Az első félév végén már szinte elvárás a gyerekektől, hogy megszokják az iskolát, elfogadják, hogy ők már ovisok és napközben ott kell maradni. A legtöbb gyerek január végére már vidáman megy, jól érzi magát a közösségben, és megszerette a pedagógusokat. Vannak azonban gyerekek, akik reggelente nehezen válnak el a szüleiktől, akik gyakran betegek, vagy gyakran produkálnak olyan tüneteket, amik nem köthetők betegséghez, vagy egyszerűen csak mások.
Ők nagy valószínűséggel szoronganak valami miatt.
Mi lehet az oka a szorongásuknak?
Rengeteg dolog válthat ki ilyen érzéseket egy gyermekben. Gondold csak végig. A biztonságos, jól ismert otthonból napközben egy teljesen idegen helyen kell tartózkodnia. Nincs ott a szobája, ágya, saját kis kuckója, hanem minden olyan idegen, olyan más, mint otthon. Egy sor idegen gyerek is van ott, akikkel osztoznia kell a játékokon, sokszor észre sem veszik, ha bántják.
Az iskolában szintén nagyon sok, szorongásra okot adó helyzet alakulhat ki. Elég, ha a tanár nem szimpatikus a gyereknek, nehezen tud azonosulni a személyiségével, a módszereivel. Az sem ritka, hogy fél a pedagógustól, ezért minden számonkérés egy rémálom a számára. A társak viselkedése is okozhat szorongást. Ha esetleg kiközösítik, valamiért csúfolják, vagy egyszerűen csak nem sikerült beilleszkednie.
A külső tényezőkön kívül a túlzó szülői elvárás is komoly lelki teher lehet egy gyermek számára. Vannak szülők, akik csak úgy ott hagyják a gyereket az óvodában, mondván ott kell maradni és kész. Reggelente idegesen kiabálnak vele, hogy nem értik, miért hisztizik állandóan, hiszen csak játszania kell egész nap. Ezzel sajnos nem segítenek a helyzeten.
Ha nem úgy sikerült a félévi bizonyítvány, ahogy a szülő elvárta volna, és ennek hangot is ad, akkor az is mély nyomot hagyhat a gyermek lelkében. Vajon tényleg csak a gyerek hibája? Vajon tényleg csak ő tehet róla? Nem lehet, hogy a szidás és számonkérés helyett segítőleg fordulna szülő a gyerekhez? Átnézné, hogy mi az, ami nem megy és a következő félévben több segítséget nyújtana neki.
Miről ismerheted fel, ha a gyermeked szorong?
1. Testi tünetek
Ha a szorongásnak már fizikai tünetei is vannak, akkor azt nagyon komolyan kell venni. Ha a következőket tapasztalod a gyermekeden, akkor érdemes elgondolkodnod azon, hogy esetleg nem bántja-e valami.
-
Fejfájás
-
Alvási szokások megváltozása, rémálmok
-
Gyakori hányinger, hányás, hasi panaszok
-
Bármilyen kényszeresen végzett tevékenység (pl. túlevés, körömrágás)
2. Viselkedésbeli változások
Ezek talán a legszembetűnőbb tünetek, ezért, ha ilyet tapasztalsz, akkor érdemes szorongásra gondolni.
-
Kerüli az iskolát/óvodát. Nemcsak fizikailag, hanem szóban sem szívesen beszél róla, eltereli a témát.
-
Agresszívvá válik. Ha korábban nyugodt természetű volt, de most dühkitörései, túlzott érzelmi reakciói vannak, akkor biztosan valamilyen feszültség dúl a lelkében.
-
Nem csinál semmit, kedvetlen. Van, aki nem a dühkitörésekkel, hanem éppen ellenkezőleg, az érdektelenséggel mutatja, hogy bántja valami. Ha korábban érdeklődő volt, de most semmilyen játék vagy tevékenység iránt nem mutat érdeklődést, akkor az nagy bajt jelezhet.
3. A gondolatai, szavai túlzott negativitást tükröznek
Egy kisgyerektől nem megszokott, hogy negatívan látja a világot. Ha a gyermek elkezdi borúsan látni a jövőt, állandóan attól fél, hogy valami rossz fog történni, vagy esetleg irracionális elképzelései vannak, az jelezhet valamit. Persze vannak élénk fantáziájú gyerekek, de ha korábban nem így gondolkodott, akkor ez is lehet a szorongás előjele.
Hogy kezeld szülőként a szorongást?
A legfontosabb, hogy ha a gyermeked elkezd furcsán viselkedni, akkor soha ne legyints rá azzal, hogy majd elmúlik. Minden változás, ami a korábbihoz képest negatív irányba viszi el a gyerek viselkedését, jelzés értékű.
Beszélgess vele! Sokat!
Ez az egyik legjobb módszer arra, hogy megtudd, mi bántja, mi foglalkoztatja. Ez a beszélgetés azonban ne futtában elejtett néhány szót jelentsen. Akkor kezdj bele, ha úgy érzed, hogy 100%-ban rá tudsz figyelni. A legjobb alkalmak az esti elalvás előtti percek. Kapcsoljatok ki minden eszközt (te se vidd magaddal a telefonod), bújjatok be a kis kuckójába és beszélgessetek. Adj neki időt, ne támadd le egyből azzal, hogy rákérdezel, mi bántja. Kezdd onnan, hogy megkérdezed tőle, hogy mi volt a legjobb dolog, ami ma vele történt, és mi a legrosszabb. Kérdezd meg, hogy miért, és milyen érzéseket váltott ki belőle. Lehet, hogy első nap nem tud majd megnyílni, de ha rendszeressé teszed az esti beszélgetéseket, akkor 1-2 nap múlva sokkal nyitottabb lehet.
Vedd komolyan!
Ha olyan szerencsés vagy, hogy a gyermeked elmondja, mi bántja, akkor mindenképpen vedd komolyan. Hallgasd meg, kérd meg, hogy részletesen mondja el, hogy mire gondol. Arra is figyelj, hogy ne reagáld túl, ne mutass túlzó reakciókat. Próbálj nyugodt, higgadt és érdeklődő maradni.
Segítsd azzal, hogy összefoglalod neki, amit mondott!
Lehet, hogy furcsának tűnik, de azzal, hogy összefoglalod és visszamondod neki azt, amit mondott, máris segítettél neki. Egyrészről meggyőződhetsz róla, hogy jól értetted, amit mondott, másrészről pedig segítesz neki külső szemlélőként látni a dolgot.
Bátorítsd, és mondd el neki, hogy bízol benne!
Ne csak annyit mondj, hogy: “Te ezt biztosan meg tudod oldani!”. Nem biztos, hogy erre van szüksége. Mondd el neki, hogy bízol benne, és tudod, hogy megtalálja a megoldást. Ha mégsem, akkor nyugtasd meg, hogy itt vagy neki, hozzád bármikor fordulhat segítségért. Nyugodtan kérdezd meg, hogy ő milyen megoldást lát a problémára. Ötleteljetek közösen, beszéljétek meg, hogy milyen lépéseket tehetnétek annak érdekében, hogy jobban érezze magát a közösségben.
Ha a gyermek úgy érzi, hogy komolyan veszik, ha meggyőződik arról, hogy ő is fontos, akkor könnyebben győzi le az előtte álló akadályokat. Figyeld őt, beszélgess vele sokat, és akkor sokkal könnyebben észreveszed, ha segítségre szorul. Ha úgy érzed, hogy szülőként egyedül nem tudod megoldani, akkor kérd a pedagógusok segítségét. Ha velük sem sikerül kideríteni a valódik okokat, akkor forduljatok szakemberhez, mert lehet, hogy 2-3 alkalom után megtaláljátok azt, ami bántja, amitől fél, ami a szorongáshoz vezetett. Ha pedig tudjátok az okokat, akkor a megoldást is sokkal egyszerűbb megtalálni.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)