Mennyire igaza van. Régi meglátásom, hogy egy anyánál jobb munkaerő nincs is. Egy anya egyszerre tud pelenkázni és vasalni, gyereket nevelni és dolgozni. Fejben tudja tartani, hogy kinek merre van dolga – szóval profi logisztikus. Egy anya képes egyszerre több fronton teljesíteni, csak a munkáltató együttműködésére van szüksége.
Végre elindult valami - talán hozzánk is elér |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
A rajz- és íráskészség fejlődése
Felhívás kérdőív kitöltésére hiperaktív gyerekekről!
nagyagnes_szak
#5
2010. szeptember 25. 16:47:01 | szombat |
Az a baj, hogy csak azoknak a hangja ér az égig, akik a 3 éves gyesért, az emelt családi pótlékért küzdenek.
Ha az a motiváció, hogy mennyi pénzt kapok a gyerekemért (Úristen, kimondani is borzasztó, hogy a pici gyerekem tartson el...), akkor nagy baj van. És eddig vagy 30 éve ez a rendszer volt, mégis lefelé zuhan a gyermekszületés - ahol meg max. 1 évig van családtámogatás, utána meg szépen mindenki dolgozik, ott születnek gyerekek. Érdekes. És igen, ott mindenhol máshol van családbarát, gyerekcentrikus, kiscsoportos, családias ellátás (nem mega-mamut többszázas intézmények a pici gyerekeknek - te aludnál a westendben??), 5 éves korig (olyan, mint nálunk a csana, csak 100x egyszerűbb létrehozni és működtetni)- és 5 évesen ballagnak a gyerekek iskolába. És mindegyik iskolaérett, és nem évvesztes, Istenem, hol vagyunk még ettől??? Nálunk meg 8 évesek az elsősök!!! 20 éves lesz, mire érettségizik! Más ekkora már a fősikolát is befejezi máshol...És beszél 3 nyelven (és nem lesz tőle diszlexiás). Szóljatok Ti is légyszi, hogy dolgoznátok a gyereketek mellett - én már sokszor szóltam, sok helyen, de nem hiszik el nekem... Igen, otthon is lehetne dolgozni, és részmunkaidőben, és legyenek munkahelyi családi napközik, és ezt finanszírozzuk végre, ne a gyest (gyedet, tgyást, családi pótlékot, táppénzt, stb), a munkanélküli segélyt (RÁT-ot, meg még mi mindent), a rokkantnyugdíjat, a közgyógyot, és sorolhatnám. Legyen normális oktatás - a GYERMEKEINKRE KÖLTSÜK A MEGTERMELT ADÓT - ja, ehhez dolgozni kell, ezt modtam már? Vagy ezt csak én gondolom így? Az a gyerek fog felnőtt korában dolgozni, aki otthon is ezt látta. Aki azt látta, hogy 2-3 generáció nem dolgozott, és mégis megéltek, az miért induljon el dolgozni? Az oktatás, nevelés az egyetlen módja, hogy felemeljük a leszakadó rétegeket. A segélyekkel (és a gyes is egy segély) csak még taszítunk rajtuk egyet lefelé. A családot eltartja a gyerek, az önkormányzat a normatívákból él, azaz azt is a gyerekek tartják el. Remek kilátások. Nincs már 2 millió adófizető az osrzágban - ebből alig 800 ezer embernek van minimálbérnél magasabb bejelentett jövedelme. Hm???
|
|
|
|
bendzso
#4
2010. szeptember 25. 10:13:56 | szombat |
sziasztok lányok!
mindketten továbbgondoltátok a fenti gondolatmenetemet. örülök neki, hogy vannak még olyan anyák, aki nem nyavalyognak, h gyerekük született, hanem bizony boldogak, büszkék, a férjük is szereti, a munkájukban is elégedettek és a gyerekkel meg nincs cirkusz sem az oviban sem máshol. szóval, hogy nem vagyok egyedül a magam részéről azért tartom fontosabbnak az otthoni munkát,mert a franc akar bejárni egy munkahelyre, h órákat buszozzak, autózzak el fölöslegesen, utána egy (adott esetben) barom főnöknek kuncsorogni kelljen, h hadd menjek már haza, mert lázas beteg a gyerekem és most telefonáltak az oviból, hogy ugyan vigyem már haza. nekem ne jelentsen gondot, h ki megy a gyerekekért oviba, vagy ki viszi őket úszni? magamnak szültem őket, részese akarok lenni az életüknek. nekem spec olyan főnököm volt, akinek a munka idő letelte után jutott eszébe, h beszélgetnünk kéne és nem értette meg, h miért rohanok haza a kutyámhoz (akihez előtte még az egyetemi órarendemet is igazítottam). ő olyan volt, h összehívott minket fél öt után és hatig hallgattuk a baromságait. mindezt úgy, hogy sokszor előfordult, h egész nap nem volt semmi dolgunk, csak úgy bent ücsörögtünk (hozzá kell tennem, h cserébe bitang jól kerestem). nekem erre NINCS időm! gyerek mellett pláne nem. ha azt a munkát, amit akkor láttam el, megkaptam volna házhoz, reggel a gyerekek ebéd utáni alvása alatt pikk pakk elvégeztem volna. itthon is vagyok, nem is utazgatok, de dolgozom is. tudjátok mennyi ilyen munka van??????? minisztériumokat lehetne felszámolni! a megmaradó rezsiköltségből pedig még 100 embernek lehetne munkát adni! scak szervezés kérdése annak, aki NEM akar utazgatni, aki nem akar visszamenni munkahelyre, csak dolgozni szeretne - miért ne lehetne odaadni otthonra az adatrögzítést, a levelezést? házon belül emileznek munkaügyben, ezt nem lehetne otthonról???? amióta a magam ura vagyok, azóta úgy és akkor dolgozom, amikor tudok és amikor kell. igaz, hogy itthon dolgozom és magamnak csinálom, ezért sokszor a magam rabszolgatartójává válok... de ha közeleg a határidő, akkor éjjel kettőkor is teszem a dolgom, ha pedig éppen ráérek, akkor két napig a gépet sem kapcsolom be. sikereket érek el, nem csak a klónkatonákkal foglalkozom és ha nem találom a lakást a rumli alatt, akkor még takarítani is jut idő. sőt még az uramnak is jut egy-egy mosoly borsi? miért van az, h magyarországon mindig csak beszélünk róla? mert férfiak csinálják a politikát, mert nincs gazdasszonya az országnak. a férfiaknak meg az esze csak deréktól lefelé található, hogyan tudnának akkor mással is foglalkozni, mint magukkal ők pont leszarják, h mi van a feleségeikkel, legyen meleg kaja az asztalon és ha a feleség nyűgös, mehetnek más nőhöz vigasztalódni... ők a munka hősei, majd ők megmondják, h nekünk. nőknek mi jó... de nem politizálunk! öt éve azért hagytam ott eredeti szakmámat, mert politikusok között dolgoztam, ismerem a fajtájukat és nekik köszönhetően akár már éhen is halhattunk volna! a magyar szociális hálót pedig úgy ahogy van el kéne törölni, mert semmire sem jó, újra kéne gondolni és minimalizálni a jogosultságot! túl sok ingyenélőt tartunk el, akiknek inkább munkát kéne adni - én tudnék, ha nem vinnél el a profitot az állam...
|
|
|
|
Borsi77
#3
2010. szeptember 25. 08:13:47 | szombat |
Ez a cikk a szívemből beszélt. De miért van az, hogy Magyarországon még mindig csak beszélünk, írunk róla, de nem történik semmi. Tényleg annyi, de annyi munka van, amit ki lehetne adni távmunkába, de sajnos a munkáltatók hozzáállása, hát hogy is mondjam elég negatív. Persze ott vannak még azok a fránya járulékok, amiket már ideje lenne csökkenteni, hogy minél több embert alkalmazhassanak a munkáltatók, akár több részmunkaidőst is. Mert igen mi anyák dolgozni akarunk, csak hát egyrészt nem nagyon szeretik alkalmazni a kisgyerekes anyákat (mindenki tudja miért), másrészt nekünk is meg kell gondolni, hogy milyen munkát tudunk elvállalni, mert ugye kötöttek vagyunk a bölcsi, ovi nyitvatartásához. Én abszolút támogatom azt is, amit Ágnes írt, hogy legyenek a munkahelyeken gyermekmegőrzésre lehetőségek, és akkor azoknak az anyáknak, akik szeretnének minél hamarabb visszamenni dolgozni, legyen lehetőségük hol elhelyezni babájukat, kisgyermeküket. Ráadásul ott helyben lenne, milyen jó lenne bármikor pl. kávészünetben, megnézhetnéd minden rendben van e gyerkőccel. Mert ugye mindenki tudja, hogy ma Magyarországon a bölcsödei férőhelyek igen korlátozottak. Az EU-ban egyfolytában arról beszélnek mekkora itthon a szociális háló, csökkenteni kéne a gyes, gyed időtartamát. De ez nem fog soha megvalósulni, ha nem segítjük az anyákat abban, hogy tudjanak dolgozni.
|
|
|
|
nagyagnes_szak
#2
2010. szeptember 24. 20:23:28 | péntek |
Még egy észrevétel: valóban nagyon sok munka kiszervezhető (nálunk is sokan dolgoznak így, én magam is, és sok kisgyermekes kolleganőm, nálunk ez alap adottság), ám vannak, amelyek nem. Pl. egy orvos, egy ápoló, egy boltos, egy fodrász ott kell legyen, ahol a munkahelye van. Ott viszont nagyon jó lenne, ha ez a munkahely családbarát lenne: olyan családhoz alkalmazkodó, gyermekközpontú ellátóhelyeket lehetne kialakítani (gyakorlatilag egy szoba kell csak hozzá, meg egy-két gyermekszerető gondozó...), ahol alkalmazkodni tudnak a felmerült igényekhez. És lehetne ez egyetemeken, kórházakban, bárhol!
Egy dolgot végig kellene végre gondolni: ha senki sem dolgozik, vajon kinek az adójából szeretnénk gyest, gyedet, családi pótlékot, bölcsit meg ovit, iskolát meg kórházat, rendőrséget meg tűzoltót meg katonát, nyugdíjat és egészségügyi ellátást?
|
|
|
|
nagyagnes_szak
#1
2010. szeptember 24. 19:42:44 | péntek |
Jaj de jó!!!
Én is dolgoztam nagyon hamar - szerencsére nem bányában kerestem a kenyerem szülés előtt, így nem volt gond, hogy a munkával milyen fizikai terhelésnek leszek kitéve. 6 hetes volt a fiam, amikor tanítani mentem az egyetemre vissza, aztán fél éves korától "rendesen" dolgoztam (patikában, aztán orvoslátogatóként). Nem bántam meg - csak egy dolgot: hogy nem kiabáltam le azokat, akik vérig sértettek ("milyen anya vagy te", meg "minek szültél", "szégelld magad, hogy élvezed ki minden percét" és egyéb kedves megjegyzések). Rengeteget sírtam ezek miatt a bunkó megjegyzések miatt. Az volt a jó, hogy a férjem mellettem állt (és áll) - amikor kétségek közt vergődtem (atyaég, én tényleg ilyen rossz anya vagyok...???), elmondta, hogy ő úgy gondolja, hogy a gyermekünknek egy normális, kiegyensúlyozott, agyilag is ép és friss anyukára van szüksége - és neki egy ugyanilyen feleségre. És ha nekem igényem van másra is, akkor tegyem. És igen, volt (van) úgy, hogy ő is megfogja a vasalót, vagy épp elmosogat. És el tudja vinni a napközibe ő is a fiát, és érte is tud menni. Majdhogynem idilli az életünk, szinte ki sem merem mondani, hiszen manapság Magyarországon panaszkodni illik, ez a trendi. Szépen, harmonikusan élünk, szeretjük egymást, a gyermekünk makk egészséges (fizikailag is, szellemileg is), kiegyensúlyozott, normálisabb talán nem is lehetne. És jól vagyok, köszönöm. A férjem is jól van, a fiam is jól van. Senkinek nincs a családban szeparációs szorongása, sem neuórózisa, nem vagyunk depressziósak, imádom, ha együtt vagyunk, talán sosem éreztem azt, hogy idegesít, vagy elegem van - élvezek minden együtt töltött percet. És büszke vagyok a munkámra, a férjem is végzi a hivatását. Többen lettünk, jobban meg kell szervezni - ennyi történt csak 5 évvel ezelőtt. Jött egy pici ember, akit segítenünk kell felnőni. Nagyon vártuk - de nem lett a tulajdonunk, és mi sem lettünk a rabjai. Párból családdá lettünk. "Csak" ennyi történt.
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)