Volt egyszer egy fiatalasszony, aki bizony nem a szorgalmáról volt híres. Kedvenc szófordulata volt ugyanakkor a „kutyafuttában", és ennek megfelelően is élt.
Igazán csak pletykálni szeretett, s ha a szomszédasszonyai megkérdezték, miért nem otthon szorgoskodik inkább a fecsegés helyett, ő mindig így felelt: ó, megcsináltam én már odahaza mindent! Jókor reggel, kutyafuttában, készítettem az uramnak egy kis reggelit, aztán kutyafuttában rendet raktam a házban, egy kicsit kapálgattam a kertben is, s majd ha jól kibeszélgettem magam, kutyafuttában összeütök egy kis harapnivalót a férjemnek, hogy legyen mit ennie, mire este hazajön a szőlőből.
Így ment ez évről-évre, mígnem a fiatalasszonyból öregasszony lett, s a férje meg nem unta az állandó lebzselést, párja tunyaságát.
Meg is mondta neki: jól jegyezd meg asszony, ha nem leszel szorgalmasabb, nem javulsz meg, elkergetlek a háztól! És meg nem halljam még egyszer azt, hogy bármit is „kutyafuttában” végzel!
Megszeppent az asszony, vigyázott is a szájára, hogy ki ne mondja „kutyafuttában”, de a szorgalma mit sem változott. Munkája továbbra se ért sokat, lusta volt és hanyag, de legalább nem mondta, hogy „kutyafuttában”.A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Egy este az asszony húsos káposztát készített, az ura kedvenc ételét, amit ráadásul nem is főzött rosszul. Remélte, hogy a jó étellel kivívja a házigazda elismerését. Tálalás előtt a forró ételes fazekat kitette hűlni az udvarra, egy háromlábú konyhaszékre. A házőrző kutya megérezte a jó ételszagot, és egyre csak a fazék körül sündörgött.
Az asszony, hogy elkergesse a potyalesőt, hozzávágta a söprűt. Az ijesztés azonban túl jól sikerült, mert az eb megugrott, feldöntötte a széket és leverte a káposztás fazekat. A drága étel mind odalett!
Éppen ekkor ért haza a gazda a mezőről. Már a kapuból kiabált: hol az a káposzta, érzem a jó szagát! Ide vele!
Mire az asszony, hányavetin, csak úgy foghegyről, odavetette az urának: nincs káposzta! A kutya futtában leverte, mind odalett.
Az ura erre mérgében, s hogy adott szavát megtartsa, valóban elzavarta a háztól a lusta öregasszonyt, aki a hosszú évek alatt sem volt képes megváltozni.
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)