A pedagógia és a pszichológia „átpártolásnak” hívja a folyamatot, mely során a felnőtteknek való megfelelés egyre inkább háttérbe szorul, s helyettük a kortársak elismerését, szeretetét keresik jobban a gyerekek. Ez persze nem könnyű feladat, arról nem is beszélve, milyen aggodalommal figyeljük, kit választ, kit tüntet ki a bizalmával. Ha a te csemetéd is nehezen boldogul, súgunk egy kicsit, hogyan segíthetsz neki.
Teremts lehetőséget!
Te magad sem tudnál a fotelben a tv előtt ücsörögve barátokat szerezni. Szervezz programot, menjetek a szabadba, közösségi helyekre suli után, ahol ismerkedhet vele egykorúakkal. Az sem baj, ha az ellenkező neműek felé próbálod meg terelgetni. Igen, a fiad lehet, hogy teát fog főzni a babakonyhában, a lányod pedig autóversenyt fog nyerni, de ez cseppet se aggasszon! Nyitottabb és magabiztosabb lesz attól, ha szélesebb körből választhat, az oviban, általánosban még nagyon is működik a fiú-lány barátság.
Ne erőltess semmit!
Ha olyan közegben vagytok, és úgy látod, hogy vannak a gyermeked számára (nem számodra!) szimpatikus társak, bátorítsd! Kérdezd meg, kivel szeretne játszani, esetleg javasolj játékötletet, amivel megszólíthatja kiszemelt cimboráját. Azonban sose légy erőszakos, vagy lépj helyette a helyzetbe. A legrosszabb, ha te szólítod meg (ne adj’ isten szólítod fel) a másik gyereket, hogy játsszon a tiéddel. Ebből a potenciális barát csak azt fogja megjegyezni, hogy jött egy szigorú néni/bácsi, aki miatt játszania kellett az új gyerekkel, míg saját lurkód egy olyan vonalon indul el, hogy „majd anya/apa megoldja” így sosem fog megpróbálni egyedül megoldani valamit is.
Neveld barátságosnak!
Közhelynek hangzik persze, de sok múlik azon is, otthonról mit hoz magával a gyerek. Jellemzően azok a gyerekek barátkoznak könnyen, akik empatikusak, jó beszédkészségűek, jól kezelik saját érzéseiket és morálisan is megbízhatók. Ezeket pedig otthon tanulja meg. Ha sokat beszélgettek, játszotok együtt, egymás közt kimutatjátok az érzéseiteket és reális szabályok vannak, olyan gyereket nevelsz, akinek jó ötletei vannak, aki a vitákat értelmesen rendezi, felsegíti azt, aki elesett és nem árulkodik az óvó/tanító néninek. Egy szóval, akivel érdemes barátkozni.
Járjatok szakkörre, különórára!
Mi jellemzi a barátokat? Hogy ha nem is azonos, de hasonló az érdeklődési körük. Ha gyermekedet érdekli a sport, a zene, vagy a kézművesség, ilyen körökben bizonyára hamar talál barátokat. Ezzel is érdemes kesztyűs kézzel bánni – előfordul olyan, akit minden elérhető különórára járatnak, mert a szülő akarja így – de jobbak az esélyek fociedzésen barátkozni egy olyan gyereknek, aki szenvedélyesen szereti rúgni a bőrt. Itt is tartsd szem előtt: a csemetéd élete, nem pedig a tiéd. Hiába voltál balettfenomén, ha őt nem érdekli, bizonytalanul, ügyetlenül bukdácsol majd a hátsó sorban. Érdemes megkeresni azt a területet, amiben a gyermeked tehetséges, ugyanis legkönnyebben az ilyen csapatok, csoportok „sztárjai” barátkoznak.
Figyelj az igényeire!
Tartsátok egyensúlyban a barátokkal eltöltött és a „csak az enyém” időt. Itt sem érdemes a saját szokásaidat elvárni a gyermekedtől. Lehet, hogy te egy igazi társaság szíve alkat vagy, de utódod jobban szereti a kétszemélyes helyzeteket és néhanap egyedül is szeret elmerülni valamilyen játékban. Ha így van, a rengeteg haver között pörgést hagyd meg magadnak a szabad estéidre, és inkább egyszerre csak egy barátját hívd át a kicsinek iskola után. Persze nem muszáj mindig ugyanazt az egy gyereket meghívni, de attól még lehet népszerű a csemetéd, hogy jobban szeret egy időben csak egy társára fókuszálni. Ha igényli, arra is biztosíts időt, hogy a saját bunkerében, tündérpalotájában egyedül játsszon ki egy játékot, amelyben nem zavarja meg senki. A kulcs itt is az egyensúly.
Figyeld meg társas helyzetben!
Nézd meg, hogyan beszél, milyen a temperamentuma. Udvarias, kedves? Mozgékony és robbanékony? Esetleg agresszióra hajlamos? Hogyan reagál a személyére a többi gyerek? Ha megvizsgálod, javítani is tudod az esélyeit. Gondolj vissza arra, te kikkel barátkoztál szívesen az ő korában? Ha olyan tulajdonságot találsz, ami visszatetsző, beszéljetek róla, és te is gondold végig, ez vajon miért alakult így. A programválasztásban is segít, ha megfigyeled őt, hiszen egy örökmozgó gyerektől ne várjunk csodát a hímző-szakkörben és vice versa.
Mutass példát!
Ha gyermekednek van módja megfigyelni, te hogyan kezeled a barátaidat – hogyan állsz rendelkezésre, hogyan beszélsz velük és mivel ütitek el együtt az időt – a jó vagy rossz példa őt is befolyásolni fogja. Mind ismerjük a vicces városi legendát arról, hogy az egyszeri apuka kisfia a babakonyhában kocsmapultot rendezett be és a náluk játszó bármelyik kis barátjának profin csapol játéksört, a vendég anyukák nagy rémületére. A legtöbb segítség, amit adhatsz, a pozitív példa. Ha barátaiddal kedves vagy, és ők is veled, számíthattok egymásra és érdekes programjaitok vannak, gyermeked azt szűri majd le: a barátokkal így kell tenni.
Mi a teendő nem kívánatos barátok esetén?
Minden igyekezeted ellenére előfordulhat, hogy csemetéd olyan barátot választ, aki esetleg nem a legjobbat hozza ki belőle. A problémás gyerektől eltiltani fölösleges, ezzel nem érsz célt, arról nem is szólva, hogy a konfliktusokat is meg kell tanulnia kezelni. Biztasd arra, hogy veled is és a „barátjával” is beszéljen az érzéseiről, arról, hogy mi zavarja. Így neked is lehetőséged nyílik elmondani, neked mi a gondod a kis „huligánnal”. Azt mondtuk, el ne tiltsd, de okosan eltávolíthatod a közelből a gyerekeket, ha úgy szervezed a programokat, hogy „véletlenül” mindig kimaradjon a gondot okozó lurkó. Menjetek másik játszótérre, másik gyerek anyukájának ajánld fel, hogy vigyáztok a csemetéjére. Becsapnod nem szabad – iskolás korban roppant eszesek, úgyhogy próbálkozni is kár, úgyis lebuknál – de attól még lehetsz kicsit okosabb. És a mindig érvényes tanács: itt sem javasoljuk, hogy helyette oldd meg a helyzetet, hacsak nincs olyan vészhelyzet, ami megkívánja, hogy beavatkozz.
Barátokat szerezni, társaságban érvényesülni, nem csak a gyermek - kiskamasz kor legfontosabb eleme, de ha jobban belegondolunk, a legfontosabb eszköz a túléléshez mai világunkban. Érdemes tehát hangsúlyt fektetni arra, hogy gyermekeink elsajátítsák a „haverkodás” képességét. Ha kicsinek népszerű, és befolyással van a társaságára, nem csak a későbbi előmenetelét alapozhatjuk meg. Ami még fontosabb, hogy idejében megtanulja: a barátaink a választott családunk.
Fotó: Tammra McCauley/flickr
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)