B. Szirtes Dóra, Ösztönanyu, Montessori pedagógus négy tanácsot gyűjtött össze, amelyek segíthetnek ebben a nehéz kérdésben.
- Ne kezeljük tabutémaként a halált!
A halál mindig jelen van az életünkben, körülvesz bennünket. A felnőttek is gyakran tabuként kezelik, holott természetes velejárója az életnek, s ha mi is így tekintünk rá, a gyermekeink sem fognak megriadni tőle.
- A természet körforgásával szemléltessük az elmúlást!
A természet körforgásával remekül tudjuk szemléltetni a gyermekek számára az elmúlást. Ősz végén, tél elején a falevelek lehullanak, vagyis meghalnak. Tavasszal új levelek jelennek meg a fákon. Nyáron csodálatos virágok nyílnak, ám azok elhervadnak, később azonban ismét szirmokat bontanak.A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
- Meséljünk elhunyt szeretteinkről a gyerekeknek!
Vegyünk elő bátran a régi képet, videófelvételeket elhunyt szeretteinkről, meséljünk róluk szívet melengető történeteket, emlékezzünk azokra az alkalmakra, amikor közösen boldog pillanatokat éltünk meg.
- Ne hazudjunk a halálról!
A gyermekünk a beszélgetés egy pontján nagy valószínűséggel meg fogja kérdezni, hogy "Anya, Te is meghalsz?" Ilyenkor nem érdemes hazudni. Kedvesen, ugyanakkor megnyugtató módon mondjuk el, hogy egyszer majd igen, de az nagyon sokára lesz.
Nyitókép: depositphotos
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)