Mennyire igaza van. Régi meglátásom, hogy egy anyánál jobb munkaerő nincs is. Egy anya egyszerre tud pelenkázni és vasalni, gyereket nevelni és dolgozni. Fejben tudja tartani, hogy kinek merre van dolga – szóval profi logisztikus. Egy anya képes egyszerre több fronton teljesíteni, csak a munkáltató együttműködésére van szüksége.
Nem arról van szó, hogy a munkahelyen kellene bölcsődét vagy gyerekmegőrzőt és pelenkázó szobát kialakítani. Sokkal többről van szó. Tény, hogy sok olyan munka létezik, amikor személyesen kell jelen lenni. Meglátásom szerint azonban annál szélesebb azon feladatok spektruma, amit otthonról is el lehet végezni. Teljesen fölösleges egy egész hivatalt fenntartani számítógép előtti munkák miatt, azokat otthonra kellene kiszervezni. Az Internet világában, amikor mindenki a felszabaduló idejét a közösségi portálok előtt tölti, akár dolgozhatna is. Ha otthon tudna dolgozni, össze tudná hangolni a munkát a gyerekek igényeivel, nem pazarolna el rengeteg időt a munkába járással és jutna ideje mindenre, sőt még könnyítene a család megélhetésének gondjain is. Ezt például, ha belátnák a munkáltatók, egyszerűbb lenne az élet, gyorsabban haladnának a cégek előre, elmaradna az aktatologatás és a sok munkahelyi intrika, mindenki számára komoly költségkímélő megoldást jelentene. Ráadásul az anya nemcsak a lego-várak építésében érne el sikereket, hanem frissen tartva szürkeállományát, a „felnőtt” életben is ki tudna teljesedni – boldogabb ember lehetne, teljesebb életet élhetne.
Véleményem szerint nem azért kéne kardoskodni, hogy baba-barát munkahelyeket alakítsanak ki, hanem azért, hogy a munkáltatók több munkát adjanak ki házhoz. Azért kéne szót emelni, hogy vállalkozó anyák minél könnyebben dolgozhassanak. A munkával, vállalkozással járó terhektől megszabadítani, felszabadítani, ahol lehet, segíteni kellene őket. Egyszerűsíteni kellene az adórendszereket és kivenni belőle olyan terheket, amik valóban terhek és nem az egyént szolgálják. A magam részéről pl. akár kétszer annyi munkát tudnék adni, mint amennyit most adok, de mint munkáltatót akadályoznak a törvények, a szabályozások. A sok kifizetendő járulékból akár még kétszer ennyi embert is tudnék fizetni, a munka gördülékenyebb lenne.
Időt és energiát kellene szánni a munkavállalás lehetőségeinek bemutatására és a fő: patriarchális világunkban emberszámba kéne venni a kisgyermekes anyukákat.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Igen, az államnak példát kell mutatnia, ezt természetesen az állami hivatali rendszer működési struktúrájának átalakításával kell kezdeni. Azonban nem lenne szabad ott megállni. A vállalkozásokat, magáncégeket lehetne ösztönözni, segíteni, nem pedig „büntetni” különféle extra adóterhekkel. Nem a szociális háló kiszélesítésén kellene agyalni, hanem arra ösztönözni mindenkit, hogy dolgozzon. Ha az anyákkal és a munkáltatókkal megértetnék, hogy gyerek mellett is értékes munkaerő egy dolgozó anyuka.
Ha nem csak választási kampánybeszédekben hallanánk csodákat az anyák munkába állásának segítéséről, hanem a kormányzati időszak alatt az érintettekkel való aktív kommunikáció nyomán hatékony, életszerű szabályokat hoznának.
Sorolhatjuk nyugodtan a hiányosságokat, de hatalmas előrelépés Licia Ronzulli kezdeményezése, példaértékű viselkedése – köszönjük szépen neki!
ne utálj már ennyire - nem akarok parlamentbe menni 
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)