Az öröm, hogy sikerült parkolóhelyet találnom, közvetlen a piac és az áruházak mellett, hamar elszállt. Rosszul emlékeztem, a pénztárcámban alig van apró. Ennyi nem lesz elég a parkolójegyre. Jaj, nem! Most hol váltassam fel a pénzt? A halálom ez a parkolás!
Rohanok, nincs hely, nincs apró, nincs, aki felváltsa! A környékbeli boltosoknak már elegük van a pénzváltogatásból. Megértem.
Dühítő! Most csak ezért menjek be egy üzletbe, vegyek egy papírzsebkendőt, álljak sorban a pénztárnál, hogy tudjak parkolni. Mire kiérek, talán jön is egy ellenőr. Nem, nem fizetek több büntetést!
Az automata előtt talán tud valaki segíteni. Péntek van, nagyon sokan ember tolong. Kerülik a tekintetemet, hárítják a kérésemet. Kapok néhány türelmetlen megjegyzést - minek tartom fel a sort, ha nincs pénzem. Mindenki siet, rohan. Én is rohannék, de egyelőre tanácstalanul toporgok. Kicsit félre állok.
Mosolygós fiú tart elém egy papírt. Kegyeskedek futó pillantást vetni rá: ...SIKET VAGYOK...VÁSÁRLÁSÁVAL TÁMOGATJA...250 FT...
Ó. Még ez is. Csak én botlok lépten - nyomon kéregetőbe, vagy tényleg ilyen sok van?
Bár, ez a fiú nem kéreget. Dolgozik. Árul valamit. Tollat.
A fiú mosolyog, beszédes kék szemekkel.
- ...nincs apróm, nincsen - integetek az 5000-emmel, s le sem veszem a szemem a hatalmas tetoválásról, ami a nyakán van. Egy tenyérnyi pók. Miért nem takarja el ilyenkor? Egy kendővel. Elriasztja a vevőit. Vérző csontváz a fekete pólóján és tolakodó, őszinte mosoly az arcán. Hát, szerintem, nem így kellene ezt...
- ...nincs apróm, látod még parkolni, sem tudok - hadonászok tovább dühösen, mintha azt várnám, hogy megértse.
A fiú a zsebébe nyúl, elém tart egy marék apót, és bólogat.
- Jaj, ne! - rázom a fejem zavaromban. Vissza akar adni?! 5000-ből! Hogy gondolja? Szegény...Istenem, én csak egy fél órát szeretnék parkolni, miért ilyen bonyolult az élet?!
Még mindig tartja a tenyerét az apróval, s próbál számomra érthető hangot kiadni.
- Nem értem.
Meg
Fogja
A
Kezemet.
Oda
Húz
Az
Automatához.
Megveszi
Nekem
A
Parkolójegyet.
A kezembe
Teszi.
Mosolyog. Kacsint. Mosolyog.
És én, kullogok a dolgomra.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)