Számos könyvben lehet olvasni arról, hogy Japánban az átlaghoz képest másképp gondolkodnak az emberek. Nem csupán a gyereknevelésről, hanem úgy általánosságban az életről. Számukra a legfontosabb értékek közé tartoznak a másik ember tisztelete, a fegyelmezettség, a kitartás és a szorgalom. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a családok nem törekednek arra, hogy külön költözzenek, hanem jellemzően több generáció él együtt. Nem azért, mert a szülőknek így több idejük marad, hanem az egymás iránti szeretet és tisztelet miatt. A japán nők hazánkhoz hasonlóan, 3 évig maradnak otthon a gyermekkel, de szinte szégyennek számít, ha idő előtt beadják bölcsödébe a kicsiket, sőt még az sem megszokott, hogy a nagyszülőkre bízzák őket.
Miben rejlik a titok?
A japán családokban tartja magát az a felállás, hogy az apuka tartja el a családot, míg az anyuka vezeti a háztartást, neveli a gyerekeket, vagyis biztos családi hátteret nyújt a férfi számára. Mindemellett a ház körül, esetenként a mezőgazdaságban is dolgozik. Úgy teszi mindezt, hogy a gyermeke folyamatosan vele van. Már egészen pici gyereket is visz magával mindenhova az édesanyja. Ebből következik, hogy a gyermek megszokja, hogy ő is részese a szülei életének, legyen szó munkáról, pihenésről vagy egyéb tevékenységről.
Az anyák helyzetükből adódóan rengeteget beszélgetnek a gyermekeikkel. Nem ritka, hogy a japán gyerekek előbb kezdenek el beszélni, mint járni. A mindennapi tevékenységek során megtanulják, hogy mit szabad és mit nem.
A mindennapos kapcsolat nagyon fontos a japán szülők számára. A japán gyerekek sok ölelést, szeretgetést és törődést kapnak már egészen kicsi koruktól kezdve. Negatív megjegyzéseket, kiabálást vagy testi fenyítést azonban soha. Ezeket az eszközöket nem használják a szülők. Helyette inkább arra tanítják a gyermekeiket, hogy viselkedésükkel ne zavarjanak másokat. Szükség is van erre, hiszen a többgenerációs családoknál sok konfliktus adódna az ellenkezőjéből. Ugyancsak kiemelt szerepe van a gyermeknevelésben a másik iránti figyelmességnek és az udvarias viselkedésnek.
Ezek az értékek az otthonon kívül jelen vannak az óvodákban is. Ott is kerülik a testi fenyítést és a megalázást, ehelyett inkább a hangszínükkel és a tekintetükkel fejezik ki azt, ha a gyermek nem megfelelően viselkedik. Mivel a japán gyerekek kicsi koruktól fogva ezek szerint az értékek szerint élnek, ezért pontosan tudják, hogy mikor bántottak meg valakit, mikor viselkedtek rosszul. Anélkül, hogy egy hangos szó elhangzana.
Az óvoda után az iskolai környezet is az előzőekben felsorolt értékeket részesíti előnyben. A legtöbb japán iskolában például nincsen takarító, hanem a gyerekek a pedagógusokkal együtt végzik el ezt a munkát. A gyerekek ennek köszönhetően vigyáznak az értékekre, az őket körülvevő tárgyakra és a tisztaságra.
Mit tanulhatunk a japán családoktól?
Itthon sok családban nagyon kevés idő jut arra, hogy a gyerekekkel beszélgessenek a szülők. A reggeli rohanás, a délutáni különórák, foglalkozások, az esti leckeírás, házimunka körforgásában kérdés, hogy hol lehetne erre időt találni.
Mégis, ha figyelmesen végignézzük a mindennapjainkat, akkor mit veszünk észre?
A gyerekek viszonylag sok időt töltenek a telefonok, tabletek, számítógépek előtt. Egyedül. Ez néha könnyebbségnek tűnik, mert így a szülők gyorsabban végeznek a „saját” dolgaikkal.
Milyen előnye lehet annak, ha mi is jobban bevonjuk a mindennapjainkba a gyerekeket?
Sok anyuka számol be arról, hogy a gyerekek már egészen kicsi korban elkezdik utánozni őket. Lelkesen hozzák a portörlőt, a felmosót és a seprűt. Szeretnének az anyukájuk mellett lenni. A kisfiúk esetében ugyanúgy megfigyelhető, hogy szeretnek az apuka mellett tevékenykedni, például hozzák-viszik a szerszámokat.
Egy idő után azonban ez a folyamat megakad. Ennek oka lehet, hogy a szülők úgy gondolják, hogy sokkal gyorsabban végeznek, ha maguk megcsinálják. A mindennapi rohanásban türelmetlenné válnak és nincs idejük kivárni, amíg a gyerek megcsinál valamit. Pedig nagyon értékes pillanatok vesznek így el.
A közös házimunka segít:
- megismerni a gyermeket, hiszen a közös munka során sokat lehet beszélgetni, így a gyerek megnyílik, megosztja a saját kis gondolatait a világról
- megtanítani a gyermeknek a rendszerességet, hiszen látni fogja, hogy attól lesz tiszta a polc, hogy rendszeresen letöröljük, attól nem szárad el a virág, hogy rendszeresen megöntözzük, vagy például attól lesz tiszta ruhánk, hogy kimossuk őket
- számtalan gyakorlati dolgot elsajátítani – például szeletelni, zöldséget tisztítani, felsöpörni
- megtanulni az ételkészítés alapjait – látni fogja, hogy miből és hogyan készül az étel, milyen szempontok fontosak a megfelelő alapanyag kiválasztásához és mit jelent egészségesen étkezni
- jó élménnyé tenni a munkát, meghatározni a munkához való viszonyt – a gyermek nem kötelező tevékenységként éli meg, hanem jó élményként, így a későbbiekben is másképpen áll majd hozzá
A legfontosabb dolog, amit mi is elleshetünk a japánoktól, hogy a folyamatos figyelem és kommunikáció a gyermekkel az alapja mindennek. A gyermek úgy tanul, ha beszélgetünk vele. Így szerez ismereteket a legalapvetőbb dolgokról, értékekről. Olyan alapokat fektethetünk le a közös tevékenységekkel, amelyekre szívesen emlékezik és amelyekre egész élete során építkezhet.
Kép forrása: Alex Green fotója a Pexels oldaláról
Olvasd el ezt a cikkünket is!
A Te gyereked mennyire önálló? Vajon miért olyan jók ebben a japán gyerekek?
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)