikos kislány szerint gyönyörű családi ünnepről szól. Egy középiskolai osztályban az osztályfőnök könnyes szemekkel mesélte a szüléstörténetét a tanítványainak: ha ő annak idején így szülhetett volna, akkor most nem csak egy gyereke van.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Biológiatanárok szerint hiánypótló ez a mű.
Szeretettel ajánlom ezt a szép kötetet elsősorban gyerekeknek – már óvodás kortól –, szülőknek, óvónőknek, tanítóknak, tanároknak, és mindenkinek, aki szívesen megismerkedik és másokat is megismertet a szülés-születés természetes csodájával. A lényeg nem a helyszín, hanem az elfogadó, barátságos és tiszteletteljes légkör, melyet a szülés körüli segítők teremthetnek meg.
G. Kloosterman professzor a szülészet fáradhatatlan hőse megakadályozta, hogy Hollandia az agresszív, aktív szülésirányítás útjára lépjen, amely világszerte oly csábítónak bizonyult a szülészek szemében.
Megközelítését összegezve ezt írta:
„Az átlagos nő spontán vajúdása olyan esemény, amelyet olyan bonyolult és egymáshoz tökéletesen hangolt folyamatok fémjeleznek, hogy azt bármilyen beavatkozás csak eltéríti az optimálistól. A kísérők egyetlen feladata, hogy tisztelettel forduljanak e lenyűgöző folyamat felé, ezzel eleget téve az orvoslás legfőbb szabályának: Nil nocere. Ne árts!” (Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában – Katarzis vagy krízis? Kiadó: Alternatal Alapítvány 2008 – 208.old.)
„Ha azt reméljük, hogy létrehozhatunk egy erőszakmentes világot, ahol tisztelet és kedvesség van félelem és gyűlölködés helyett, akkor azzal jó kezdenünk, hogy megtanuljuk, hogyan bánjunk egymással az élet kezdetén, ahonnan a viselkedés első mintái erednek. Ezekből gyökerezik majd a félelem és elidegenedés vagy a szeretet és a bizalom.” Susanne Arms
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
.jpg)
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)