Pat és Pet jó testvérek voltak, szerették egymást, azzal együtt, hogy szinte mindenen, a legkisebb dolgon is azonnal képesek voltak hajba kapni.
Az aktuális veszekedésnek most éppen az volt a tárgya, hogy idén melyikük díszítse fel a karácsonyfát? A parázs vitának - ami odáig fajult, hogy Pet megráncigálta Pat copfját, Pat pedig megkísérelte sípcsonton rúgni Petet -, anyuka vetett véget. Maga elé állította a két rosszcsontot, és kiosztotta a teendőket: Pet apukával megy az Erdészethez, és miután kiválasztották a megfelelő fenyőt, segíti azt hazahozni. Patnak azt mondta: kislányom, irány a konyha, segítesz a süteményeket elkészíteni. Azután, ha már mindketten teljesítettétek a feladatotokat, együtt - de csak együtt - kezdhetitek díszíteni a karácsonyfát.
Így hát, Pet apukával elment a fáért, Pat pedig anyukának segített mézeskalácstésztát gyúrni.
Lassan a teendőik végére értek - sült a mézeskalács, tartójában állt a fenyő -, amikor hozzákezdhettek a fa díszítéséhez.
Legelőször is a díszeket kellett lehozni a padlásról. Nagy óvatosan lépkedtek a nyikorgó falépcsőkön, hiszen odahaza lift van a házukban, nem voltak ehhez hozzászokva. Odafenn aztán megindult a keresgélés. Vajon hová is tehették tavaly a díszeket?! Mivel rögtön nem találták meg, amit kerestek, kitört közöttük a veszekedés.
Pat szemére hányta Petnek, hogy olyan ügyetlenül - és persze felelőtlenül - raktározta el a díszeket rejtő dobozt, hogy most maga sem találja. Összevissza keresték, mígnem egy ajtaját veszített éjjeliszekrényre állított, háromlábú asztalka tetején lévő, kopott festésű sámlin megtalálták a keresett papírdobozt. Na de itt tovább bonyolódott a helyzet. A doboz teteje rosszul volt lezárva, így egy darabon kilátszottak a díszek, és ebből következően jó porosak is lettek. A tavalyi évben a díszek csomagolásáért Pat volt a felelős, így most Pet visszaadhatta testvérének a kölcsönt: lehet, hogy én rossz helyre pakoltam a díszeket, de te meg hanyagul csomagoltad be őket. Most majd azzal kezdhetünk, hogy egyenként törölgethetjük a sok bigyót.
Ennyiben maradtak, kölcsönkenyér visszajár. Szép óvatosan leereszkedtek a nyikorgó padláslépcsőn, levitték a díszeket, majd rögtön nekiláttak tisztára törölni azokat.
Azután kezdődhetett a mulatság, a fenyő felékítése.
Először a szaloncukrot aggatták a fára, ezt követték a nehezebb díszek, majd az ágak hegyére kerültek a könnyebb üveggömbök és az egyéb függelékek is. Végül - apuka segítségével - a gyertyákat és a csillagszórókat rögzítették.
Már csak a szokásos aranyhaj maradt vissza, amit mindig a díszítés legvégére hagytak. Most azonban a hajszál vékonyságú aranyszálakat sehol nem találták.
Ugyan hová lehettek?! Talán kipotyogtak a dobozból, amikor lehozták azt a padlásról? Ezt Pat rótta fel Petnek, aki viszont azonnal replikázott is: lehet, hogy te dobtad ki a papírdarabokkal, amibe a díszek voltak csomagolva.
Persze, megnézték a padláslépcső alatt, keresték a szemetesben is a papírhulladék között, de a maréknyi aranyszálacska csak nem került elő. Most megint anyukának kellett közbelépnie: gyerekek, vacsora, azután gyertyagyújtás, és az ajándékok átadása következik. Irány a konyha!
Miután megvacsoráztak, nagy lelkesedéssel és izgalommal gyújtották meg a gyertyákat és a csillagszórókat. Itt kivételesen nem merült fel vita: Pat feladata volt - apuka segítségével - a gyertyák, Peté pedig a csillagszórók meggyújtása.
Amikor a nagy világosság betöltötte a szoba minden zugát, váratlanul a padlás deszkáin keresztül is áttört valami sziporkázó fényesség. Ég a padlás! - kiáltotta anyuka, akinek soha, semmi nem kerülte el a figyelmét.
Apuka már szaladt is a vizes vödörért, és nagy léptekkel sietett fel a padlásra. Odafenn meglepetéssel látta, hogy nem ég semmi, hanem az egyik rönkfa tövében, egészen közel a kitört üvegű padlásablakhoz, egy maréknyi fészek látható, és az sziporkázott olyan szemkápráztató fényességgel.
Hát megoldódott a rejtély: a padlásra beköltözött egy madárcsalád, akik kicsi fészkükbe beépítették a rosszul lezárt tetejű, karácsonyfadíszeket rejtő papírdobozból elcsent aranyszálakat, attól ragyogott úgy a fészek.
Apuka mögött pillanatok alatt ott tolongtak a kíváncsi ikrek is. Nagy volt az öröm, hogy nem kell tüzet oltani, ellenben - akaratukon kívül - megajándékozhattak egy madárcsaládot egy ragyogó, karácsonyi fészekkel. A zajra a fészekből egyszer csak előbukkant két rémült fejecske, ezért apuka és az ikrek szép csendben visszavonultak a hallba.
Ott aztán megtárgyalták, hogy amíg a szünet tart, minden nap élelemmel, tápláló olajos magvakkal látják el a madárcsaládot, és ha hazamennek, akkor is hagynak részükre ennivalót, ha már amúgy is megosztották velük nem csak a Szentestét, hanem az egész téli szünetet.
És így lett ez az ikrek legérdekesebb, egyben legemlékezetesebb karácsonya.
Fotó: digitalart/FreeDigitalPhotos.net
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)