Többszázan kísérték utolsó útjára L.L. Junior kisfiát

Egy országot rázott meg a hír, miszerint szombaton elgázolták L. L. Junior kisfiát. Számtalan cikk jelent meg a tragikus baleset körülményeiről, a hozzátartozók nyilatkozatairól, de több híresség is úgy érezte, véleményt kell mondania - a balesetről, a felelősökről, de volt, aki azokat kritizálta, akik a Facebook-on fejezték ki részvétüket a gyászoló szülők felé... kommentelők százai ítéltek azonnal - így vagy úgy -, mintha változtatna ez bármin is.

A temetés napjára azonban a vádaskodás helyét átvette a gyász és mélységes együttérzés: a nyilvános eseményre többszáz rokon, barát, ismeretlen érkezett néma csendben. 

"Dávidka már az Úr mellett van a mennyországban, ezért a család arra kér mindenkit, hogy az alkalomra fehér ruhában jöjjön elbúcsúzni tőle" - írta az apa a közösségi oldalán. 

A szertartás során beszédet mondott Pajor Tamás és Németh Sándor, majd Mága Zoltán hegedűművész hangszere csendült fel. A kisfiú koporsóját lovashintó szállította a helyszínre, miközben egy kivetítőn Dávidka legboldogabb pillanatait láthatta a gyászoló tömeg.

Sír mellé helyezett plüss állatok és "fájdalommal búcsúzik tőled óvodád" felíratú koszorúk között állva az emberre akkor is mérhetetlen fájdalom tör, ha nem ismeri személyesen a családot. És hálát ad az égnek, hogy az ő gyerekei jól vannak. Sokszor szerencsés vagy épp szörnyűséges véletlenek dönthetnek életről és halálról... A napokban számtalan személyes történet látott napvilágot a közösségi oldalakon, amikben arról vallanak szülők, milyen sokszor múlt csakis a szerencsén, hogy életben maradt gyermekük. Hogy elég a tragédiához egyetlen pillanat is, amíg nem figyelünk oda. Hogy nincs olyan - egészséges - szorítás, amiből ne tudna hirtelen kibújni egy örökmozgó gyerek. 

Annyi gyűlölködés és vádaskodás után ez a hallgatás és együttérzés ideje. Meghalt egy kisgyermek a 4. születésnapja előtt, s a hangoskodók többsége egész életében nem fog olyan fájdalmat átélni, mint amin most a szülők keresztülmennek. Mindenkinek lehet véleménye, de bármi is legyen az, a bennünk lévő empátia azt súgja, hogy hallgassunk róla. Egy dologban érthet egyet mindenki: egy koszorúra sem szabadna plüssmaciknak és szülői, nagyszülői búcsúüzeneteknek kerülnie.