„A szülők mostanra már rájöttek arra, hogy egy teljesen új időszámítás kezdődött el számukra, hiszen gyermekük már nem pici baba, önálló élete van az intézményben, ahol a legtöbbet már nem az óvodapedagógustól tudjuk meg, arról, hogyan érzi magát, mit csinál, hanem tőlük” – magyarázza B. Szirtes Dóra. Hozzáteszi: ahhoz azonban, hogy el is mondja nekünk, sok apró részletre érdemes odafigyelni. A válaszokat ugyanis leggyakrabban nem akkor kapják meg a szülők, amikor nekiszegezik a kicsinek a kérdést, hogy mit evett, vagy mit ivott.
Ennek oka abban rejlik, hogy a szülők érkezésekor a gyermek boldog. Ebben a pillanatban nem arra vágyik, hogy elmondja, mi volt az ebéd, hanem egyszerűen annak a ténynek örül, hogy megérkeztek érte, és arra koncentrál, hogy hogyan zajlik majd a nap további része.
„Érdemes az aznapi élménybeszámolót a szülőknek kezdeniük. Egyszerűen meséljék el, hogy mi történt velük onnantól kezdve, hogy a csoportszoba ajtajában elköszöntek egymástól! Szőjenek bele minden olyan információt, amikre ők maguk is kíváncsiak lennének a kicsi részéről, tehát meséljék el, hogy kivel beszélgettek a munkahelyükön, mit ebédeltek, miért voltak aznap szomorúak, voltak e nagyvécézni, vagy minek örültek” – húzza alá Ösztönanyu. Ha ennek ellenére a gyermeknek éppen nincs kedve a napjáról beszélgetni, engedjék el a kérdést és térjenek vissza rá egy újabb időpontban! Erre tökéletesen alkalmas lehet egy nagy játszóterezés utáni pihenő.
„Rendkívül fontos, hogy az egész napos óvoda után ne üljünk be a gyermekkel azonnal az autóba. Tartsuk tiszteletben azt, hogy ez neki brutálisan fárasztó és igenis szüksége van arra, hogy kiadja magából a feszültséget. Gondoljunk csak bele: 24 gyerekhez alkalmazkodott, elképesztően sok szabályt betartott és figyelt a neki szánt feladatokra” – magyarázza a szakértő hozzátéve, hogy a mozgás segít abban, hogy a sok feszültség ne otthon robbanjon ki belőle, vagy ne zárja el magában. Ha délután van egy kis dolgunk még (pl. bevásárlás vagy posta), azt játszóterezés után intézzük, közben pedig ismét próbáljunk beszélgetni a napjáról.
„Elképzelhető, hogy még ekkor is elzárkózik a beszélgetéstől. Ha ez történik (és akkor is, ha mesélt nekünk), érdemes megfigyelnünk őt otthon, a saját játékaival. Üljünk le mellé, nézzük, hogy mivel játszik, mit épít a kockából, hiszen gyakran a játéka beszél helyette” – mutat rá B. Szirtes Dóra, aki szerint az így nyert információkról családi beszélgetést is lehet tartani a vacsoraasztalnál. Ezzel fektethető le az, amit iskolás korban családi gyűlésnek nevez a Pozitív Fegyelmezés szemléletmódja, érdemes tehát az alapjait már egészen kicsi korban elindítani, és lehetőséget adni arra, hogy mindenki jelenlétében beszéljen a problémákról, örömökről, megoldásra váró kérdésekről. Itt persze szintén fontos, hogy a szülők kezdeményezzenek először egymás között beszélgetést, ezzel mintát és teret adva a lehetőségre gyermekeiknek.
A zárkózottabb gyerekek esetében az esti, nyugalmi időszak a legideálisabb a nagy beszélgetésekre.
„Fontos azonban, hogy erre a legmeghittebb pillanatban kerítsünk sort. Akkor, amikor már elolvastunk egy mesét, lekapcsoltuk a lámpát, elcsendesedtünk és már csak suttogva beszélünk. Ilyenkor a legféltettebb titkok is elő tudnak jönni” – magyarázza a szakértő, hozzátéve: érdemes a szülőknek arra törekedniük, hogy a beszélgetés egy pozitív élménnyel záruljon, hiszen így könnyebb lesz az elalvás is. Zárhatjuk a napot egy körkérdéssel, amire minden családtag válaszol: „Mi volt a legjobb a mai napodban?”
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)