A kényeztetés csapdájában: a hiba, amibe mindannyian többször belefutunk

„Anya!! Miért nincs elmosogatva egyetlen kiskanál sem???” – kiabált a fiam a konyhából. Elképedésemben egy szót sem tudtam szólni, csak az arcomra ült ki a döbbenet. A kegyelemdöfést a kicsi lányom adta meg, aki odajött, átölelte a derekamat, és azt mondta: „Semmi baj, Anya. Majd én elmosogatok helyetted.”

Helyettem. Persze. Édes kislányom, gondoltam, azt hiszem, itt az idő, hogy új alapokra helyezzük a családi életünket.
 

Honnantól elég idős hozzá?

Senki sem úgy kezd neki a nevelésnek, hogy márpedig ő el fogja kényeztetni a gyerekét. Sőt. A túlnyomó többségnek igen rossz a véleménye arról, amikor „a gyerek diktál”, „hisztivel bármit elérhet”, és rengetegen osztják meg azokat a képeket, amelyek arról szólnak, mennyi idős gyereknek milyen házimunkát kellene önállóan elvégeznie.

A gyakorlatban azonban valahogy mégsem működik ez olyan egyszerűen.

Amíg kicsi, egyértelmű, hogy kiszolgáljuk. Később azonban nehéz meghatározni, mikortól válik a normális gondoskodás felesleges kényeztetéssé.

1 évesen még nem érti, miért kellene elpakolnia maga után a játékait. De másfél évesen? Vagy három? Aztán ott állunk a hatévessel a halom játék felett, ő közli, hogy „nincs kedve” pakolni, és mi tudjuk, hogy valahol elrontottuk, csak a pillanatot nem látjuk, hogy hol.

Kétévesen nem köszön, mert nem tud. Négyévesen szégyenlős. Hétévesen nem tudja, mit mondjon, csókolom vagy jó napot. Tizenkét évesen pedig még mindig csak bámul a liftben ahelyett, hogy mondana bármit is.

A példákat vég nélkül sorolhatnánk, a tendencia azonban egyértelmű: nem tudjuk, mennyi idős kortól várhatunk el egy adott viselkedést a gyerekünktől, ezért hagyjuk, hogy magától „megérjen rá” – mígnem azon kapjuk magunkat, hogy olyasmit sem tesz meg, ami az életkora alapján már mindenképp joggal elvárható lenne.
 

Mert kényeztetni egyszerű

Igen, kényeztetni egyszerűbb. Sokkal, de sokkal könnyebb kitölteni a gyereknek a pohár vizet, felszeletelni neki a húst, összepakolni helyette az iskolatáskát, mint elérni, hogy végezze el mindezt maga. Éppen ezért megy minden annyival gördülékenyebben az óvodában: egy gyerek miatt még felállok az étkezőasztaltól, az óvónő azonban nem fog egy 25 fős csoport valamennyi tagja kedvéért ugrálni.

Úgyhogy igen, ez a helyzet. Gyárthatunk ideológiát hozzá, de a lényeg akkor is ugyanaz: azért kényeztetünk, mert az úgy egyszerűbb.

Ez nem lustaság. Fáradtak vagyunk. Sokan egész nap dolgozunk a családtól távol, a gyerekeinket késő délután kapjuk haza, szeretnénk velük vidám pillanatokat eltölteni. Szeretnénk, ha nem a veszekedésről, a noszogatásról szólna az együttlét, nem szeretnénk, ha a felesleges keménykedés a kapcsolatunk rovására menne.

Csakhogy ez az a pont, ahol tévedünk. Nem fog megutálni a gyerek, ha feladatai vannak.

Senki sem lett lelki sérült attól, hogy ki kellett vinnie a koszos tányérját a mosogatóba. Nem az a gyerek szereti a szüleit, akinek megengedik, hogy szemtelenkedjen velük.

Épp ellenkezőleg.
 

Ne félj változtatni!

Minden szülő, aki jót akar a gyerekének, aki foglalkozik vele, bizony beleesik időnként a kényeztetés csapdájába. Nem visszafordíthatatlan folyamat ez. De merjünk tenni ellene!

• Osszuk be a házimunkát! Már a nagycsoportos is kaphat feladatokat, amelyek elvégzését számonkérhetjük.
• Biztosítsuk, hogy a nagy gyerekek képesek legyenek a dolgaikat kézben tartani, és ha ügyesek voltak, ne maradjon el a dicséret!
• Várjuk el az alapvető illemszabályok betartását! A családi szokásokat mindenki maga alakítja ki, de azt ne hagyjuk szó nélkül, ha nem köszön a szomszédoknak.
• A szemtelen, durva hangnemet ne tűrjük el! Nem igaz, hogy csak „így tudja levezetni a feszültségét.”
• Töltsünk sok időt együtt beszélgetéssel, tartalmas programokkal, mert a kapcsolatunk ettől, és nem az indokolatlan engedékenységtől fog mélyülni.

Kapcsolódó cikkeink:

• Gyereknevelés régen és ma – 9 dolog, amiben anyáinknak könnyebb dolguk volt
• Korlátok nélküli generáció: gyerekek, akinek még senki nem mondott ellent
• Alkudozás a gyerekkel: mikor és mennyit engedjünk?
• Bezzeg az én időmben? - Az elkényeztetett gyerekek legendája
• Miért kényeztetik el egyre többen a gyerekeiket?

Kép: Motortion Films / shutterstock