Ki a jó vezető? Aki odafigyel a munkatársaira, vagy akinek a keze alatt a lehető legmagasabb színvonalú teljesítményt érik el a beosztottak? Milyen személyiségbeli tulajdonságok szükségeltetnek ahhoz, hogy valakit rátermettnek mondhassunk egy vezetői posztra? Milyen szituációban milyen vezetői stratégia vezet leginkább célra?
Sokan sokféleképp próbáltak már válaszolni e kérdésekre. A vezető attitűdjeire irányuló kutatások nagy hányada alapvetően kétféle vezetőt különböztet meg: a kapcsolatorientált és a feladatorientált vezetőt. Míg az előbbi számára fontos, hogy jó kapcsolatot tartson fenn beosztottjaival, empátiára képes, és lényeges számára az, hogy a keze alatt dolgozók kiegyensúlyozottak legyenek, addig a feladatorientált vezetőt elsősorban maga a munka érdekli, az önmagáról alkotott véleménye akkor jó, ha a feladatot megfelelő színvonalon sikerült teljesíteni. E célnak rendelődnek alá a munkatársi kapcsolatok.
Ebben a kapcsolatorientált-feladatorientált vezetőkről szóló szakirodalmi keretben vizsgálva Pulay Gyula írását, könnyen megállapítható, hogy a szerzőt elsősorban a kapcsolatorientáltság foglalkoztatta a könyv elkészítésekor. Pulay azokat az "utakat" írja le, amelyek ahhoz vezetnek, hogy "szeretett vezető"-k lehessünk. Vagyis a szeretettség egy kívánatos állapot még a munkában is, ugyanakkor a szerző azonnal hangsúlyozza, hogy ennek elérése nem lehet öncélú: a felénk kinyilvánított szeretet megtapasztalása ne cél legyen, hanem következmény.
Pulay három alapvető szükséglet kielégítése köré rendezi könyvét, ezek az elfogadottság, az alkalmasság és az értékesség érzése. Szerinte akkor hatékony és szerethető egy vezető, ha ezek a szükségletek mind a vezetőben, mind a beosztottak lelkében kielégülést nyernek. Pulay minden szükséglethez konkrét eszközöket rendel hozzá, amelyek segítségével a változásra nyitott, vezető beosztásban dolgozók közelebb kerülnek ahhoz, hogy elfogadottakká és tiszteletre méltóvá váljanak. Így pl. ahhoz, hogy alkalmazottaink elfogadottnak érezzék magukat, nagymértékben hozzájárulhat a vezető személyes jelenléte, figyelmessége, a vezetővel való személyes kapcsolat. Egy beosztottunk új frizurájának észrevétele, vagy egy jól megérdemelt hangos dicséret igazán nem követel nagy energiabefektetést, és nem is feltételez különösebb személyiségbeli rátermettséget. Az már az elfogadottság megteremtésének magasabb vezetői készségéről tanúskodik, ha egy vezető képes a gyengékkel való törődésre, a befogadottság, a védettség érzésének megteremtésére a beosztottak lelkében. Például mer alkalmazni egy kiváló szakembert annak ellenére, hogy annak elhelyezkedését politikai okokra hivatkozva lehetetlenné teszik mindenhol.
Ugyanakkor számos olyan magatartásmód létezik (sőt igen elterjedt), amely előbb-utóbb aláássa a vezetői tekintélyt. Ilyen többek között a személyeskedés vagy az, ha a vezető valamelyik beosztottjának csapja a szelet. Némelyek együtt iszogatással próbálják megkedveltetni magukat beosztottjaikkal. Ez a "haverkodás" nem tesz senkit elfogadott vezetővé.
A helytelen vezetői magatartás nemcsak a vezetőnek árt, hanem a csoportnak és az elvégzett munka minőségének is. A beosztottak dicséret (vagy más elismerés) hiányában, sőt gúnyolódás és megszégyenítés következtében elvesztik érdeklődésüket, motiválatlanok lesznek munkájukkal kapcsolatosan. Így akár mennyiségi, akár minőségi teljesítményről legyen szó, a vezető nem használja ki azt az emberi erőforrást, amely a dolgozókban adott volna.
Külön érdekessége és nagy érdeme ennek a könyvnek, hogy nem "import termék", eredetileg is magyar nyelven íródott, ezen a nyelven gondolták végig. Nem érzünk a magyar mondatok mögött angol vagy német nyelvtani szerkezeteket, s ami sokkal fontosabb, nem idegen népek történelmét, társadalmi működését akarják magyar viszonyokra adaptálni. A szerző helyettes államtitkárként egy magyar minisztériumban töltött több évtizedet, ennek tapasztalatait számba véve írta meg művét. Vagyis Pulay személyes példája is bizonyítja, hogy kortól, politikai helyzettől függetlenül lehetőségünk van arra, hogy korrekt, hiteles magatartással vegyünk részt a munkában, és vezetőként olyan erkölcsi elveket gyakoroljunk nap mint nap, melyek nem állnak messze a keresztény eszméktől. Különösen nagy jelentősége van annak manapság, amikor az élet legkülönbözőbb területein dolgozó emberek vannak kitéve a teljes létbizonytalanságnak, akár a gazdasági életben mutatkozó kíméletlen versenyhelyzet, akár a közintézményeket fenyegető leépítések és takarékossági intézkedések miatt.
A SZERZŐRŐL
Nagycsaládos édesapa, három kormányzati cikluson keresztül dolgozott közigazgatási államtitkárként
www.harmat.hu
Sokan sokféleképp próbáltak már válaszolni e kérdésekre. A vezető attitűdjeire irányuló kutatások nagy hányada alapvetően kétféle vezetőt különböztet meg: a kapcsolatorientált és a feladatorientált vezetőt. Míg az előbbi számára fontos, hogy jó kapcsolatot tartson fenn beosztottjaival, empátiára képes, és lényeges számára az, hogy a keze alatt dolgozók kiegyensúlyozottak legyenek, addig a feladatorientált vezetőt elsősorban maga a munka érdekli, az önmagáról alkotott véleménye akkor jó, ha a feladatot megfelelő színvonalon sikerült teljesíteni. E célnak rendelődnek alá a munkatársi kapcsolatok.
Ebben a kapcsolatorientált-feladatorientált vezetőkről szóló szakirodalmi keretben vizsgálva Pulay Gyula írását, könnyen megállapítható, hogy a szerzőt elsősorban a kapcsolatorientáltság foglalkoztatta a könyv elkészítésekor. Pulay azokat az "utakat" írja le, amelyek ahhoz vezetnek, hogy "szeretett vezető"-k lehessünk. Vagyis a szeretettség egy kívánatos állapot még a munkában is, ugyanakkor a szerző azonnal hangsúlyozza, hogy ennek elérése nem lehet öncélú: a felénk kinyilvánított szeretet megtapasztalása ne cél legyen, hanem következmény.Pulay három alapvető szükséglet kielégítése köré rendezi könyvét, ezek az elfogadottság, az alkalmasság és az értékesség érzése. Szerinte akkor hatékony és szerethető egy vezető, ha ezek a szükségletek mind a vezetőben, mind a beosztottak lelkében kielégülést nyernek. Pulay minden szükséglethez konkrét eszközöket rendel hozzá, amelyek segítségével a változásra nyitott, vezető beosztásban dolgozók közelebb kerülnek ahhoz, hogy elfogadottakká és tiszteletre méltóvá váljanak. Így pl. ahhoz, hogy alkalmazottaink elfogadottnak érezzék magukat, nagymértékben hozzájárulhat a vezető személyes jelenléte, figyelmessége, a vezetővel való személyes kapcsolat. Egy beosztottunk új frizurájának észrevétele, vagy egy jól megérdemelt hangos dicséret igazán nem követel nagy energiabefektetést, és nem is feltételez különösebb személyiségbeli rátermettséget. Az már az elfogadottság megteremtésének magasabb vezetői készségéről tanúskodik, ha egy vezető képes a gyengékkel való törődésre, a befogadottság, a védettség érzésének megteremtésére a beosztottak lelkében. Például mer alkalmazni egy kiváló szakembert annak ellenére, hogy annak elhelyezkedését politikai okokra hivatkozva lehetetlenné teszik mindenhol.
Ugyanakkor számos olyan magatartásmód létezik (sőt igen elterjedt), amely előbb-utóbb aláássa a vezetői tekintélyt. Ilyen többek között a személyeskedés vagy az, ha a vezető valamelyik beosztottjának csapja a szelet. Némelyek együtt iszogatással próbálják megkedveltetni magukat beosztottjaikkal. Ez a "haverkodás" nem tesz senkit elfogadott vezetővé.
A helytelen vezetői magatartás nemcsak a vezetőnek árt, hanem a csoportnak és az elvégzett munka minőségének is. A beosztottak dicséret (vagy más elismerés) hiányában, sőt gúnyolódás és megszégyenítés következtében elvesztik érdeklődésüket, motiválatlanok lesznek munkájukkal kapcsolatosan. Így akár mennyiségi, akár minőségi teljesítményről legyen szó, a vezető nem használja ki azt az emberi erőforrást, amely a dolgozókban adott volna.
Külön érdekessége és nagy érdeme ennek a könyvnek, hogy nem "import termék", eredetileg is magyar nyelven íródott, ezen a nyelven gondolták végig. Nem érzünk a magyar mondatok mögött angol vagy német nyelvtani szerkezeteket, s ami sokkal fontosabb, nem idegen népek történelmét, társadalmi működését akarják magyar viszonyokra adaptálni. A szerző helyettes államtitkárként egy magyar minisztériumban töltött több évtizedet, ennek tapasztalatait számba véve írta meg művét. Vagyis Pulay személyes példája is bizonyítja, hogy kortól, politikai helyzettől függetlenül lehetőségünk van arra, hogy korrekt, hiteles magatartással vegyünk részt a munkában, és vezetőként olyan erkölcsi elveket gyakoroljunk nap mint nap, melyek nem állnak messze a keresztény eszméktől. Különösen nagy jelentősége van annak manapság, amikor az élet legkülönbözőbb területein dolgozó emberek vannak kitéve a teljes létbizonytalanságnak, akár a gazdasági életben mutatkozó kíméletlen versenyhelyzet, akár a közintézményeket fenyegető leépítések és takarékossági intézkedések miatt.
A SZERZŐRŐL
Nagycsaládos édesapa, három kormányzati cikluson keresztül dolgozott közigazgatási államtitkárként
www.harmat.hu
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.