Több, mint húsz, lassan 30 év telt el azóta, mégsem tudom, hogy az igazi Mikulás hogy került hozzánk…
Életem folyamán találkoztam rengeteg Mikulással az óvodában, iskolában, anyukám munkahelyén, azóta a gyerekeket is vittük munkahelyi Mikulás ünnepségekre, minden bevásárlás alkalmával minimum öt Mikulással találkozunk, és természetesen minden december hatodikán csizmáink tömve meglepetéssel. Sőt tavaly télen, az óvoda udvarán a Mikulás szánjának-, és még a rénszarvasok patáinak nyomait is láttuk kirajzolódni a havon.
December hatodika előtt egy héttel, ahogy én gyerekkoromban, úgy most a gyerekeimmel írjuk a levelet a Mikulásnak. Ők „írják”. Pontosabban rajzolják. Kitesszük ragasztószalaggal az ablakra. Csodák-csodájára másnapra el is tűnik. (Kerek egy hétig ennek köszönhetően a hisztit is kordában tudjuk tartani: tudod, hogy a Mikulás vagy a krampuszok itt ólálkodnak a ház körül, a levelet is elvitték!)
December 5-én este össznépi csizmacsutakolásba kezdünk. Egy egész estés program, míg mindegyik cipő aztán megtalálja a helyét az ablakban. Mind a hatszáznyolcvanöt pár cipőt be kell ám zsúfolni, a nyári gumipapucsokat is…
December 6-án reggel pedig izgatott motozásra ébredünk. Mindegy, hogy hét közben vagy hétvégén járt nálunk a Mikulás, nem tudunk elég korán kelni, mindig lemaradunk az első mosolyról, csak a visszafojtott örömujjongásból tudjuk meg, korábban indul a nap… A Mikulásnak minden évben kiszakad a puttonya, az egész gyerekszoba padlóját földimogyoró borítja. A csizmákba pedig mandarin, narancs és Mikulás csoki kerül. A mi Mikulásunk játékot nem hoz. Minek is hozna, amikor éppen elég a százlábú család összes csizmáját naranccsal, banánnal és csokival megtömni. A narancshéjból rózsát formázunk, a földimogyoró és dió héjából pedig mindenféle figurákat - remek jó móka így is. A Jézuska úgyis elhozza a környék játékboltjainak kínálatát.
Biztos vagyok benne, hogy azért jön a Mikulás, mert eleink már ideje korán megunták a szürke, egyhangú téli napokat. Hálásak lehetünk Nekik, hogy unaloműzés gyanánt kitaláltak ennyi kedves, varázslatos téli hagyományt. Semmi más dolgunk nincs, csak ötvözni emlékeinkkel és specializálni gyerekeink személyiségére.
A Mikulással előkészítjük a karácsonyi varázslatot, lelkileg is ráhangolódunk az évvége ünnepeire. Kerek egy hónapig végre nem arra koncentrálunk, hogy korán sötétedik, latyakos és hideg az idő, hanem fél szemmel mi is lessük az ablakot: vajon idén hozzánk is eljön az IGAZI Mikulás? Tényleg itt jár a ház körül? Elmondja vajon a Jézuskának, hogy idén télen sem volt kedvem ablakot pucolni és alig találta meg a csizmákat?
Fotó: condesign/Pixabay.com
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)