Zsebpénzt a gyereknek? - 2. rész

Himer Csilla | 2014-06-18 08:00

Mitől zsebpénz a zsebpénz a XXI. században? Hogyan csinálják a szülők, hogy a gyerek tanuljon a zsebpénz használatából? A válaszok egy két részes minisorozat második részében Himer Csilla pénzpedagógustól, a Himer-módszer kidolgozójától, és a Pénzmesék c. pénzügyi nevelést segítő mesekönyv sorozat szerzőjétől érkeznek. És Tőled.

Zsebpénz-e az, amit annak nevezünk?

Ez sok mindentől függ. Elsősorban attól, hogy a zsebpénz evolúciójában hol tartotok. Igen, a zsebpénznek is van olyanja.

A gyerek életkorától függően ugyanis a zsebpénznek megvan a maga evolúciója. Nagycsoportos-első osztályos korában a gyereknek már lehet saját pénze, az ún. perselypénze. Ezt zömében elköltésre használja apróbb dolgok megvásárlására, de alkalmas már arra is, hogy takarékoskodjon belőle valami nagyobb dologra is (pl. SW Lego-készlet). Mi kell ehhez? Szabályok. Takarékossági szabályok:

házimunkáért nem jár pénz
tanulásért nem jár pénz
a gyerek dönthessen, hogy elkölti a pénzt, vagy félreteszi, megtartja
előtte a szülők a gyerekkel beszéljék át, hogy a döntése milyen következményekkel jár (tolódik a nagy vágy megvalósulása, vagy teljesen kútba esik)
hetente egyszer a gyerek a szülőkkel közösen nézzen rá a pénzre, hogy hol tart, mérjék, hogy áll a gyerek, az előrehaladást pedig ünnepeljék meg közösen.

A zsebpénz evolúciójának következő szakasza, amikor már költőpénzt kap a gyerek. Ekkor már két részből áll össze a zsebpénz: az ajándékba kapott pénzekből, és a költésre kapott pénzből. Legyen szabály, hogy az ajándékpénzeket igenis félre kell tenni, a költőpénzt pedig beosztani. Így már párhuzamosan halad a beosztás és a takarékosság szokásának kialakítása.

Ezek után pedig jöhet az “igazi” zsebpénz…

Milyen a zsebpénz a XXI. században?

Az “igazi” zsebpénz lényegében egy jövedelmi modell a gyerek számára, csak kicsiben: nem a melóhelytől kap fizetést, hanem a szülőktől, de a saját kiadásait, legyenek azok rendszeresek vagy váratlanok, neki kell fedeznie. Legyen továbbra is elvárás a takarékosság, így arra is kell fedezetet találnia majd a gyereknek. Jó, ha a szülők azt is szabályként fektetik le, hogy nem vesznek meg a gyereknek – különösen nagy értékű – holmikat csak úgy, különösen, ha ő vágyik rájuk. Legyen az a minimum, hogy ő is “beszáll” az árába, de akár az egészet is ő állhatja.

A zsebpénz tehát lemodellezi a gyerek számára a bevétel, a kiadások, a megtakarítások háromszögét, sőt ha a szülők veszik a fáradságot és tisztes zsebpénztárgyalást tartanak, ahol kiderül, hogy melyek a gyerek valós pénzügyi igényei, és melyek a személyéhez köthető kiadásai, kalkulálnak a váratlan kiadásokkal, a szórakozással, illetve a megtakarításra fordítandó összeggel, akkor egy korrekt és tartható összeget kapnak, amely valóban képes zsebpénzként funkcionálni. Ebből a gyerek meg tudja oldani azt, hogy mindenre jusson (beosztást tanul), takarékoskodik a nagyobb pénzügyi céljai megvalósítása érdekében (megtakarítás), még vésztartalékot is hajlandó lesz képezni (különösen, ha erre a szülei előtte még fel is hívják a figyelmét, hogy nem ártana…), sőt egy idő után rájön arra is, hogy gyorsabb a célelérés, ha gyakorolja a több lábon állás nemes pénzügyi eszméjét. Ha pedig mindezt még egy Anyabankkal/Papabankkal is kombináljátok, akkor még a befektetés alapjait is megtanulhatja – akár már felsős korában. (Hatodikig ajánlott várni vele, mert addigra tanul meg a suliban hatványozni és százalékot számolni, ami nélkül nehézkes a kamatos kamat és a hozamok számítása.)

Ezt mind megtanulhatja a gyerek a zsebpénzből. Komolyan. Működő példák bizonyítják. Egy valami azonban mindent tönkretehet, ha nem figyelsz oda! (Bizony, a zsebpénz szabályai a szülőkre is kötelezőek ám!) A zsebpénznek rendszeresnek kell lennie időben és összegben. Ergo nincs olyan, hogy “Hát, már most elfogyott a pénzem, adjál már még egy kicsit, Anyu!”. Se őzikeszem, se krokodilkönny, se majomhiszti ne hasson meg, ha időnapelőtt, értsd a következő havi/heti zsebpénz esedékessége előtt elfogy a gyerek pénze. Ez egy olyan hiba, amit mindenkinek le kell követnie ahhoz, hogy elhiggye, kifuthat a pénzéből, és csak rajta múlik, hogy ez ne forduljon elő még egyszer. Ha ez mégis megtörténik, akkor három dologra biztathatod a gyereket:

ossza be jobban a pénzét
kövesse nyomon a pénzét (írja össze, mikor mire mennyit költött)
növelje a bevételeit – de Rád ne számítson, csak ha komoly melót végez Neked (Helyetted), ami nem házimunka.

Ezek után nyugodtan lezárhatod annyival az egész beszélgetést, hogy Uff, Te beszéltél. A szabályokból fog tanulni a gyerek. Abból nem, ha mindig kihúzod a pácból. (Azért ha belegondolsz, ez nem akkora pác, hogy a gyereknek bármi baja eshetne miatta. Kaját ugyanúgy kap, laknia ugyanúgy lesz hol, és még ruhát is veszel neki a továbbiakban is. Akkor meg hol a probléma?)

Arra viszont változatlanul nagyon kíváncsi vagyok, hogy Te és a családod most hol tartotok a gyerek pénzügyi nevelésében a zsebpénzfronton. Ezért kérlek, hogy legyél részese a buxa.hu-val közösen indított országos felmérésünknek, amelyben a magyar családok zsebpénzkezelési szokásait, elveit mérjük fel! 10 egyszerű és gyors kérdésünk van, online intézhető, max 5 perc – nekünk pedig hihetetlenül nagy segítség!

A felmérést itt elérheted: http://www.zsebpenz.buxa.eu

Köszönjük!

Himer Csilla pénzpedagógus és a buxa.hu csapata