Nem éreztem, hogy bármi probléma lenne a gyermekkel, mert minden esetben megállta a helyét, szépen fejlődött. Később, amikor az iskolát elkezdte, akkor sem mutatkozott semmi jele annak, hogy káros lett volna az önmagában való beszélgetés. Nemrég hallottam egy tanulmányról, ami ezzel a témával foglalkozott. Teljesen visszaigazolta, amit édesanyaként éreztem.
Ezért nem baj, ha a gyermeked önmagában beszél!
Adam Winsler, a George Manson Egyetem pszichológus professzora készítette az említett tanulmányt a témában, melynek címe „Hagyjam őket beszélni?”.
A professzor leírta, hogy teljesen természetes, ha a kisgyerekek beszélgetnek önmagukban a napjuk során. Szerinte ezt a szokást nem kell furcsának vagy elítélendőnek tekinteni. Sőt! A pszichológus felhívja a szülők figyelmét arra, hogy mennyi előnnyel járhat, ha csendben megfigyelik, hogy a gyermekük hogyan és miről beszél, amikor önmagában csacsog. Nagyszerű lehetőség ugyanis, hogy szülőként jobban megismerjük a gyermekünket, betekintést nyerhessünk a saját kis világában. Nem csak olyan dolgokról beszélnek ilyenkor a gyerekek, amiket éppen csinálnak, hanem sokszor a saját élményeiket, félelmeiket és nap során történt eseményeket is kibeszélik. Ez gyakran történhet úgy, hogy a plüssállatkáknak mesélnek, vagy éppen eljátszanak velük egy szituációt. Az is gyakori, hogy úgy csinálnak, mintha telefonálnának. Ezekből a helyzetekből tökéletesen kirajzolódik, ha az óvodai csoportban valamilyen konfliktus van, vagy olyan esemény történt, ami őt megérintette. Tapasztalataim alapján szépen visszaadják a gyerekek a pedagógusok reakcióit, illetve a társakkal való veszekedések, félreértések részleteit.
Adam Winsler szerint nem kell aggódni amiatt, ha a gyermek önmagában beszél. Az említett tanulmányban kifejti, hogy a gyerekek 78%-a vagy ugyanúgy, vagy jobban teljesített, ha közben beszélt magában, mintha csendben maradt volna, és úgy végzi el a feladatot.
A pszichológus szerint bár ez a fajta viselkedés gyakori és teljesen természetes a 2-5 éves korosztályban, azért érdemes odafigyelni arra, hogy idővel csökken-e a gyakorisága. Tanulmányában kitért arra, hogy a viselkedés zavaros gyerekek esetében gyakoribb az önmagukban történő beszélgetés, viszont semmiképpen nem szabadna elnyomni ezt a fajta kommunikációt. Úgy véli, hogy ha a gyermek nyugodtan, felszabadultan beszélhet önmagában, akkor az fejleszti a társas kommunikációs képességét. Szerinte így sajátítja el a nyelvet és biztosítani kell számára ezt az átmeneti időszakot, amelynek keretében a saját magával való kommunikáció szépen lassan átalakul társas kommunikációvá.
Hogyan reagálj szülőként, ha a gyermeked magában beszél?
A legfontosabb, hogy soha ne szidd meg érte, mert ez a fajta beszélgetés segíti az érzelmi és a szellemi fejlődését. Sokkal károsabb az, ha rászólsz a gyerekre, hogy ne beszéljen a játékaihoz, mert azok nem élő emberek, és inkább más gyerekekkel beszélgessen. Ehelyett legyél ott mellette, vegyél részt a játékában, figyeld meg, hogy milyen témákat oszt meg például a plüss kedvenceivel. Sokat tanulhatsz róla, a személyiségéről, a mindennapjairól azzal, ha meghallgatod. Szépen lassan, apránként vezesd csak rá, hogy különbség van az elképzelt világa és a valós élet között.
Kép forrása: Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról
.jpg){kind=small}
